Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

86 760. országos ülés 1917 legnagyobb részében a magyar szent koronához tartozik. Már most kérem, gróf Pejacsevick egy ozikkében olvastam, a Jung-Europában, hogy a horvát t, képviselőtársaim, az unionisták, nem a. jugo-szlavisták és nem a frankisták, hanem az unionisták követelik Bosznia egy részének Hor­vátországhoz, illetőleg annak utján Magyar­országhoz való csatolását. Nem tudom, hogy a magyar törvényhozás termében ki az, aki nekem felvilágosítást tud adni abban a tekintetben, hogy tulaj donképen micsoda viszonyba kerülünk mi Boszniával e felhatalma­zási törvény utján ? (Mozgás a jobboldalon.) Nem tudom, találgatásokkal pedig nem akarom a t. házat untatni. Ahhoz azonban jogom van, hogy a t. kereskedelemügyi minister UT mondja meg ne­kem, hogy mily politikát szándékozik ott e fel­hatalmazási törvény alapján csinálni, különösen akkor, ha mondjuk ez mint corpus separatum ki­választatik a monarchia keretéből, hogy lesz belőle nem vámkülzet, de önálló külön tartomány. Már most, t. képviselőház, e dolgok, ugyebár, mind olyanok, amelyek mellett nem lehet elsé­tálni a magyar törvényhozás termében a képvi­selő uraknak, ha komolyan és őszintén érdeklőd­nek a nemzet" jogai és jövője iránt. Nekem azonban más tekintetben is van aggo­dalmam és itt már megint Ígérhetem, hogy rövi­debbre fogom, mert nagyon sajnálom, amint mon­dottam, hogy többet kell beszélnem, mint szeret­ném. Hosszú ideig nem fogok alkalmatlankodni. Hát, t. képviselőház, miben is áll ez a húsz éves szerződés és miben állanak az alkudozások a nagy német birodalommal ? Azt már tudjuk, tegnap már eléggé leiej>lez­ték az urak. hogy a magyar volt kormány állás­pontja szerint az osztrák kormány és a magyar kormány között perfekt megállapodás létesült. Azt is tudjuk, hogy az osztrák kormány tagadja ezt a perfekt megállapodást és talán szabad találgat­nom, (Mozgás.) az osztrák kormány különösen a földmivelésügyi kormányzat által kikötött állat­vámok tekintetében, melyeknek mennyiségéről nem szándékozom nyilatkozni, csinálja legújabban a legkomolyabb nehézségeket. Nem tudom, mi lesz a vége, t. képviselőház, de akármi lesz a vége, tudni akarom, hogy a mi alkudozásaink Német­országgal szemben hogyan állnak, és a t. kormány­nak mi itt a programmja. Ezen a téren szó lehet vámunióról, mert pl. a Mitteleuropa czimü lapnak és a mögötte szervezett propagandának Magyarország iránt egyébként igen jóindulatú, bár nem mindenben hetyes közjogi érzékű férfiai ezen az alapon áll­nak. Ez a propaganda a riémet birodalom terü­letén annyira megy már, hogy nemcsak az egy­séges vámtörvényliozást tartják befejezett dolog­nak, de arról is beszélnek, hogy pl. a szabadalmi és mustraoltalmi jog is közös jogterület legyen, sőt nem is közös, hanem egységes jogterület legyen a vámunió határán belül. Annyira megy a dolog, hogy ennek a szabadalmi hivatalnak központját deczember 12-én, szerdán. is felállították már elméletileg Münchenben. Már publikálva van, hogy a jövendő vámuniónak szabadalmi központi hivatala Münchenben lesz. Én ezekkel a szélsőségekkel azért nem fog­lalkozom, mert tegnap elég kompetens helyről, bár csak egy közbeszólás alakjában, kaptam azt a megnyugtatást, hogy a mostani kormány nem áll a vámunió alapján. Ez nagy megnyugtatás. De most felmerül a kérdés, hogy milyen alapon áll ? Mert a vámunió mellett van a vámszövetség lehetősége, a legtöbb kedvezményes elbánás lehető­sége és a legtöbb kedvezményes elbánáson belül a differencziális elbánás, vagy preferencziális el­járás. Méltóztatik emlékezni, hogy a koaliczió ide­jében nálunk vetődött fel a kérdés, vájjon a leg­több kedvezményes záradék alapján Németország esetleg követelni fogja-e a maga számárába leg­több kedvezményt azokra a difíerencziális tételekre, melyeket mi Ausztriának akartunk biztosítani az önálló vámterület esetében. Akkor teljesen meg­nyugtató .választ hozott haza — sajnálom, hogy nincs jelen — Szterényi József képviselő ur, akit mint az akkori kormány államtitkárát küldtük oda Berlinbe. Ezek reminiszczencziák, de ismerem Posadovszkynak, a gazdasági ügyek vezetésével megbízott akkori volt államtitkárnak álláspont­ját, hogy ők hajlandók nekünk bizonyos tekintet­ben konczessziókat tenni aziránt, hogy mi Ausztriá­val differencziális vámkedvezményes eljárásban állapodhassunk meg. Amit azonban az én értesü­lésem szerint nem hajlandók megtenni, az az, hogy ők minket nem akarnak az ő külföldjükkel szem­ben a vámtételek tekintetében megvédelmezni. Vagyis ők hajlandók szívesen belemenni abba, hogy pl. az állati és egyéb nyersterményeinket haj­landók vámmentesen bebocsátani német területre, de ugyanakkor nem hajlandók arra, hogy a közös vámhatáron belül pl. az orosz árukkal szemben a mi vámtételeinket alkalmazzák. Én ezt csak azért emelem ki, mert nem tudom, hogy a t. kereskedelemügyi minister ur ezen sok eshetőség közül a Német Birodalommal kötendő vám- és kereskedelmi szerződés területén melyik állásponton áll. Mindezeket reasszurnálva, magam részéről arra kérem a t. kereskedelemügyi, minister urat, legyen olyan szives — amennyire az a folyamatban levő alkudozások részleteinek elárulásaval nem jár a közérdek sérelmével — elvei tekintetében tájékoztatni : mi lesz a az kereskedelmi politika, amelyet ő a külfölddel megkötendő kereskedelmi szerződések tekintetében követni akar. Távol áll tőlem a szándék, hogy nehezíteni akarjam a kormány helyzetét akár abban is, hogy részleteket követelnék, amelyek az alkudozások természeténél fogva ma még nem valók nyilvános­ságra. De hegy az elvek tekintetében tisztán lás­sak, ahhoz mint képviselőnek és mint független­ségi párti embernek különösen is jegom van. Nagyon kérem a t. minister urat, ne értsen engem félre. Oda konczentrálom egész figyelmét;

Next

/
Oldalképek
Tartalom