Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-782
106 782. országos ülés 1918 A mostani kormányban ezt a reakcziós irányzatot látom, örültünk, hogy Vázsonyi javaslatában legalább többé-kevésbbé megcsillámlott az igazi népszuverenitás, a politikai nemzet minden sejtjének megélénkít és e és megelevenitése. De most mig ezt a nem tökéletes, az erkölcs és jog ideáljának nem megfelelő törvényjavaslatot, amelyet már ugy csinált Vázsonyi volt minister ur, hogy tekintettel volt az uralkodó osztályoknak legkényesebb és legféltettebb előjogaira . . . Rakovszky Iván: Hol vannak azok az előjogok ? Juriga Nándor: Ezt nem tudja? Felvilágosit hatnám. . . . még ezt sem fogadják el, sőt vis szafejlesztik. Hát ez lehetetlen. Öva intem a t. házat, hogy ezt ne tegye. Soha jogfosztás még nem járt jó eredménynyel. Hiszen a nép, a Károly-keresztesek, a katonaság már várja ezt, (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) kívánja, hogy ez legalább mint babérkoszorú legyen az ő fején. Most pedig, mikor az újságok királyi Ígéret, királyi leirat, ministeri Ígéretek, beszédek, olyan nagynevű emberek, mint Apponyi és Andrássy, akikről az egész nemzet tudta, hogy roppant maradiak és arisztokraták, (Hosszas élénk derültség.) akikről szinte feltételezi a szegény ember, hogy az ő tradiczionális fejükbe sem fér, hogyan lehessen a béresnek olyan választójoga mint a földesúrnak, mikor a nemzet ilyen megcsontosodott arisztokratáknál is ilyen pálfordulást lát, elgondolva, hogy a demokratikus választójog alapján nagyon megfelelő, okos argumentumoknak kellett hatnia arra, hogy ők az ő ékesszólásukkal, becsületükkel ilyen választójog mellé állottak, most tessék odaállni ez elé a nemzet elé és hozzák meg az ellenkező választójogot, foszszák meg ezeket a Károly-kereszteseket hősi joguktól! Mert törődünk vele mi is, törődnek azok is, akik szavukat, becsületüket adták ezért a választójogért és mindenesetre azoknak lesznek hálásak, akik ezért küzdöttek, amint 1848-ban hálásak voltak Kossuthnak, aki észrevette, hogy szükség van a jobbágyság felszabadítására és ő lett a szabadsághősök vezére és a nemzet csillaga. A kormányzatban tehát reakcziós, retrográd, semmiféle elismerést és kevés szeretetet mutató irányzatot látok felülkerekedni abban az időpontban, amikor azt hittük, hogy végre mégis csak lesz szava a politikai magyar nemzet minden egyes sejtjének. De ez után a várakozás után a legszomorúbb csalódás következett, ami bizony legalább is nem válik becsületére olyan politikusoknak, akik tudják, hogy a fejlődés irányát, a történelem kerekét visszafejleszteni nem lehet, mert a történelem és a nép fejlődése el fog gázolni mindenkit, aki a történelem és a népfejlődés kerekeibe kapaszkodik; mert a történelem kerekei tovább fognak forogni, de aki azokat forgásukban vissza akarja tartani, azzal, hogy a kerekekbe kapaszkodik, az vagy lepottyan, vagy pedig agyon fogják taposni. Ebből a szempontból is a legnagyobb bizalmájus 11-én, szombaton. matlansággal kell fogadnom a mostani kormány bemutatkozását. Lehetetlen azonban, hogy itt fel ne említsek egy más dolgot, nemcsak osztályuralmi, hanem uralkodó faji szempontból is. En a politikai magyar állameszmét ugy értem, hogy a politikai magyar állameszme tulaj donképen az összes polgárok egysége, összessége, minden néven nevezendő tekintet nélkül a nyelvre. A politikai magyar nemzethez tartozhatnak ugyebár románok, szerbek, szlovákok, magyarok, németek ; szóval ; különböző nemzetiségek alkotják az egységes politikai magyar nemzetet, legalább is a nemzetiségi törvény 1. §-ában ez igy van. A magyar sovinizmus azonban csak egy fajt tol előtérbe és csak a faj magyarokat, a magyar anyanyelvű magyarokat — hogy ug} r fejezzem ki magamat — állítja be államalkotó elemnek, a nemzet gerinczének, uralkodó fajnak, uralkodó nemzetnek. Rakovszky Iván : Ezt a történelem csinálta ! Juriga Nándor: Mostanában üljük Deák Ferencz, a haza bölcse legokosabb törvényének, a nemzetiségi törvénynek 50 éves jubileumát. A legszomorúbb dolog, hogy erre a jubileumra, amikor ennek a törvénynek már régen végrehajtva kellett volna lenni, ezen törvény meghozatalának és végre nem hajtottságának 50 éves jubileumára egy kormány a XX-ik században, a kultúra századában, ilyen választójogot bátorkodik előterjeszteni, amely az állam területén belül különböző nyelveket beszélő polgárok közül egyes anyanyelvű polgárok számára előnyöket állapit meg. A jelenlegi javaslat az úgynevezett uralkodó fajnak, a magyar anyanyelvű magyaroknak (Nagy zaj.) előnyöket akar adni, amennyiben annak, aki magyarul tud, a magyar embernek, a magyar fajbelinek csak 4 elemi iskolába kell járni és már van választójoga, mig — mondjuk — egy szlováknak, vagy románnak. . . Molnár Viktor: Nincs szlovák ! Juriga Nándor:.. .két esztendővel tovább kell iskolába járni, nagyobb terhet kell magára vállalni, vagyis ő egészen világosan hátrányban van, mert aki magyarul tud, annak előbb van joga, mint annak, aki magyarul nem tud. Ez elsősorban mindenesetre igen veszedelmes dolog. Nem elégséges, hogy Deák Ferencz, a haza legnagyobb bölcse már 50 esztendeje meghozta azt a törvényt Széchenyi szellemében, Eötvös Józsefnek a nemzetiségi kérdésről irt könyve lelkületében, nem elégséges, hogy pl. reánk nézve annak egyetlenegy pontját sem hajtották végre ? Nem elégséges az, hogy a mi anyanyelvűnk a középiskolákban nincs mint tantárgy bevezetve ? Nem elégséges, hogy a közigazgatásban anyanyelvünkön nem érvényesülhetünk 1 Hogy a bíróságoknál a mi igazságunk a tolmácsok tudatlanságának fátyolába van borítva és hogy az ingatlanok forgalmáról szóló törvény szerint a nem magyar nemzetiségű esetleg elesik a szabad kereskedelem elemi jogától; most még azt akarják a polgár legelemibb jogával szemben behozni^ hogy