Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-782
782. országos ülés 1918 május ll-én, szombaton. 109 ő ajtaja nyitva van minden ismeretlen ember előtt is és igy bejuthat hozzá sok kétes ekzisztenezia. Igaz, hogy ekszponált politikus néha nem kerülheti el, hogy kétes ekzisztencziákkal ne érintkezzék, (Az elnöki széket Scitovszky Béla foglalja el.) pláne annak, akiről átment a köztudatba, hogy a politikára áldoz is, bizonyára szerencséje van sok ilyen alakhoz és az bizonyára azt is tapasztalhatta, hogy nevével, vagy a vele való ismeretség felhasználásával visszaélnek. Ez alkalommal azomban ez a kissé túlzásba vitt demokrata szokása bevált, nem sült el visszafelé. Az előadás precízebb volta kedvéért, nyilatkozatokat olvasok fel, jobban mondva nyilatkozatokból bizonyos részeket, azzal a hozzáadással, hogy a nyilatkozók bárhol és bármikor készek arra esküt tenni. Gróf Károlyi Mihály nyilatkozata: (Halljuk! Halljuk! bálfélöl. Olvassa.) »1918 február 26-án délben hazajövet egy ur várt rám, akit nem ismertem. (Mozgás. Halljuk! Halljuk ! balfelöl.) Először is bemutatkozott: Robinson. Azt mondotta, hogy magándetektív, azért jött hozzám, mert megbízást kapott egy német őrnagytól, hogy ellenem szerezzen terhelő adatokat, tudja meg azt, hogy mik vannak azokban a ládákban, melyeket én Párádra küldöttem a napokban. Az őrnagynak ugyanis az az informácziója, hogy ezen ládákban vannak azon iratok, amelyek a franczia fogságommal vannak összefüggésben és különösen az az okmány, amelynek köszönhetem kiszabadulásomat. Ezen megbízatásért ötvenezer koronát, igért neki a német őrnagy. Készkiadásai fejében már előre is adott ezer koronát. (Mozgás és felkiáltások a baloldalon-. Hogy hívják az őrnagyot?) Robinson kijelentette, hogy ő tudatában van annak, hogy hiába jár utána, ily terhelő okmányokat nem talál, ugy van vele, mint az, akit halászni küldenek egy tóhoz, amelyben halak nincsenek. En azt mondtam neki: tőlem kereshet, kutathat, én nem akarom az ő üzletét rontani. Azt mondtam továbbá neki, hogy jelentkezzék másnap titkáromnál, Simonyi urnái, gondom lesz rá, hogy az írásokat, amiket ő keresni fog, adja neki át. Czélzást tett erre, hogy bizonyos előnyöket vár tőlem, mire határozottan azt feleltem, hogy tőlem egy garast sem kap. Végül csodálkozását fejezte ki Robinson, hogy én ilyen nyugodtan veszem a dolgot, mert neki azt mondották, illetőleg engem ugy festettek le előtte, mint aki nagyon izgatott, heves ember.« Simonyi titkár nyilatkozata: (Olvassa.) »Február 27-én, szerdán délben gróf Károlyi Mihály utasítására fogadtam a Károlyi-palotában lévő hivatalos helyiségemben Robinson magándetektívet. Megmondta, hogy gróf Károlyi Mihály megígérte, hogy tőlem bizonyos Írásokat fog kapni, amiket ő elvihet egy német őrnagynak, aki a Nagy János-utcza 8. számú ház egész első emeletén egyedül lakik ós a német konzulátusnál van az irodája, szolgálatára osztrákmagyar hadseregbeli katonái vannak, egy őrmester és egy tisztiszolga. Ugyanazt adta elő, azután a német őrnagytól kapott megbízatására vonatkozólag, amit az előző nap gróf Károlyi Mihálynál. Hozzátette, hogy ha van másféle okmány, vagy levél, mely külföldi dolgokra vonatkozik, az is jó lesz. Ezen kivül keresnek olyan leveleket, amelyek a grófnak a szoczialistákkal, szabadkőművesekkel, a legutóbbi sztrájkban résztvett és az azt szervező munkásokkal való összeköttetésére vonatkoznak. A megbeszélés végén azonnal kérte a fontos okmányok kiadását. Nagyon rossz néven vette, hogy azonnal nem szolgálhattam vele, holott a gróf neki mindent megígért. Hogy Robinsonnal az összeköttetés megmaradjon és megbízójának némi bizalma legyen hozzá, átadtam neki két irást azzal, hogy mutassa fel ezeket a dolgokat és bizonyítsa azt, hogy már hozzájutott bizonyos iratokhoz. Hogy meggyőződjünk a német őrnagy személyazonosságáról, megkértem Vásárhelyi Ferencz barátomat, hogy menjen el a Nagy János-utcza 8. számú házba és tudja meg, hogy lakik-e ott egy Hermann Consten nevű német őrnagy. Ha igen, igaz-e az, hogy a német főkonzulátushoz beosztott katonai attasé. Napokon járt hozzám Robinson, mindig kapott valami irást, de panaszkodott, hogy a német őrnagy nincs nagyon megelégedve, mert mindez nem kompromittálja Károlyit és ha érdekes is, semmiféle vonatkozásban nem áll Károlyival, holott az ő czéljuk az, hogy Károlyit lehetetlenné tegyék, elhallgattassák. (Zaj a baloldalon.) Beck Lajos: Német katonai hatóság! Urmánczy Nándor: Márczius 5-én délután, amikor ujabb leveleket vitt Robinson Consten őrnagynak, kapott 2000 koronát, amelyből 1000 koronát nekem is átadott. Ezt az 1000 koronát eltettem és még az este átadtam gróf Károlyi Mihálynak, hogy tegye valahol letétbe és a borítékra, amelyben eltettük, rávezettem, hogy a pénzt kitől és mily czélból kaptam. (Zaj. Halljuk! Ralijuk!) Vásárhelyi Ferencz nyilatkozata. Vásárhelyi Ferencz nyilatkozata elején elmondja, hogy miként ismerkedett meg Constennel, elmondja, hogy kezdetben nagyon bizalmatlan volt iránta, de utóbb sikerült megnyugtatnia. (Olvassa): »Önt azok után, amiket nekem elmondott, alkalmas embernek látom arra, hogy nekem segítsen.« (Zaj. Halljuk! Halljuk!) »Felszólítom, hogyha tudja, Simonyi által szerezze meg gróf Károlyi ama titkos iratait, amelyekre nekem szükségem van, sok pénzt kereshet vele. Az én megbizóim áldozatkészsége arányban fog állani azoknak az okmányoknak értékével, amiket Károlyi ellen ön és társai szállítanak. Biztatott, hogy mondjam meg körülbelül az igényeimet.
