Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-760

760. országos ülés 1917 deczember 12-én, szerdán. 71 Derültség jobb felől.) és én igen örülni fogok annak, ha adójavaslataink előterjesztése alkalmával ezen kedvező helyzet a képviselő ur részéről honoráltatni fog. (Élénk derültség és taps.) A t. képviselő ur sok olyan dologra kitért, amelyek a bank szabadalmának meghosszabbítása kérdésével semminemű összefüggésben nincsenek. (Halljuk! Halljuk!) Ne méltóztassék azt hinni, t. képviselő ur, hogy a rendezett valutaviszonyoknak egyedüli forrásai a bankok. A valutaviszonyok a gazdasági életből fejlődnek ki, (Igaz ! Vgy van !) a gazdasági élet alakulásai állapítják meg azoknak javulását, vagy rosszabbodását. A bankoknak jelentékeny szerepük van a gazdasági élet ezen változatainak figyelemmel kisérésében és a kellő alkalmak kihasználásában, de bocsánatot kérek, merem mondani, hogy irányító szerepük is csak igen korlátolt, (Igaz! ügy van!) A mi bankunkról nem lehet tagadni azt, amit gróf Tisza István képviselő ur is elismert, hogy a háború előtti időben, amidőn kereskedelmi és fizetési mérlegünk jelentékeny passzivitást mutatott, a bank igen kedvezően használta ki a viszonyokat és pénzértékünk reláczióját devizapolitikájával igen sikeresen fentartotta. Ez egy határozott érdeme az Osztrák-Magyar Banknak. (Igaz! ügy van! jobb felöl.) Azt a vádat hangoztatta a t. képviselő ur, hogy a bank nem szerzett be kellő időben arany mennyiségeket. En azt hiszem, a t. képviselő ur nincs is abban a helyzetben — és én sem vagyok abban a helyzetben — hogy a tulajdonképeni aranykészletet megítélhessem azon egyszerű okból, mert a bank már a háború előtt is kétféleképen alakította aranyfedezetét, vagyis helyesebben szólva egyféleképen, ugy hogy kimutatta a készlet aranyat, de nem mutatta ki az arany ér tekéket, amelyek a devizákban rejlettek és amelyek nem ritkán a készlet aranyként kimutatott összegeket is megközelítették. A bank elkövetett mindent, hogy az aranykészletnek azt a mozgó részletét, amely a devizákban rejlik és amelyet fel kellett használnia arra, hogy relácziónkat kedvező helyzetben tartsa, még áldozatok árán is jelentékenyen emelje. Igen elhibázott politika lett volna, ha a bank ehelyett nyersaranyvásárlásra fektette volna a súlyt, (Igaz! Ugy van!) De én nem is értem a t, képviselő ur felfogását e tekintetben, t. i. hogy hogyan képzeli ő az arany vásárlásokat ? Mert a bank nem nyomathat bankczédulákat azért, hogy azok helyett aranyat vásároljon. A bank befektetheti ezekbe az értékekbe saját aktíváit, befektetheti saját követeléseit, azt azonban, hogy bankjegyeket nyomassunk és azokat használjuk fel arany vásárlására, az a bankszerű kezeléssel merőben ellentétben áll. Ha ezt egy bank nagyban űzné, az annyit tenne, hogy a bank | bonitását rontaná meg vele. Pedig legyen meggyőződve a t. képviselő ur, akárhogyan is ha- ) sonlitja össze bonitás tekintetében az Osztrák- ! Magyar Bankot a külföldi bankokkal, a mi bankunk a legeslegelső helyen áll. Bankszerű fedezete ellen s egyáltalában a bank bonitása tekintetében semminemű kifogás nem tehető. Felemiitett a t. képviselő ur egyes olyan kérdéseket is, amelyek tekintetében a bankot mulasztás terhelné. így először is helytelenítette, hogy nem történtek intézkedések a külföldi üzérkedések megakadályozására. Megnyugvással mondhatom, hogy ezen külföldi üzérkedések megakadályozására — mert nagyban előfordultak azok, nem is annyira Svájczban, mint inkább Hollandiában — megtétettek a szükséges intézkedések. Sándor Pál: Későn! Wekerle Sándor ministerelnök: Későn, de amikor felfedezték, megtörtént. Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy megtörténtek és hogy a ezéget ki nem függesztjük, amely az üzérkedéseket megakadályozta, azt talán természetesnek fogja a t. képviselő ur találni, mert üzérkedéseket megakadályozni ugy, hogy a czéget kifüggesztjük, nem lehet: amint azt bankszerüleg és okszerüleg keresztül lehet vinni, e tekintetben megtétettek az intézkedések. Másrészt kétségtelen, hogy a megszállott tartományokban olyan valutáris intézkedések vannak érvényben, amelyek reánk nézve nemcsak indeczensek, de terhelők is. Azok megváltoztatása iránt a tárgyalásokat folyamatba tettük és intézkedni óhajtunk, hogy ugyanezek Olaszországban meg ne ismétlődjenek. E tekintetben megszállás után azonnal kellett intézkedni és katonai intézkedések történtek, amelyeknek bizonyos igazolt gazdasági hátterük is volt, amint azt Tisza István t. képviselő ur fel is emiitette. E dolgokon kell változtatni s e tekintetben minden igyekezetünk oda irányul, hogy ez meg is történjék. A t. képviselő ur harmadik kérdése az aranyszedésre vonatkozik. Ez nem uj eszme; igen széles körökben merült az fel, ugy tudom Németországban folyamatba is tették, hogy milyen eredménynyel, e fölött nem vagyok hivatva birálatot mondani, az eredmény közhírré téve nem lett. Azzal legyünk tisztában, hogy az aranyszedést obligatórius módon, kötelezőleg elrendelni nézetem szerint nem lehet. Ha mi kényszereszközökkel szednénk össze az aranytárgyakat és ékszereket, az hitelünk megrontására olyan befolyással lenne, hogy azt hiszem, hogy azt csak a legégetőbb esetben, amidőn hitelre már nem számithatnánk, lehet kényszerüleg alkalmazni. Önkéntes alkalmazással megkísérelhető, hiszen eziránt még most is tárgyalások vannak folyamatban, de hogy nagyobb eredméirjre fog-e vezetni, mint másutt vezetett, azt igen kétlem. Nagyon természetesen ez nemcsak az aranyra, hanem az ékszerekre, gyémántra s általában minden nemzetközi értékre is vonatkozik, amely nemzetközileg értékelhető. A nemzetközi értékek összeszedése fel-