Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

116 782. országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. nek, vagy a tételes intézkedéseknek, megingatja magát az alkotmányt. A görög keleti román egyházmegyék önkormányzati joga törvénybe van iktatva. Ezen törvény értelmében feltétlenül meg van óva és fenn van tartva ö felségének a főfelügyeleti joga az 1868 : IX. t.-cz. 3. §-a szerint a következő kifejezésekkel (Olvassa) : »fenntartatván 0 felségének az alkotmányszerüen gyakorlandó legfelsőbb felügyeleti joga«. Ugyanezt az elvet mondja ki az Istenben boldogult I. Ferencz József király és felejthetetlen emlékű báró Eötvös József ministeri ellenjegyzésével jóváhagyott szervezeti szabályzatoknak befejező része, amely igy szól : »Különös akaratunk, hogy a görög keleti egyház ügyeire nézve minket illető legfelsőbb felügyeleti jog teljes mértékben megmaradjon.* ö felségének és a magyar kormánynak ezen jogát soha senki kétségbe nem vonta ; ezt gyakorolta és gyakorolja is. A lefolyt ötven év alatt még egyetlenegyszer sem volt rá példa, hogy ezt a jogot ilyen formában gyakorolják büntetésszerüleg, mint jelenleg. Nem volt rá eset a háború négy eszetendeje alatt sem, a román háboTU kitörése után sem, hanem most, amikor a román béke már megköttetett ! Egy kisérletet tett ugyancsak gróf Apponyi Albert 1909-ben, mikor a nagyszebeni nemzeti kongresszusra akart küldeni kormánybiztost, azonban megszállta a szentlélek ő nagyméltóságát és elállt ettől a szándékától. Alkotmányos felfogás szerint ez a ministeri rendelet több szempontból sérelmes. A főfelügyeleti jogot ö felsége gyakorolja felelős kormánya által, tehát ha ő nagyméltósága ezt gyakorolni akarta, akkor ezt tehette ugy, mint tették évtizedeken keresztül a szerbeknél, a mikor az ö felsége által kinevezett királyi biztost kinevező kéziratot az illetékes minister ellenjegyezte. Rendesen olyat szoktak kinevezni, aki ahhoz az egyházhoz tartozik, annak oszlopos tagja, amilyen pl. a szerbeknél Nikolics Fedor volt. Azonban soha egyetlenegy törvényben vagy rendeletben, vagy akár a gyakorlatban nincs nyoma annak, hogy a felségjog gyakorlása valamely minister adminisztráczionális hatáskörébe utaltatott volna. Gróf Apponyi Albert ugy intézkedett, mintha ő gyakorolná ezt a felügyeleti jogot, vagyis helyettesitette Ö felségét, tehát sua autoritate intézkedett. En sehol a magyar alkotmányra vonatkozó tankönyvekben nem találtam arra preczedenst, hogy a főfelügyeleti jogot maga a minister ur gyakorolhatná. Ez felségjog, ez királyi tény, amelyet a ministeri felelősség csak fed és ellenőriz. Különösen nem lehetséges az ellenkező eljárás a jelen esetben, amikor az büntetés jellegével bir. Ez nemcsak az illető kormánybiztos ur kijelentéséből derül ki, melyek gyanúsítok és sértők az egyházra, nézve, hanem magából'a rendeletből is, amely azt mondja, hogy az utóbbi idők eseményei itt szükségessé tették, hogy a magyar áUam főfelügyeleti jogát a gör. keleti egyházi gyűléseken intenzivebben gyakorolja. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ezt az ellenőrzést tolmács utján gyakorolják, tehát e disztingvált testületben esetleg egy megbízhatatlan tolmács fog dönteni fontos vallási ügyekben. Szerintem előzetesen senkiről sem szabad ítéletet mondani.. Ez az egyház, különösen az aradi, soha nem volt megintve. Ez az egyház a háború tartama alatt, bár nem rendelkezik alapokkal, több mint 700.000 korona hadikölcsönt jegyzett és a jegyzésben minden parochia részt vett. Fiaink, akik a pedagógiumban nevelkednek, a legjobb magaviseletet tanúsítják a harcztereken. Maga a püspök egy emberöltőn át vasszorgalommal szerzett utolsó garasait odaadta az államnak, megmaradt vagyonával és az állam kötvényeivel hadiárvák részére otthont épített. Ennél nagyobb hazafiságot valóban nem lehet tanúsítani. Ily körülmények között ez az intézkedés az egyházra nézve igazán lealázó és sértő. Kérem ennélfogva a ministerelnök urnak megnyugtató válaszát. Elnök: A ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Miután a képviselő ur hozzám intézte interpelláczióját, kénytelen vagyok arra röviden válaszolni és pedig először is jogi szempontból teszem interpelláczióját bírálat tárgyává. Kétségtelen, hogy ugy az autonómiát biztosító törvényben, mint magát a szervezeti szabályzatot jóváhagyó záradékban Ö felségének főfelügyeleti joga minden tekintetben sértetlenül fenn van tartva. Alkotmányos szokás és törvényeink szerint ö felsége ezt a felügyeleti jogát a kormány utján gyakorolja. Tehát egyáltalában jogi szempontból kifogás alá nem tehető s az autonómiának nem jelenti csorbítását az, hogyha a kormány tényeg gyakorolja ezt a felügyeleti jogot, még pedig gyakorolja kormánybiztosok utján, mert hiszen sehol sincs kimondva az, hogy királyi biztos utján gyakorolja. Méltóztassék elhinni, hogy nem fogták ezt igy fel. Epén a szerb kongresszusoknál többször a kongresszus dekóruma érdekében követeltetett, hogy ez a felügyeleti jog egy kiküldött által gyakoroltassák és a felügyeleti jognak azt a gyakorlási módját, amelyet a képviselő ur felhoz, hogy t. i. csupán királyi biztos utján gyakorolható az, általánosságban nem is ismerhetném el. Hiszen a felügyeleti jogot naponkéat minden egyházzal szemben gyakoroljuk száz és száz adminisztartiv intézkedés által, ugy hogy nem királyi biztosokra van az korlátozva, hanem bármely kiküldöttre, aki kiküldetik bármely más adminisztratív intézkedésre vagy rendelkezésre. A felügyeleti jog gyakorlásának mindennap száz és száz formája van a különböző egyházakkal szemben. Ne méltóztassék ebben mindjárt sérelmet látni, nem tudom micsoda gyanakvást látni. A viszonyok ugy alakultak; méltóztassék el-