Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-782
782. országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. 115 helyén csakugyan válságos és tűrhetetlen, sőt katasztrofális állapotok vannak. Mi azt az álláspontot foglaltuk el mindig, hogy a külföldi fogságban lévő vagy internált, sőt utóbb már nemcsak az internált, hanem egyáltalában otttartózkodó állampolgárainkon segíteni kell és erre igyekeztünk. Igen jelentékeny összegek ezek a segélyek, amelyeket e czélra fordítottunk; tekintettel a katasztrofális állapotokra, nem is kíméltünk semmi pénzt e tekintetben és igazán majdnem pazarul jártunk el, (ügy van!) hogy a nehéz viszonyokat enyhítsük és az ott lévő polgáraink sorsán enyhítsünk. Ezt követtük minden irányban, így az Oroszbirodalomban is. Mikor megtörtént ott az a részekre való felbomlás, majdnem lehetetlen volt a segítség nyújtása, mert semmi érintkezési módunk nem volt azokkal a foglyokkal. En fel fogom hívni nemcsak a külügyminister urnak, hanem a hadvezetőségnek figyelmét is, hogy mindent kövessenek el a tekintetben, hogy a foglyokat lehetőleg visszakapjuk, kicseréljük és addig is, míg ott vannak, enyhíthessünk sorsukon. Ami a módot illeti, hogy ez miként történjék, ha innen küldünk oda embereket, az hetekig tart, mig odaérnek, ez tehát majdnem lehetetlen, azért a módra nézve nem tudnék felvilágosítással szolgálni, csak azt ígérem, hogy bárminő módon, amely rendelkezésünkre fog állani, a kötelességszerű gyorsasággal segíteni fogunk ottlevő hadifoglyaink katasztrofális helyzetén. (Élénk helyeslés.) Elnök: Kíván a képviselő ur szólni? Fényes László: T. ház! (Halljuk!) A ministerelnök ur válaszát természetesen tudomásul veszem. Csak újból vagyok bátor kérni, — annak ellenére, hogy meggyőződésem szerint mindent e^övetnek, ami kitelik a külügyministerium és a hadvezetőség hatáskörébe 1 , hogy még ott segítsenek rajtuk, — méltóztassék kivinni azt, hogy innen néhányan, akiket a hadvezetőség megbízna, menjenek ki és segítsenek, mert meg vagyok győződve róla. hogy amilyen gyorsan innen elmegy az intézkedés vagy a kérelem, oly lassan fog majd tovább menni Dániában és Oroszországban és még mindig hamarább fognak odaérni a mi siető embereink. De nemcsak ebből a szempontból szükséges, hogy ezek kimenjenek, hanem abból is, hogy ott, aki élni akar, bolseviki lett s természetesen rabol, gyújtogat és betör, mert máskép élni nem tud, tehát ezeknek védelme szempontjából is, de majdan itthoni igazolása szempontjából is szükséges, hogy valaki innen elmenjen. A választ köszönettel tudomásul veszem. Elnök: Kérelem a t. házat : méltóztatik-e a ministerelnök urnak Fényes László képviselő ur interpelláczi ójára adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen !) A ház a ministerelnök ur válaszát tudomásul veszi. Áttérünk Pop Cg. István képviselő ur sürgős interpellácziójára a ministerelnök úrhoz az aradi román zsinatra kormánybiztos kiküldése tárgyában. Pop Cs. István : T. képviselőház! Számolva az idő előhaladottságával, igen rövid leszek interpelláczióm előterjesztésében. Az Aradon megjelenő Aradi Közlöny 1918. május hó 9-iki számában »ÁUami ellenőrzés az aradi román zsinaton* felírás alatt egy közlemény jelent meg, amelyben azt a lap által is szenzácziósnak jelzett hírt röpíti világgá, hogy az aradi román görög keleti zsinatra kormánybiztos fog kiküldetni. Ugyancsak ezen lapnak közlése szerint az illető kormánybiztos ur, aki az ottani városi főispán, dr. Barabás Béla, a lap által meginterjuvoltatta magát, az Aradi Közlöny tudósítója előtt így nyilatkozott (olvassa): »A minister rendeletének értelmében az aradi román zsinaton én képviselem a vallás- és közoktatásügyi minister személyét. Megkerestem a püspök ur ő méltóságát, hogy a zsinaton nekem és tolmácsom részére egy-egy helyet biztosítani szíveskedjék. Hogy mi az intencziója a ministeri rendelkezésnek, arról nem nyilatkozhatom, mert a hozzám érkezett rendelet szigorúan bizalmas. Azt hiszem, hogy épen az Aradi Közlöny részére nem kell nyilatkoznom a minister intenczióiról. Annyit még mondhatok, hogy bizony régebben is meg kellett volna hozni ezt az intézkedést, akkor bizonyára nem hangzottak volna el a zsinatokon olyan irányú felszólalások, amelyek tényleg elhangzottak.« Hogy ígéretemnek megfelelhessek, mielőtt indokolnám, felolvasom az interpellácziót (olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. ministerelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a ministerelnök urnak arról, hogy gróf Apponyi Albert volt vallás- és közoktatásügyi minister ur f. évi május hó 7-én keltezett 4919/1918. eln. sz. ministeri rendeletet bocsátott ki, mely szerint a gör. kel. román egyházmegyéknek f. é. május 12-én kezdődő zsinati üléseire kormánybiztosokat nevezett ki, felruházván őket még a gyűlések szétoszlatási jogával is? 2. Ha igen, összeegyeztethetőnek tartja-e ezen intézkedést a magyar alkotmány által biztosított vallásszabadsággal, a gör. kel. román egyháznak törvénybe iktatott önkormányzati jogával és a felségjogot képező és a király ö felségét megillető főfelügyeleti jog alkotmányos gyakorlásával? 3. Hajlandó-e a kormány ezen alkotmányellenes rendeletet azonnal visszavonni és haladéktalanul intézkedni, hogy a gör. kel. román egyház zsinatai zavartalanul tarthassák üléseiket és intézhessék el a hatáskörükbe utalt ügyeket ?« Interpelláczi ómat nem szükséges hosszasan indokolnom. Minden olyan kormányzati intézkedés, amely közszabadságot sért, egyúttal sérti az alkotmányt, hiszen a törvények és tételes intézkedések összessége alkotják az alkotmányt és aki csak egy porczikáját is megsérti a törvén y15*
