Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 szintén nemcsak hibát nem követett el, de szemben az 1867. évi törvénynyel, mulasztás terhelné, hogy kihagyott e szerződésből olyan kikötést, amelyet az 1867 : XII. t.-cz. kötelességszerűen előir. Sietek megjegyezni, hogy a pénzügyi és gazdasági kérdések tekintetében az igen t. képviselő úrral, ha képes volnék is rá, akkor is felesleges volna a vitát felvennem, mert a t. ministerelnök ur ezeket a kérdéseket érdemben teljes megnyugvásra intézte el. Ahhoz azonban mégis csak van és lesz szavunk, hogy az önálló vámterület kérdését még a béketárgyalások rendjén sem szabad koczkáztatni. Mivel pedig a t. ministerelnök ur határozott kijelentést tett ma, hogy mindazokat az előnyöket, amelyek Magyarország részére biztosithatók, vagy biztosítva voltak, a béketárgyalásokon is biztosítani fogja, meg vagyok győződve, hogy ha a béketárgyalások ugy alakulnak, hogy Magyarország jogos közgazdasági érdekeit csak az önálló vámterület alapján fogja helyesen szolgálni, a t. ministerelnök ur az önálló vámterületet minden aggály nélkül el is fogja fogadni. Ezen meggyőződésben azt hiszem, nekünk aggályunk nem lehet a tekintetben sem, ha saját elvi álláspontunk további változatlan fenntartásával nem nehezitjük az útját annak a békének, amely az igen t. képviselő ur szerint is, azt hiszem, el fog következni, mikor, nem tudjuk, de mindenesetre csak késleltetnők, ha mi a mi közjogi követeléseinkkel zavarnék a nemzeti egységet; sőt ha az egysegünk a béketárgyalások idején zavaros volna, vagy az a béke, mely ily állapotban köttetnék meg, reánk nézve előnyös sem lehetne. Ennélfogva mi abban bizakodva, hogy magunktartása által nemcsak hogy nem gyengitjük saját elvi álláspontunkat, ele hasznára válunk akkor, midőn a nemzet egységes erejét fentartjuk nemcsak e háborúra, de arra a békére is, melytől gazdasági megváltásunkat is várjuk és azt hiszem, helyesen cselekszünk, ha tovább is támogatjuk azt a kormányt, amely számunkra ezt a magatartásunkat megkönnyíti. Elfogadom a törvényjavaslatot. (Elénk éljenzés és taps a bal- és a szélsobaloläalon.) Einök: Szólásra következik? Hoványi Géza jegyző: Sándor Pál! Sándor Pál: T. képviselőház! Tudom, hogy szélmalomharczot vivők itt, ha arra az álláspontra helyezkedem, hogy állítsuk fel az önálló vámterületet. Jól tudom, hogy a pártok megegyeztek ennek a törvényjavaslatnak elfogadásában ; jól tudom, hogy semmi czélja nincs annak, hogy olyan hangokat idézzek itt fel, amelyek esetleg további ellenvetéseket vonnának maguk után. En már vivtam egyszer ilyen harezot, tíz évvel ezelőtt. Vesszőfutáshoz hasonlított akkor az a három és fél óra, ami alatt elmondottam beszédemet, amelyet máskülönben elmondhattam KÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXvni. KÖTET. deczember 11-én, kedden. 41 volna másfél óra alatt. Csak nagy sajnálattal konstatálom, hogy amit akkor az urak ellenzése közepette mondtam, annak legnagyobb része valóra vált. Ezt az országra való tekintettel szomorasággal konstatálom. Kern akarok beszélni arról az 1200 millióról, amelyről Hegedüs Lóránt és Teleszky János t. képviselő urak beszéltek. Hiszen senki sem tudhatta, hogy ily világháború lesz . . . Barta Ödön: De Hegedüs Lóránt tudta! Sándor Pál : . . . senki sem tudhatta, hogy olyan viszonyok között fogunk élni, mint most. Ezt tehát szemrebányásképen felhozni nem egészen szabad. De azt tudtuk, mit jelent az a 2°/o, amennyivel több a hozzájárulásunk a közös kiadásokhoz. Ezt nagyon jól tudtuk és tudtuk, hogy erre szükség nincs. De konstatálni kivánok mást is. Katonai első emberektől azt hallom, hogy nekünk Przemyslt nem kellett volna elvesztenünk, ha az annabergi kettős csatlakozás meglett volna. Ez r rettenetes vád az 1907. évi kiegyezés ellen. Én bemutattam térképpel, menynyire szükséges Magyarország erdekében, hogy mi Németországgal közvetlen összeköttetést kapjunk. Ezt a hibát soha megbocsátanunk nem lehet. Harmadszor pedig bátor vagyok valamit helyreállítani, amit 1907. évi beszédemben nem volt szabad elmondanom. A pénzügyi bizottságban Szterényi tisztelt tudós képviselőtársam tegnap azt mondta, hogy kényszerhelyzetben voltak akkor, mikor azt a kiegyezést elfogadták. Miben állott a kényszerhelyzet? A történelem igazat fog nekem adni, ha azt állítom, hogy az akkori koaliczió kikötötte magának a Fejérváry darabontkormánynál, hogy elsősorban a német szerződést meg kell kötni, csak akkor van abban a helyzetben, hogy átvegye a kormányt; akkor van abban a helyzetben, hogy a kiegyezést, amely elvei ellen van, létrehozza. (Mozgás a baloldalon.) Polónyi Géza: Ez merőben megfordítva van! Homlokegyenest az ellenkezője igaz! Sándor Pál: Ha a t. képviselő ur az ő éles elokvencziájával be fogja ezt bizonyítani, akkor meghajlok. Polónyi Géza : Aktákkal! Elnök: Polónyi Géza képviselő urnak módjában lesz később reflektálni a szónok beszédére. Sándor Pál: Én ezt igy tudom; vezető ellenzéki férfiak nem tagadták előttem. Feljegyzéseim között megvan ez abból az időből és nem hiszem, hogy ne mondtak volna igazat azok az urak, akiktől ezt tudom. A történelem különben nekem igazat adott. Kikkel kötjük mi ezt a kereskedelmi szerződést? Nekünk két ellenségünk van mostanában. Az egyik a külellenségünk, a másik a belellenségünk. Mikor volt Ausztria a mi barátunk? Mutassanak önök egyetlenegy olyan időpontra, amikor Ausztria nem akarta volna 6