Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.

Ülésnapok - 1910-782

104 782. országos ülés 1918 bennem is részbei) aggodalmat keltenének, találkoztak velünk egy olyan reformjavaslat terén, mely az én legmélyebb meggyőződésem szerint a nemzeti érdekeket nem érintette, nem fenyegette volna. (Ellenmondás jobbfelől.) De ha semmi ilyen megállapodás nem is léteznék, az én meggyőződésem és benső érzésem szerint a Károly-keresztes jogczim kimaradása lényegében érinti, megsebzi azt a választójogi javaslatot, mert ha arról, hogy mi a lényeg és mi nem az, nem akarunk szójétékot űzni, akkor egy százezreknek jogot adó jogczim kimaradásáról nem lehet azt állítani, hogy az nem tartozik a lényeghez. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. Zaj\ jobbfelől.) Mindezekből folyólag meg kellett állapitanom, hogy én a t. kormányt ezen ujabb választójogi evo1 ueziónakterén nem követhetem, és mivel a választójog nem valami inczidentális tárgya volt a mi politikai tevékenységünknek, hanem az első kormánynak, amely ezen alapon alakult és amelynek tagja lettem s az annak helyébe lépő későbbi kormánynak kijelentése az volt, hogy az ő létalapját a választójognak keresztülvitele képezi, nagyon természetes, hogy amely kormányt a választójog tekintetében nem támogathatok, azzal szemben legmélyebb sajnálatomra egyáltalában nem helyezkedhetem a támogatás álláspontjára. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök : Pop Cs. István képviselő urat illeti a szó. Pop Cs. István : T. képviselőház ! Az Esterházy-kormány bemutatkozása alkalmával örömömnek adtam kifejezést afelett, hogy a munkapárti kormányt oly kormány váltotta fel, mely a demokrácziának lobogójával jelenik meg. örömöm annál őszintébb lehetett, mert ez a kijelentés legfelsőbb helyről, épen ö felségétől, az állam első faktorától eredt. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Pop Cs. István." De ugyanakkor nem mulasztottuk el aggályunknak adni kifejezést, mert már akkor attól tartottunk, hogy tényleg ez a demokratikus választójog nem fog megvalósulni, hogy tépázni fognak rajta és a vége semmi sem lesz. Már a Wekerle-kormány első bemutatkozása alkalmával mutatkoztak jelenségek, melyek az u. n. minuendo Hezitálására engedtek következtetni. Már tárgyaltak kautélákról, s már akkor nyilvánvalóvá lett, hogy nem az a választójog fog a ház asztalára kerülni, amelyet az u. n. blokk megalkotott. Engedje meg itt a t. ház, hogy őszinte legyek. Nincs igazuk azoknak, kik elsősorban a munkapártot teszik felelőssé, hogy ez a programm nem valósult meg. Midőn a munkapárt és annak miuisterelnöke beadja lemondását és kijelenti, hogy a választójog tekintetében közte és az uralkodó közt nézeteltérés van, ebből már akkor tisztában kellett lennie annak a kisebbségi kormánynak azzal, hogyha gróf Tisza István a király kedvéért sem enged álláspontjából, akkor bizonyára nem fog engedni gróf Esterházynak, vagy másnak kedmájus 11-én, szombaton. véért sem az ő nyakas álláspontjából és már akkor gondoskodnia kellett volna azokról az alkotmányos eszközökről, melyek megadják a kisebbségnek a módot programmjának megvalósítására. T. képviselőház ! Egy kormánykrizis vajúdik egy év óta és egyebet sem hallunk, mint ezt a Hezitálást a választójog tekintetében, hogy mikép lehetne azt lényegéből kiforgatni, miként lehetne elérni, hogy ez az általános választójog csak épen a nevére és a czimére legyen általános, de összes egyéb attribútumai hiányozzanak. Mély aggodalommal láttuk, hog3

r miként tolják mindig előtérbe a nemzetiségi mumust, mikép azonosították a veszedelmet a nemzetiségi veszedelemmel és hogy az állam létérdekeinek veszedelmét épen a nemzetiségekben látják. Pedig a nemzetiségek százezrei ott a lövészárkokban tettek tanúbizonyságot a hazaszeretetről. (Ellenmondás és zaj a jobboldalon.) Ezeknek nem volt jogezimük, ezek nem tudtak dekkolni, azok mindegyike ott volt, aki alkalmas. (Zaj a joboldalon.) Ugron Zoltán (közbeszól). Pop Cs. István : A képviselő ur illusztris tagja pártjának, tessék felszólalni és megezáfolni, de ne zavarjon engem mindig. Nagy aggodalommal és fájdalommal láttuk, hogy miként akarják ezt a kérdést az igazi iránytól elvonni és hamis irányba terelni. Sikerült ugyancsak a kisebbségi kormánynak Vázsonyi Vilmos volt igazságügyministernek hozzájárulásával nagy engedményeket tenni a munkapártnak, különösen a nemzetiségeket illetőleg, mert hiszen mindazok az intézkedések, melyek a magyarul irni és olvasni tudást különösen kiemelik, mint főczimet, határozottan a nemzetiségek ellen irányulnak, mert t. képviselőház ... Egy hang (a szélsöbaloldalon) : A hazaárulók ellen ! Pop Cs. István : ... két nyelvű népek nem ekszisztálnak. (Nagy zaj és felkiáltások a jobb- és a baloldalon : Tanuljanak meg magyarul !) Égy töredék megtanul, de a többi nem. (Felkiáltások jobbfelől : Tanuljanak meg valamennyien !) Nem fognak megtanulni, mert nem tanulhatnak. (Felkiáltások jobbfelől: Dehogy nem, csak akarni kell!) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek csendben maradni. Pop Cs. István : És amikor már megegyeztek a főczim tekintetében és a magyarul irni-olvasni tudást elfogadták, akkor gondoltak a Károlykeresztesekre, a hősökre, akikkel szemben elismeréssel adózom én is és mindazok, akik levonják a konzekvencziákat. Ezekre gondoltak és akkor látták, hogy ha a nemzetiségek a főczim alapján nem fognak is bejönni, feltétlenül választók lesznek mint Károly-keresztesek, mert valamennyien ott voltak a hareztereken. (Nagy zaj és ellentmondások a jobb- és a baloldalon.) Elnök ; Csendet kérek ! Méltóztassanak megengedni, hogy a szónok elmondhassa beszédét. Pop Cs. István : T. képviselőház ! Engem abszolúte senki sem fog megfélemlíteni és eltéríteni attól