Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-760
deczember 12-én, szerdán. 70 760. országos ülés 1917 esetben meg kell csinálni, az magától értetik — akkor a mai pülanat az. Hogy most inkább csináljuk meg a külön magyar bankot, mint fenntartsuk a kereskedelmi ügyekre nézve Ausztriával a jelenlegi állapotokat, erre, engedelmet kérek, a jelenlegi helyzet teljesen alkalmatlan. Ebben ne vezesse félre t. képviselőtársamat az, hogy jelenleg, amint ő mondja, pénzbőség mutatkozik. Bankjegybőség mutatkozik, óriási plethorája a bankjegyeknek; pénzbőség amiatt, mert ez a háború a nemzetnek rengeteg mennyiségű élő tőkéjét elpusztitotta és a helyett rongyos papirost adott. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De ezzel nem gazdagabbak lettünk, ezzel szegényebbek lettünk. (Igaz, ugy van! a jobboldalon.) Az igaz, hogy a magyar gazdának pénze van, de nézze meg, hogy néz ki a gazdasága ; nézze meg, hogy az élő tőkéből mit adott oda annak helyében ; nézze meg. hogy mennyire elpusztult a magyar gazdának ugy a földje, mint fundus instruktusa. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ezzel szemben semmit sem bizonyít az, hogy pénzben kifejezve feleslegei vannak az előző évekkel szemben. Először azért, mert a pénz vásárló ereje leszállotj;, másodszor azért, mert a tőkéjéből kellett odaadnia sokat, mert az nem jövedelem, amit a tőkéjéből odaad. De nézzük meg majd, milyen lesz a helyzete a háború befejezése után. (ügy van!) A háború után a magyar államnak óriási öszszegekre lesz szüksége, hogy megoldja azokat az állami feladatokat, amelyek nem is csak czélszerüség kérdései, de további ekszisztencziáknak a szó legszorosabb értelmében vett létfeltételei. Óriási pénzszükségletük lesz a kommunitásoknak. Óriási pénzszükséglete lesz a magyar mezőgazdaságnak arra, hogy megint lábra álljon, hogy kiegészítse a maga üzemi tőkéjét, rendbe hozza földjeit, rendbe hozza évek óta elhanyagolt épületeit. Hiszen ki tudta az épületeit rendben tartani most, a háború alatt % (Igaz ! ügy van !) Óriási pénzszükséglete lesz a magyar iparnak. Mindezzel szemben mit várhatunk a habom után? Várhatjuk a pénzpiacznak olyan nemzetközi alakulását, — mert hiszen óriási tőke pusztult el az egész világon és óriási beruházási feladatok előtt áll az egész világ, — amely végtelenül nehézzé fogja tenni ennek a pénzszükségletnek, ennek a tőkeszükségletnek a beszerzését. (Igaz! ügy van! a jobboldalon.) Ilyen pillanat alkalmas-e arra, hogy eldobjuk magunktól azt a támaszt, amelyet nyerünk abban, hogy egy minálunk tőkegazdagabb területtel együtt intézhetjük bankjegypolitikánkat ? Hát ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy Szerbia és Románia meglehetnek külön bankkal — hogyne, Magyarország is meglehet külön bankkal. De vájjon ha Szerbiának azt az ajánlatot tennők, hogy álljon össze velünk és rendezze velünk együtt pénzes hitelviszonyait, vájjon nem két kézzel kapna-e ezen az ajánlaton ? Vájjon, ha bevennők abba a pénzügyi közösségbe, amelyben vagyunk ; ha őt az osztrák fejlett hitelviszonyok, nagyobb gazdagság közvetlen részesévé tennők, nem két kézzel kapna-e ezen ? Polónyi Géza: Nem ! Megpróbálták ! Megpróbálták Bulgáriával is ! Nem mentek bele ! Gr. Tisza István : A t. képviselő ur titkos diplomácziája tud ezekről a dolgokról. (Derültség a jobboldalon.) Én egészen őszintén megvallom, hogy a jelenlegi gazdasági konjunktúrák mellett a külön vámterülettel szemben táplált aggályaim kisebbek. Ezelőtt 15—20 esztendővel, a mezőgazdasági termények akkori világárai mellett, a külön vámterület sokkal nagyobb veszedelem lett volna Magyarországra, mint ma. Speczialiter vámpolitikai szempontból a közös vámterület előnyei Magyarországra hisebbek, mint akkor voltak. Az én szememben azonban a pénz- és hitelügy terén elért nagy előnyök döntik el a kérdést, azok a nagy előnyök, amelyekkel jár az, ha sikerül Ausztriával ^szorosabb gazdasági viszonyt fentartanunk. És ha ma is a közös vámterület ügyének hive vagjrok ; ha ma is azt tartom, hogy megfelelő kieg}?ezés Ausztriával jobb a különválásnál: ez elsősorban azért van, mert az annyira tőkére szorult magyar közgazdaságot nem akarom megfosztani azoktól az óriási előnyöktől, amelyekkel jár reá nézve az, ha pénzügyi, valutáris téren együtt maradhat Ausztriával. És ha a t. képviselő ur azt mondja, hogy ezt a kérdést bocsássuk ankétek elé — hát, IstenemUram — az ankéteket egészben véve eléggé ártalmatlan időtöltésnek ismerjük; (Derültség.) nem hiszem, hogy valami nagy kárt tennének az ügynek, de hasznot semmi esetre sem hajtanának. Mert ez nem egy olyan szakszerű kérdés, amelyben csak speczialistáknak lehet véleményük. (Igaz! Ügy van! jobbfelől.) Ez olyan kérdés, amelyben érett véleményének kell lennie mindenkinek, aki egy ország gazdasági politikájába bele kivan szólni. (Igaz ! Ugy van!) És önkéntelenül eszembe jut itt egy fiatalkori kedves barátomnak az a mondása, hogy ennek az országnak talán töröknél-tatárnál nagyobb csapása : a dolgukhoz nem értő szakértők. (Igaz! ügy van! Derültség jobbfelől.) A törvényjavaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon.) Polónyi Géza: Ezt Jankovichra mondta! (Derültség bal felől.) Elnök: Szólásra sejiki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat, kiván-e valaki szólni ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. A ministerelnök urat illeti a szó. (Halljuk ! Halljuk /) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Sándor Pál képviselő urnak a mi kedvező gazdasági viszonyainkra vonatkozó megjegyzései (Halljuk! Halljuk!) majdnem ug3 ;, anazokat az eszméket keltették fel bennem, amelyeket az osztrák kvótadeputáczióban hallottam legutóbb, hogy mennyire javultak a mi viszonyaink az osztrákok helyzetével szemben" (Igaz ! Ügy van !
