Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

782. országos ülés 1918 május 11-én, szombaton. 107 előnyben legyen az, aki magyarul tud afelett, aki magyarul nem tud ?! (Zaj és ellenmondások.) Uraim, gratulálok, hogy a háború négy eszten­deje alatt nem tanultak semmit. Hiszen az egész háború a népek felszabadításának kérdése. Ezt mondta Tisza István ministerelnök ur is, mikor Wilson beszédére megadta a választ. Ő is hivat­kozott a nemzetiségi törvényre. Mikor ó kormányon volt, bátor szavaiért én is bizalommal voltam iránta, ugy hogy sajnáltam, mikor megbukott, ám akkor viszont régi reczept szerint minket kezdett püfölni. (Derültség. Zaj.) Azt a kifogást, hogy tanuljunk meg magyarul, oda fordítom, hogy mondják meg a tanítóknak, hogy tanítsák meg a népet. Hát ez a nép dolgozzon, adót fizessen és önök helyett tanuljon is ? És az olyan ember, aki magyarul tud, az legyen az ur ? Barta Ödön : A maguk bűne, hogy nem tanul­nak magyarul. Saját érdekükben nem engedik tanulni, hogy bolondithassák őket. A nép jó és becsületes ! Juriga Nándor: Én visszautasítok minden­féle inszinuácziót, mert nemzetiségi meggyőző­désem mindig tiszta és erős volt. Még^a háború előtt elitéltem a csehek törekvéseit. Én nem a háborús terror alatt nyilatkoztam a nemzetiségi kérdésről, hanem mindenkor szilárdan álltam a nemzetiségi törvény alapján, amelyből semmit sem engedhetünk. (Zaj.) De nagyon tévednek az urak, hogy ez nemzetiségi kérdés. Ez nem nem­zetiségi kérdés. A háború alatt meggyőződtem, hogy a külömböző jelszavak, sokszor a vallási jel­szavak is olyanok, mint az ügyes Feldgrau-ruhák, amelyek mögé osztályuralmi érdekek bújnak, hogy ne lehessen észrevenni a kitűnő politikai gririet. Hiszen ha annyira szeretik a népet, hogy még a Karolj'-keresztesek választójogát sem akar­ják, (Ugy van ! halfelöl.) tehát ez csak olyan piros­fehér-zöld gombolyagban beadott mondás, amely­lyel az osztályuralmi törekvést a nemzetiségekre akarják ráhúzni. (Zaj.) Természetesen könnyű itt egy egyedül álló tótocskát lelármázni, de azt nem veszik észre az urak, hogy itt tulaj donképen egy kizsákmányolt osztálynak további járomban tar­tásáról van szó. Én mindenkor híve voltam a politikai ma­gyar állameszmének, jelenleg is az vagyok. A ma­gyarállambármifélefeldarabolását, mint hűségünk ellen való inszinuácziót, visszautasítom. Tudnék hivatkozni, hogy,.a csehek becsületemben gá­zoltak emiatt. Odök pedig gyaláznak, hogy hazafiatlan vagyok. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szívesked­jék mondanivalóját rövidebbre fogni, mert a ház határozata értelmében egy órakor áttérünk az interpellácziók meghallgatására. (Helyeslés jobbfelöl. Egy hang jobbfelöl: Elég volt a locso­gásból! Helyeslés.) Juriga Nándor: De ha a haza iránt való szeretetből híve is vagyok a magyar állam fenmaradásának, lehetetlen nem látnom azt a tendencziát, hogy a választásoknál előjogot akar­nak biztosítani a magyarul tudó állampolgá­roknak. Kétféle állampolgárt akarnak terem­teni: magyarul tudót és egy másikat, amely nem tud magyarul. Ez ellen a polgárok egyen­jogúsága nevében tiltakoznom kell és nagyon kérem a t. kormányt, hogy ne lépjen rá erre az útra. A reformáczió harczaiban a lelkiisme­reti szabadság és a vallásegyenlőség volt a há­ború tengelye és a végső eredmény az lett, hogy mindenki lelkiismerete szerint imádhatta Istenét. A mostani idők egyik világtengelye a nem­zetiségek egyenjogúsága, hogy amint 1918 évvel ezelőtt a Szentlélek Isten minden nemzethez az anyanyelvén szólott, ugy ne legyen többé nyelvi uralom. Mert a nyelvi uralom, a faji uralom sokkal nehezebb, mint a vallási uralom. A val­lást sokszor változtatják; a nemzetiség, az ter­mészetes hit; azt nem lehet változtatni; az az ember vérének a lehellete, lelkének a szikrája, egész lényének a projektirozása. Azt sem meg­tagadni, sem megváltoztatni nem lehet, mert eltörűlhetetlen, természetes bélyeget nyom az ember testére, lelkére. Mindenki hazudik, aki más nemzetiséghez tartozónak vallja magát, mint amelyben született és amelynek nyel­vét az anyatejjel szivta magába. Csak hazánk ellenségeinek adunk fegyvert a kezükbe, ha arra hivatkozhatnak, hogy ime, Magyarorszá­gon olyan törvényt hoznak, amely a polgárok egyrészét nyelvük alapján előnyben részesiti, csak azért, mert többségben vannak. Minthogy ezt az irányt látom a kormány programmjában érvényesülni, a kormány iránt bizalommal nem viseltetem. Elnök: Az idő előrehaladott. A ház előző határozatához képest most félbeszakítjuk a fel­szólalásokat. A honvédelmi minister ur kíván szólni. B. Szurmay Sándor honvédelmi minister: T. ház! Van szerencsém a közös hadsereg, a magyar honvédség és a magyar népfelkeléshez tartozó személyek, valamint ezen személyek hátra­maradottamat katonai ellátásáról szóló törvény­javaslatot a t. háznak előterjeszteni. Kérem, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és együttes tárgyalás és jelentéstétel végett a véd­erő- és a pénzügyi bizottsághoz utasítani. Tekintettel a törvényjavaslat szocziális jelen­tőségére, továbbá arra, hogy sok-sokezren várják ennek a javaslatnak törvényerőre emelését, kérem a t. házat, hogy a bizottságoknak a tárgyalásra és jelentéstételre záros határidőt méltóztassék kitűzni. Noha a javaslat igen ter­jedelmes, mégis ugy vélem, hogy egy hónapi idő alatt behatóan le lesz tárgyalható. Ezért bátor vagyok javasolni, hogy a bizottságoknak a tárgyalásra és jelentéstételre egy hónapi határ­időt méltóztassék kitűzni. (Helyeslés.) Elnök: A honvédelmi minister által benyúj­tott törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel

Next

/
Oldalképek
Tartalom