Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

782. országos ülés 1918 a bal- és a szélsőbaloldalon.) — mert ha a kisbirtokos meg tudja tartani kevés földjét, akkor megtart­hatja az is, akinek többje van, mert dolgozhatik mindenki a saját földjén és akkor a birtok nem megy tönkre, — mondom — ha már vesztesége ez az országnak, akkor nem az a módja az orvos­lásnak, amit sokan mondanak, hogy állami segít­séggel kell felállítani az uj középbirtokot és bele­ültetni az uj birtokost a birtokba, mert kevés kivétellel ugy járnának, mint azelőtt; de meg kell nyitni az utat érdemes kisbirtokosoknak, hogy ezekből legyenek az uj középbirtokosok, (Taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezek meg fogják tartani a középbirtokot Magyarországon és akkor lesz egy életerős középbirtokosságunk. Ez a fejlődés egész­séges folyamata és aki Magyarországon sok ma­gyar lelket akar, ki a magyarság szaporodását akarja, aki gazdagnak akarja látni Magyarországot és népét és erős Magyarországot akar, annak ezt a birtokpolitikát kell kívánnia. (Helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház ! Én ezen alkalommal, a t. kormány bemutatkozása alkalmával nem akarok a többi programmpontra kitérni. Amikor a fő­ütközőpont a választói jog, akkor én segíteni aka­rok, hogy azzal végezhessünk, de ugyanakkor a birtokpolitikát kívánom és azt hiszem, hogy t. képviselőtársaim is kívánják, hogy ezt az ország érdekében oldjuk meg ; ha ezt a kormány telje­siti, mindenben Ígérjük a támogatást. (Helyeslés.) Elnök: Gróf Apponyi Albert ! (Halljuk I Halljuk!) Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Azoknak nevében, azok megbízásából, akik velem egygondolkozásuak a jelen órának nehéz politikai problémája tekintetében, bátor vagyok néhány igen rövid kijelentésnek megtételére szót kérni. (Halljuk ! Halljuk !) Az igen t. minister­elnök ur azt a fordulatot, amely a választójog tekintetében beállott, csak egészen általánosság­ban jellemezte, de nem terjeszkedett ki azoknak a módosításoknak megjelölésére, amelyek alapján a választójogi megegyezést ebben a képviselőház­ban elérni reméli. Mégsem vélek hibát elkövetni, ha e módosításokra, vagy legalább azok egyikére­másikára kiterjeszkedem, mert politikai maga­tartásomat épen e módosítások természete szabja meg és hiszen ezek köztudomásúak. A kérdés reám nézve és azokra nézve, akik a választójog tekintetében velem hasonló hely­zetben voltak, az volt, vájjon a t. ministerelnök ur és az uj kormány által szándékolt, a megegyezés alapjául kijelölt módosítások a választójogi tör­vényjavaslatban olyanok-e, amelyek megfelelnek a mi létjogosultságunknak, megfelelnek a mi poli­tikai kötelezettségeinknek, megfelelnek a mi meg­győződésünknek. Ha hajlandó vagyok is elfogadni, daczára a tétel tág magyarázatu természetének, azt, amit a ministerein ök ur még egyik legutolsó képviselőházi felszólalásában mondott, hogy tudni­illik nem a betűhöz, hanem a lényeghez ragasz­kodik és hogy a megegyezést keresi oly alapokon, I május 11-én, szombaton. 103 amelyek annak a kormánynak, amelyhez tartozni szerencsém volt, választójogi javaslatát lényegé­ben nem érintik, ha el is fogadom ezt a tételt, e tételből kiindulva is kénytelen vagyok meg­állapítani a következőket. Hogy ne bocsátkozzam egyéb részletekbe, köz­tudomású dolog, hogy a megegyezésnek egyik alapja, egyik legkardinálisabb tétele a katonai választójogosultsági czimeknek majdnem teljes kiküszöbölése, vagy legalább is minimumra leszo­rítása. Kiküszöbölése annak a választójogi jog­ezimnek, amelyet én épen a világháború tanúsága és eredményekép a legtermészetesebbnek, a leg­j ogosultabbnak tartok, (Helyeslés a bal- és a szélső­baloldalon.) annak a jogczimnek, amely mellett a háznak ez az egész oldala, amikor ellenzéken vol­tunk, ismételten állást foglalt, (Ugy van ! a bal­és a szélsőbaloldalon.) amely mellett azonban, ha soha állást nem foglaltam volna, ma állást fog­lalnék, (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) és amely jogczimnek kimaradása a nép széles rétegeit és legelsősorban a háború személyi terhei­nek oroszlánrészét viselő kisgazdaosztály száz­ezreit érinti. (Taps a bál- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A Károly-keresztesek j ogczimének, mint olyan­nak úgyszólván teljes törlése forog fenn, mert a Károly-keresztesek az uj megállapodás szerint csak annyiban kapnak inkább választójogot, mint bármily más állampolgár, hogy először a 24 éves korhatártól tekint el az uj megállapodásu javaslat, másodszor, hogy elnyerik a választójogot akkor is, ha különben a külön választójogi czimek egyi­kével sem bírnak, de mint kisegítő családtagok működnek. Itt Szabó István igen tisztelt képviselőtársam­nak egy illúzióját kell nyomban lerontanom, aki az uj megállapodásoknak egyik előnyét vélte abban felfedezni, hogy a kisegítő családtagok általános­ságban bevétetnek a választójogi javaslatba. Ebben a t. képviselőtársam gyökeresen téved. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A kisegítő családtag jogczime csak annyiban jön tekintetbe, hogy a Károly-keresztes, ha ilyen minősítéssel is bir, elnyeri a választójogot, de mint általános jogosultsági jogezim eddig tudomásom szerint nem szerepel. Ha utólag bevétetik a törvény­javaslatba, nekem ez ellen semmi kifogásom nem lesz, de ezidőszerint ez még nem áll fenn. Meg kellett állapitanom, (Halljuk ! Halljuk ! baljélől.) hogy az általunk benyújtott és képviselt törvényjavaslatban kifejezésre jutott az a választó­jogi kompromisszum, amelylyel — akármit szólja­nak hozzá — nehéz és súlyos órákban hozzájárul­tunk az ország társadalmi békéjének fentartásá­hoz. (Felkiáltások jobbjelöl: Kivel ?) Laehne Hugó: A szoczialistákkal! (Felkiáltá sok a szélsőbaloldalon : A munkásokkal! A jog­talanokkal ! Zaj jobbfelöl.) '...»! Gr. Apponyi Albert." Hozzájárultunk ahhoz, hogy azok, akik a választójog tekintetében a leg­radikálisabb követelményeket támasztották, melyek

Next

/
Oldalképek
Tartalom