Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

108 782. országos ülés 1918 május 11-én, szombaton. végett a véderő- és pénzügyi bizottsághoz utasittatik. Egyúttal felteszem a kérdést: Kivánja-e a ház a két bizottságot a törvényjavaslat együttes tárgyalására utasítani, igen vagy nem? (Igen!) A ház a két bizottságot a törvényjavaslat együttes tárgyalására utasitja. Kérdem továbbá a t. házat: Méltdztatik-e a bizottságokat jelentésüknek egyhónapi határidőn belül történendő beterjesztésére utasítani ? (Igen!) A ház a bizottságokat jelentésüknek egyhónapi határidőn belül történendő beterjesztésére utasitja. Mielőtt a sürgős interpellácziókra térnénk át, leszek bátor megtenni javaslatomat a ház legközelebbi ülésének idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. háznak, hogy legközelebbi ülését hétfőn, május hó 13-án, d. e. 10 órakor tartsa s annak napirendjére a jövedelemadóról szóló törvények módosításáról és kiegészítéséről, a hadi nyereségadóról szóló törvény hatályának meghosszabbításáról, valamint egynémely adónem után fizetendő hadipótlékról, a j)énzügyminister törvényjavaslatát, második pont gyanánt pedig a vagyonátruházási illetékekről a pénzügyminister törvényjavaslatát tűzze ki. Kérdem,méltóztatnak ezen napirendi javaslatomat elfogadni? (Igen!) Ha igen, akkor azt határozatkép mondom ki. Most a ház határozata értelmében áttérünk a sürgős interpellácziók meghallgatására. Elsőnek Urmánczy Nándor képviselő ur interpellál. Urmánczy Nándor: T. ház! Nem akarok felszólalásommal a most bemutatkozó kormánynak kellemetlenséget, vagy nehézséget okozni, noha a kormány katonai programmja nem elégít ki, mert Ígéretnél egyebet most sem kaptunk. En ugy vagyok, hogy a politikában ígéretre, bárhonnan jöjjön is az, sokat nem adok. Nem akarok, mondom, a kormánynak felszólalásommal nehézséget okozni, már csak azért sem, mert a választói reform kérdésben én is a megegyezés mellett vagyok, azért, hogy végre-valahára ez a kérdés lekerüljön a magyar politika napirendjéről. Tisztán a dolog sürgőssége miatt hozom ma elő gróf Károlyi Mihály ügyét. (Halljuk! Halljuk!) Meg vagyok győződve, hogy a ministerelnök ur ki fogja jelenteni, hogy ha igaz, amit mondok, akkor azt nem lehet tovább tűrni. Nem tartozom egyik párthoz sem és igy ahhoz a párthoz sem, amelynek gróf Károlyi Mihály az elnöke. Sőt nem helyeslem az ő politikájának radikális irányzatát. Kifogásolom, hogy ő fegyvertársai programmjának egy részét a magáévá teszi és ennek ellenében nem kívánja meg tőlük, hogy ők is támogassák a 48-as párt közjogi programmját. Többször megmondtam ezt neki szóval is, egyszer levélben is megírtam. De azt, hogy gróf Károlyi Mihály a bókéért fárad, harczol, küzd, mindig megértettem. Tudom, hogy ezt a magyar nemzet jövője iránti mélységes aggódásból teszi, azért, hogy a magyar nemzet óriási vérveszteségének vége szakadjon. O mondta egyszer nekem a következőket: Igen egyszerű a számítás, nem is kell hozzá czeruza. Van 10 millió magyar. Ennek a fele nő. Marad 5 millió. Ennek a fele megint gyermek, öreg, tehetetlen, szolgálatra alkalmatlan, beteg, felmentett. Marad 2 és félmillió. Két és félmillió magyar katonát pedig ebben az irtózatos és hosszantartó háborúban kilőni, tehetetlenné, nyomorékká tenni nem tartozik a lehetetlenségek közé. Pláne, mikor ráadásul a magyar katona vitézül harczol, a legmegbizhatóbb és idegen vezetői nem kímélik, mindig a legnehezebb pozicziókba helyezik. (Igás! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Aki tehát Károlyi Mihály szándékainak, törekvéseinek tisztaságában kételkedik, az valami ok miatt elfogult. Aki pedig nem állítani, mert nem hiszem, hogy ilyen valaki akadna, hanem csak elhinni vagy feltételezni is tudná, hogy gróf Károlyi Mihály hazaárulásra is Jiépes, az rászolgált arra, hogy a bolondok házába csukják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Az előzmények ismeretesek. Január közepe táján igen erős támadás jelent meg egyik lapban gróf Károlyi Mihály ellen, mely politikai működését szokatlanul éles és sértő kifejezéssel illette. Károlyi ezen sértő támadást mint tiszt, bejelentette felettes katonai hatóságának. (Halljuk! Halljuk! balfélol.) Mindenesetre vitás lehet az, hogy a képviselő, ha sértő támadás éri politikai működéséért, helyesen jár-e el, ha a katonai hatósághoz fordul, illetőleg nem jár-e el helyesebben, ha a polgári bírósághoz fordul. (Felkiáltások a baloldalon: Sajnos, nem lehet!) De gróf Károlyi Mihály ezt az utat választotta, ezt tartotta helyesnek és nekem ehhez semmi szavam sincs. Sőt abba se lehet beleszólásom, hogy ezt az ügyet miként intézi el a katonai hatóság. Az ügynek ez az ága csak annyira érdekel, mint a ház bármely tagját, tehát azt itt tárgyalni vagy az eljárás bármely mozzanatát bírálni nem tartanám helyesnek. Amit szóvá akarok tenni, az egészen más dolog, de belekapcsolódik a Károlyi Mihály ellen folyamatban lévő eljárásba. Aknamunka folyik gróf Károlyi Mihály lehetetlenné tételére (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) és ami megdöbbentő, idegen, külföldi és hivatalos kéz intézi azt itt Budapesten. (Mozgás. Halljuk! Halljuk! balfélol.) Hangsúlyozom, hogy főleg azért vállaltam a felszólalást, mert ez már nemcsak gróf Károlyi Mihály ügye, hanem országos ügy. (Ugy van! a baloldalon.) G-róf Károlyi Mihálynak] megvan az a kissé túlzásba vitt demokrata szokása, hogy az