Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-783
783. országos ülés 1918 május 13-án hétfőn. 135 sujtatik akkor is, ha 5°/o-ot el nem ér, tehát nincs meg a fix rentabilitás biztosítása; ha azonban az 5°/o-ot felülmúlja, akkor ez a kulcs fokozatosan emelkedő skálával egészen 60%-ig emelkedik. Ez, azt hiszem, teljesen megnyugtató azokra, akik az erős tőkekonczentráczióknak teljes értékelése mellett is azon az állásponton vannak, hogy az erős egyedek megadóztatása állami kötelesség akkor, mikor a gyengébb egyedek megadóztatására is szükség van. A perpetuálás szempontjából, amely a hadinyereségadóra nézve terveztetett, azt a megoldást tartalmazza a javaslat az uj szövegben, hogy a hadinyereségadóról szóló törvény hatálya az 1917—18—19. évekre hosszabbittatik meg. Ennek rövid indokolását meg méltóztatik találni abban, hogy aziránt semmi kétség nincs, hogy az 1917. év hadiév volt és hogy az ebben az évben kötött üzletek eredménye az előirt mérvben hadinyereség jellege a háborús konjukturák teljes hatása miatt épugy megvolt, mint megvan a folyó 1918. évben is, mert hiszen a háborúban épugy benne vagyunk, ha a keleti határszélen dereng is a béke. Ennek folytán az 1918. év összes kihatásai háborús kihatások és semmi ok nem volna arra, hogy az 1918. év jövedelme a hadinyereségadó elől elvonassék. Az 1919. év talán — amit mindnyájan remélünk — meghozza végre az áldásos békét az egész vonalon, de nem kétséges, hogy akkor is, ha ez megtörténik, a gazdasági életnek minden néven nevezendő alakulása ós elegyengetése még mindig olyan hullámveréseket fog mutatni, amelyek mellett az 1919. év gazdasági életére is tetemes mértékben rá fog nehezedni a háborús konjunktúrának hatalmas nyomása és ezért méltányos, hogy a hadinyereségadót azok is fizessék, akik 1919-ben a háborús konjunktúrának nyereségét élvezni fogják. (Helyeslés.) Tisztelt ház! Van azonban ennek a huzamos tárgyalásnak és a pénzügyi bizottság beható tárgyalásának más lényeges eredménye is. Tartalmazza a bizottsági jelentés szerint a javaslat azt, amit már a minister ur proponált, s ami egy nagy sérelem megszűnését jelentvén, ránk kedvező benyomást tett: tudniillik, hogy azoknak a külföldieknek megadóztatása, akiknek itt nincs bejegyzett czégük, ugy történjék, hogy ha kereskedők vagy részvénytársaságok is volnának, jövedelem- ós vagyonadó tekintetében a magánszemélyekkel teljesen egyenlő elbírálás alá essenek. De nem erről akarok különösen megemlékezni. Egy ujitás volt a javaslatban, mely az úgynevezett adópótlék — nem hadipótlék — intézményét is behozza. Ez a pótlék, mely a családtalan adózókra vettetik ki, ahhozképest, mint egy családtagot, vagy egyet sem hivatvák eltartani, 10, illetve 15%. Ennek üyen módon való beállítása ellen a bizottságban felhangzott ellenvetéseket a pénzügyminister ur is honorálván, a bizottság mostani javaslata szerint ennek a pótlékolásnak rossz hatást keltő oldala mérsékelve van tetemesen azáltal, hogy azokra nézve is megállapíttatik a családtagi minőség, akik a családi hajlékból eltávoztak ugyan, de mégis a családfőtől, az adóalanytól állandó anyagi támogatásban részesülnek. Méltóztatnak megengedni, hogy idekapcsoljam annak a kérvénynek elintézési módját is, mely a pénzügyi bizottság tárgyalása előtt, tehát kellő időben nyújtatván be, a képviselőház által a pénzügyi bizottsághoz utaltatott tárgyalás és jelentéstétel végett. Ez a kérvény, mely ezen adópótlékkal rokon tárgyat érint, a Magyar Fajegészségtani ós Népesedéspolitikai Társaságnak kérvénye, melynek lényege az, hogy akiknek nagy családjuk van, azoknak az adója mérsékeltessék azok roávsára, kiknek kisebb a családja és az adó utján juttass ék érvényre a szocziális kiegyenlítés. Erre vonatkozólag a pénzügyminister ur és a pénzügyi bizottság is azon a nézeten volt, hogy ezzel a kérdéssel majd akkor lehet csak foglalkozni, mikor az adók kivetésének, az adótörvények szervezetének egyesítése folytán leszállhat az adótörvényhozás a minimumig és a létminimum megállapitásával kapcsolatban lehet ezen szocziális ellentétek kiegyenlítéséről gondoskodni. Ha ez most tennők, akkor épen ennek kellő módon való biztosítását akadályoznék meg, vagy tennők lehetetlenné. Ezzel a jelentéssel terjeszti be tehát a bizottság ezt a kérvényt. Lényeges sérelmek voltak a javaslatban és reparácziót kaptak némely más dolgok is, melyeket egyaránt panaszoltak a különböző gazdasági ágak képviselői. Ugy a gyárosok és nagyiparosok, mint a mezőgazdák a maguk szervezetei utján azt panaszolták tudniillik, hogy az üzemeknek a háború alatti gyarapítása, felszerelése és azoknak az ingóknak beszerzése, emlyek ezen üzemek fent art ásához és esetleg fokozásához szükségesek, egyenlően adóztatnak meg és pedig súlyos alapon, hogy t. i. azoknak a háború alatti beszerzési ára vétetik érték gyanánt tekintetbe. Ezzel szemben az a reparáczió van a pénzügyi bizottság szövegében, hogy azok az üzemek, melyek már a háború előtt fennállottak és amelyeknek beszerzett ingóságai, gépei vagy gazdasági felszerelései azoknak az üzemeknek régi terjedelme keretében váltak szükségessé és beszerzendővé, a háború előtti értékelés alapján veendők számításba, ezáltal megóvható volt a régi jogos üzemük jogos érdeke és eleje vétetik azon spekulácziónak, hogy r a háború alatt keletkezett, vagy tetemesen megnövekedett üzemeknek beszerzett gépei, vagy egyéb berendezése a békeidőbeli ár alapján vétessenek figyelembe. Ilyen és hasonló, a részletes tárgyaláskor tüzetesen ismertetendő javítások történtek a javaslat lényegében. Es én azért, mert ezekben a javításokban a lehetőségig teljesítve látom, amint a pénzügyi bizottság is egyértelműen így állapította meg, azt a törekvést, hogy az összhang az állam érdeke és az adózó polgárok érdekei közt a nagy feladatok szem előtt tartásával és az állam pénzügyi egyensúlyára való kiváló figyelemmel a lehe-
