Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

88 760. országos ülés 1917 lás alapjául elfogadja. Következik a részletes tárgyalés. Elsősorban a ozim. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét). Elnök : Ki következik szólásra 1 Nagy Vincze jegyző: Polónyi Géza ! Polónyi Géza: T. képviselőház ! Engedtessék meg nekem csak pár szóval reflektálni arra, amit a t. minister ur mondott*. Az ő megnyugtatása az első rész tekintetében még körülbelül elfogadható volt. En azonban nem az országgyűléssel szemben kérem a megnyugtatást, hanem a jövő választásokkal szemben. Gróf Apponyi Albertnek is az az álláspontja, hogy t. i. arra az esetre, ha olyan megállapodások köttetnének, melyek a jövő választásokra nézve prejudikálnának a függetlenségi párt álláspontjának, abból mi a konzekvencziákat levonjuk, ffe tessék félreérteni, t. minister ur, én erre nézve kértem megnyugtatást. Ha ilyen értelemben szólt, akkor azt tudomásul veszem. A második kérdés a szerződési alanyiságra vonatkozott. A t. minister ur azt mondja, Hogy ha Ausztriával nem jönne létre megállapodás, mi mint önálló alany az önálló vámterület alapján fogunk szerződui. Ez iránt nem intéztem volna kérdést, t. minister ur, mert erre nekem megfelel az 1867. évi XII. t.-cz.-nek, gondolom, 63. §-a, amely megmondja, hogy ha az 58. §-ban megállapított mód szerint a kiegyezés létre nem jön, a magyar nemzet az önállósága alapján rendelkezik. En nem vagyok olyan naiv, hogy aziránt érdeklődtem volna a t. minister urnái: mit mond az 1867 : XII. t.-ez. Ellenkezőleg, épen azt akartam tudni, hogy az esetre is, ha a megállapodás létrejön, Magyarország a külállamokkal való szerződési viszonyban mint önálló nemzetközi jogalany fog-e szerepelni, igen vagy nem. Nem akarok a t. minister urnak e tekintetben tanácsokat osztani, de ha meghallgat majd, engedje majd nekem meg, hogy bizalmasan megmondjam neki a módját, hogy ezt igenis lehetséges biztosítani. Azonban várom a t. minister úrtól is azt a találékonyságot, hogy az esetre, ha létrejön a megállapodás, biztosítani fogja Magyarország önállóságát. En azt a princzipiumot ostromlóm, hogy meg kell kötni mindenáron azt a, ha lehet, 20 esztendős szerződést, csak azért, hogy 50 esztendő keserű tapasztalatai révén Magyarország ne jusson abba a helyzetbe, hogy a külfölddel szemben csak egyszer is mint önálló állam szerepeljen. Ez az az elv, amelyet én ostromlók. Minthogy most lejárnak ezek a szerződések, melyekben nemzetközi jogalanyiságunk le van kötve, épen most van itt az ideje annak, hogy az esetre, ha 20 esztendős szerződést akarnak kötni, Magyarország nemzetközi jogalanyisága feltétlenül biztosittassék. Ilyen értelemben mondom én azt, amit az imént előadtam. Most már az eseményeket várom, hogy magamnak a gyakorlati életre lefordítsam azt .a nyilatkozatot, melyet a t. kedeczember 12-én, szerdán. reskedelemügyi minister ur tett és attól tegyem függővé további magatartásomat. A czimet egyébként elfogadom. Elnök : Szólásra ki következik ? Minthogy szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem a t. házat, kíván még valaki szólni ? (Nem!) Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a szavazás. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a t. ház a szóbanforgó javaslat czimét, igen, vagy nem 1 (Igen!) A ház a czimet elfogadja. Hoványi Géza jegyző (olvassa a törvényjavaslat 1. és 2. §-ait, amelyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök : A törvényjavaslat ekképen mind általánosságban, mind részleteiben elfogadtatván, harmadszori olvasása iránt napirendi indítványom során fogom javaslatomat_megtenni. Következik napirendünk negyedik pontja: a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII. t.-czikk. továbbá az ennek kiegészítéséről szóló 1899. évi XXXII. és 1907. évi XLVII. t.-czikk, valamint az egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló 1912. évi XX. t.-czikk némely intézkedésének módosításáról beadott törvényjavaslatnak (írom. 1365. 1380) általános tárgyalása. Az előadó urat illeti a szó. Cserny Károly előadó : T. ház ! A király trónralépte következtében szükségessé vált a koronaértékre vonatkozó törvény megváltoztatása oly értelemben, hogy a pénzverő intézetekből kikerülő pénzaemek, érmék a jelenleg e részben fennálló állapotnak megfeleljenek. A pénzügyi bizottság ezt a törvényjavaslatot változatlanul ajánlja elfogadásra, kivéve azt, hogy az indokolásnak egy mondatát, mint külön szakaszt, kívánja a-törvénybe 6. §-ként beiktatni. Ez a mondat igy szól (olvassa) : »Ez a törvény a j elenleg forgalomban levő arany- és ezüstérmék érvényét nem érinti.« Ez az intézkedés — ámbár itt indokolás nem foglaltatik — alighanem azt czélozza, hogy azországszerte e részben tapasztalatlan körökben fenforgó félreértéseket és kételyeket eloszlassa. A magam részéről is ennek alapján ajánlom a törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben is elfogadásra. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra feljegyezve senki nem lévén, kérdem, kivan valaki szólni ? (Nem !) Minthogy szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A tárgyalást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, elfogadja-e általánosságban a részletes vita alapjául a koronaérték megállapításáról szóló 1892. évi XVII. t.-czikk, továbbá az ennek kiegészítéséről szóló 1899. évi XXXII. és 1907. évi XLVII. t.-czikk, valamint egyes pénzforgalmi eszközök szaporításáról szóló 1912. évi XX. t.-czikk némely intézkedésének módosításáról beadott törvényjavaslatot, igen vagy nem ? (Igen !) A ház a javaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadja,