Képviselőházi napló, 1910. XXXIX. kötet • 1918. április 23–junius 21.
Ülésnapok - 1910-777
777. ORSZÁGOS ÜLÉS 1918 április hó 23-án, kedden, Szász Károly elnöklete alatt, Tárgyai: Elnöki előterjesztések. — Az 1918/19. költségvetési év első négy hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1917. évi IX. t.-ez. hatályának a folyó költségvetési óv végéig való kiterjesztésére vonatkozó törvényjavaslat beterjesztése és záros határidő alatt leendő tárgyalás végett a pénzügyi bizottságba való utasítása. — A ininisteremök nyilatkozata a kormányválságról. — Gr. Tisza István napirendelőtti felszólalása a küliigyminister személyében történt változás tárgyában. — Az interpelláeziós-könyv felolvasása. — A legközelebbi ülés idejének és napirendjének megállapítása. — Az ülés jegyzőkönyvének hitelesítése. Á kormány részéről jelen vannak: Wekerle Sándor, gr. Apponyi Albert, Tóth János, Szterényi József, Unkelhäuser Károly, gr. Zichy Aladár, Popovics Sándor, gr. Serényi Béla, gr. Esterházy Móricz, Földes Béla, hg. Windisch-Graetz Lajos, b. Szurmay Sándor. (Az ülés kezdődik d. e. 10 óra 40 perczkor.) Szász Károly elnök: Tisztelt ház! Az ülést megnyitom. A mai ülés jegyzőkönyvét vezetni fogja Szojka Kálmán jegyző ur, a felszólalókat pedig jegyzi Mihályi Péter jegyző ur. Tisztelt képviselőház ! Utolsó ülésünk óta kezdődött meg s virágzott ki dicső szövetségesünknek, a németnek uj hatalmas támadása a nyugati harcztéren legádázabb ellenségeink ellen. (Élénk éljenzés.) A magyar nemzet, áthatva a szövetséges német birodalom iránti bajtársi meleg érzéstől és egyben a szövetség politikai nagy horderejének és történelmi szükségességének tudatától, örömmel és lelkesedéssel kiséri nyomról-nyomra a diadalmas német hadsereg előnyomulását, s büszkék vagyunk rá hogy e hadsereg kötelékében ott harczolnak a mi katonáink is, (Élénk éljenzés.) a csata pusztító viharában pecsételve meg most is a szövetségi hűséget és kitartást. (Élénk éljenzés.) Tisztelettel kérem a képviselőházat, méltóztassék engem felhatalmazni, hogy e dicsőséges és remélhetőleg sorsdöntő támadó hadjárat alkalmából, a német birodalmi gyűlés elnökéhez intézendő táviratban kifejezést adhassak a magyar nemzet országgyűlése képviselőházának meleg együttérzéséről, a diadalok feletti őszinte öröméről s biztosithassam a birodalmi gyűlést és az ő utján a nagy német birodalom népeit arról, hogy a magyar képviselőház és mögötte a magyar nemzet (Igaz ! ügy van ! a jobb- és a baloldalon.) rendületlenül áll a kipróbált szövetségi hűség sziklatalaján (Igaz! TJgy van! a jobb- és a baloldalon.) s megvan róla győződve, hogy ez az erős szövetség, melyhez többi szövetséges államtársunk is oly bensőséggel ragaszkodik, (Igaz I ügy van ! a jobbés a baloldalon.) a diadalmas fegyvereinket vezető s erkölcsi erőnket edző isteni Gondviselés segítségével nem sok idő múlva meg fogja hozni a csaták véres napjának leákioztát s a dicső és boldog béke ragyogó hajnalát. (Hosszantartó élénk helyeslés és taps.) A ház az elnöknek a kért felhatalmazást megadja. Ebben az értelemben fogok eljárni. Tisztelt képviselőház ! A halál, melynek oly bő aratása van most harczmezőinken, nemzetünk áldozatkész fiatalságának tömött soraiban, nem kíméli a hazáért idehaza dolgozó nagyjaink máris megritkult csapatát sem. Szépen és hasznosan töltött élet után, a sorstól rá kiszabott munka buzgó és sikeres végeztével kidőlt az élők sorából báró Láng Lajos társunk, képviselőházunk egyik legrégibb és legtiszteletreméltóbb tagja, aki egyszerű, dolgos polgári család tagjául született, s aki majdnem félszázadra nyúlt közpályáján fényes tehetségeivel és fáradhatatlan buzgalmával fokról-fokra emelkedve belső értékben és külső tekintélyben, a nagy közönség becsülésében és az intéző körök bizalmában egyaránt, 1*
