Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-783

783. országos ülés 1918 május l3-án, hétfőn. m viszi, mert ez nem annak a programmnak, hanem egy más programmnak a keresztülvitele. Amint a gróf Tisza István ur által keresztülvitt választási törvény, az 1913-ik évi 14-ik t.-cz. szintén nem ennek a programmnak, hanem a gróf Tisza programmjának volt a keresztülvitele. Ha most a többség egy más választójogot alkot meg, azt teheti, de akkor ez nem a volt kormány programmjának keresztülvitelét jelenti, hanem a munkapárti többség programmjának keresztülvitelét. Vájjon megnyugvást fog-e ez teremteni, vájjon eléri-e ezzel azt az igen tisztelt ministerelnök ur, hogy áttérhet az alkotó munkák terére % Dehogy éri el, hiszen mindez nem idézhet elő megnyugvást, ami nem is. érhető el addig, amig a királyi szóban lefektetett Ígéretek valósággá nem válnak. Ennek a királyi szónak visszaszívása nem képezhet megnyugvást s ez csak fermentáczióját fogja a politikai életnek tovább is előidézni, amelyből érdemleges és érdemes alkotások nem jöhetnek soha létre. En nem akarok itt természetesen belemerülni a dolgok mélyébe, csak pár szóval a választások elrendelése elleni kifogásokra és aggodalmakra kívánok kiterjeszkedni. íme, ezt az eszközt is már csak »háziszerként« kezelik s ebben az alakulásban talán ugy is mutatkozik, hogy ez nem komoly eszköz. Amikor látjuk, hogy a német császár a porosz választói jognak keresztülvitelére szintén a választásokra való felhatalmazást akarja megadni, akkor talán a német kormány is, akkor talán Hertling is azt csak háziszerként fogja alkalmazni? Nem, uraim, ennek komoly valóságnak kell lennie, csakhogy akkor, midőn ez meg lett igérve és ez az Ígéret meg nem tartatott olyan alakulásban, akkor annak a kormánynak kezében, amely nem élt ezzel a fegyverrel, ez a fegyver elveszti a komoly jelentőségét. De hogy a választást háborús körülmények között is meg lehet ejteni, ahhoz kétség sem férhet. Igaz, hogy a választást a háború körülményei bizonyos nehézségekkel fogják körülvenni, hogy nem lesznek ott mindazok jelen, akiknek választói jogosultságuk van és más mindenféle nehézségek támadhatnak, de hiszen a háborúnak nemcsak ezen nehézségei, nemcsak ezen súlyos következményei vannak, hanem, sajnos, vannak nagyon súlyos más következményei is, amelyeket el kell szenvedni. Ha azonban a nemzet rá van kényszerítve erre, akkor, ha a nemzet akaratának és az uralkodó akaratának útjában áll egy többség, amely megakadályozni törekszik a nemzet akaratának érvényesülését, akkor mi gátolhatná meg azt, hogy háborúban is ezen legfőbb érdek kedvéért, az ország érdekeinek megóvása kedvéért, jogainknak keresztülvitele kedvéért ezzel a fegyverrel is éljünk ? (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyobb katonai hatalom nincs a németnél. Ha ezen nagyobb katonai hatalom, amely jobban mérlegeli a háború érdekeit és ha a porosz országgyűlésen a kanczellár azt mondhatja, hogy élni fog a választások jogával, akkor ez a legnagyobb katonai hatalom megbírálta azt, hogy a választás a háború alatt igen is keresztülvihető. (Ugy van! ügy van ! balfelől.) És a mi törvényünkben már benne van, egy régi törvényben, az 1715. évi VIII. t.-czikkben, hogy váratlan háború kitörése esetén a rendek, a vármegyék, a városok, mind azonnal országgyűlésre kell, hogy összehivassanak s a háború alatt is kell, hogy az ország szükségleteiről gondoskodjanak. Épen a háborúra nézve irja ezt elő, pedig akkor milyen háborúk voltak ? Az akkori országgyűlésen jogosított egyének mind fegyverbe, harezba vonulni voltak kénytelenek, mert akkor a nemesi személyes felkelés volt elrendelve. S mégis kimondta a törvényhozás azt, hogy ilyen háborús időkben is kötelessége az uralkodónak vagy a nádorispánnak összehívni az országgyűlést, hogy az ország szükségleteiről gondoskodhassék. Amikor az akkor kormányon volt többség az országgyűlés tartamának meghosszabbításáról szóló javaslatot betérj esztette, azt méltóztatnak gondolni, hogy ezt mint örök időkre fennálló törvényt állapították meg ? Ha el méltóztatnak olvasni ennek a törvénynek indokolását, az ugy szól, hogy csak egy évre van tervezve, amit 1916-ban megalkottak (Olvassa) : »A jelen pillanatban — mondja az indokolás — a hadműveleti tér északon és délen is oly közel esik az ország határához, hogy a kerületek egész sorában a hadi érdekek veszélyeztetése nélkül szabályszerű választásokat megejteni nem lehet.« Ugy-e, most már ez az indok is elesett. sA kormány által benyújtott javaslat azt a megoldást tartalmazza, — szól tovább a jelentés — hogy anank rendelkezései szerint a jelen országgyűlés tartama egy esztendővel hosszabbittatik meg.« »A javaslat intézkedései természetesen — mondja végül az indokolás — nem érintik a koronának az 1848. évi IV. törvényezikkben megállapított feloszlatási jogát, ugy hogy amennyiben külpolitikai helyzet ezen egy év letelte előtt is megengedi a választások megtartását, a korona a jelenlegi országgyűlést feloszlathatja és az uj választások kitűzhetek lesznek.« Tehát az eredeti törvény egy évre szólott és ezen egy éven belül is a koronának házfeloszlatási joga kifejezetten elismertetett. Ennek következtében tehát mi lehetne a helyzet ? Az, hogyha most megváltoznék a felfogás és a többség ellenállása folytán a háznak feloszlatása, illetőleg az uj választások kiírása mint teljes lehetetlenség lenne odaállítva, akkor az a többség, amely szembehelyezkedett mondjuk, uralkodójának, a nemzetnek akaratával, az uzurpálná nemcsak a nemzet jogait egy állítólagos, vagy mondjuk, egy formális többségi jog alapján, hanem uzurpálná és bitorolná magának az uralkodónak házfeloszlatási jogát is, amelyet pedig a törvény kifejezetten elismer. Egy olyan formális többség létezne itt, amely magát minden irányban függetlenitené a törvényes faktoroktól, amely magát ugy a nemzettől, mint a koronától teljesen független falctornak tekintené,