Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-759
42 759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. Magyarországot kiaknázni, amikor Magyarország ne lett volna Ausztriának a gyarmata? Méltóztassanak végigvenni az összes kiegyezéseket. Ausztria mivelünk csak akkor és addig fog kiegyezést kötni, ameddig az ő érdekei megkívánják. Abban a pillanatban, amikor már nem tud minket kiaknázni, nem fog többé kiegyezést kötni velünk. Akkor Ausztria lesz az, akinek lesz elég bátorsága és ereje azt mondani, hogy ő nem hajlandó velünk kiegyezést kötni. (Ugy van! balról.) Ha tehát felvetem azt a kérdést, hogy mikor lesz önálló vámterületünk, akkor azt kell felelnem, hogy akkor, amikor Ausztria minket ebből a közösségből ki fog dobni. Ez az én tiszteletteljes véleményem. (Ugy van! balról.) Közjogi ellenzékünk most másodízben van abban a rettenetes helyzetben — konczedálom, hogy rettenetes helyzet —, hogy nem tudja megvalósítani Kossuthnak és Irányinak és a többieknek ideálját. Mindenki azt hitte, hogy a világháború után, amely a legkisebb elemeket is felszabadítja, Magyarország kéj)es lesz arra, hogyha belátja, hogy ez rá nézve gazdasági szempontból jó, akkor elkülönítse magát Ausztriától. Ennek az illúziónknak azonban teljesen vége. Barta Ödön: Ennek nem a közjogi ellenzék az oka, hanem a túloldal! Sándor Pál: Én nem mondom, hogy önök az okai; én nem vádolok senkit; én most csak általánosságban beszélek. Felvetem azt a kérdést — • és ne méltóztassék furcsának venni, ha felvetem —: ha megkötöttük volna akkor az önálló vámterületet, akkor lehetséges lett volna-e, hogy valutánk most annyira sülyedjen? Ha Ausztria a termékeinkért aranynyal fizetne, akkor lehetséges volna-e, hogy Németországnak pénzünkdiszparitása miatt uzsorakamatot fizessünk? Lehetséges lett volna-e az az irtózatos helyzet, hogy meghódított országok pénze sokkal többet ér, mint a mi pénzünk? Mindez nem következett volna be, mert árunkért mindenkor aranyat kaptunk volna Ausztriától is, mástól is. Simonyi-Semadam Sándor: Fizettünk volna mi is aranyban! Sándor Pál: De sokkal kevesebbet. (Felkiáltások a baloldalon: Tízszeres áron!) Mutatják Hadik minister ur tárgyalásai, hogy mindig többet követelnek tőlünk áruban, mint amennyit adni hajlandók vagyunk. Mi ma voltaképen az önálló vámterület alapján állunk. Hiszen voltaképen Magyarország és Ausztria között ma nincs egységes vámterület. Ausztria egyszerűen előírja, hogy mely czikkeket és milyen mennyiségben enged ki Magyarországba, és Magyarország szintén maga állapítja meg, hogy mely czikkeket és milyen mennyiségbeu enged ki Ausztriába. Kényszereszközöket alkalmaz az egyik állam a másikkal szemben. Tehát voltaképen ma sem vagyunk egységes gazdasági terület. Egész bátran belemehettünk volna a vám- és kereskedelmi szerződés tekintetében az ex-lex állapotba ; nem volt szükség a prolongáczióra. Ereszben ö ekszczellencziája a ministerelnök ur azt mondja, hogy voltaképen ha Németországgal tárgyalni fogunk, az egyes államok egyes czikkeknél ki fognak kötni maguknak közbeeső vámokat, de hogy az egységes vámterület mégis fontos. Erre én csak azt mondom: Magyarország ép ugy képviseltethette volna magát ezeken a tárgyalásokon, ha önálló vámterülete volna is, mint ahogy képviselteti magát közös vámterülettel. De nem óhajtok ezzel a kérdéssel hosszasabban foglalkozni. Vizsgáljuk inkább azt, hogy 1867 óta hogyan fejlődtek Magyarország államadósságai ? Magyarország 1914-ig hat milliárddal tartozott a külföldnek. Hogyan történhetett az, hogy ilyen nagy adósságokat csinált ez az ország, mikor kereskedelmi mérlegeink alig voltak passzivek ? Hogyan történhetett az, hogy olyan irtózatos viczinális vasúti politikát űztünk, amelyről Teleszky János t. kéjiviselőtársam igen sokat mesélhetne, olyan politikát, melynél az uzsora legcsunyább jelenségeit látjuk? Es hogyan történhetett sok más olyan dolog, amely mindenkor csak Magyarország kiaknázását tételezte fel Ausztria részéről? Hogyan volt lehetséges, hogy minden egyes szerződést, ha Ausztria azt látta, hogy az Magyarországra nézve jobb, valamiképen rögtön visszakoztatok ? Mindezek a jelenségele arra mutatnak, t. ház, hogy ha mi Ausztriával barátságban akarunk élni, ha igazán fegyvertársak akarunk lenni, olyanok, akik szeretik egymást, erre csak egyetlenegy alap kínálkozik, az, hogy váljunk el tőle minden gazdasági vonatkozásban. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mert ha elválunk, akkor megszűnik reánk nézve is az a helyzet, amiben két olyan asszony van, akiknek a férjei kompanisták s a két asszony mindig együtt kapja ugyanarról a pusztáról a csirkéket és mindig összevesznek rajta; (Derültség.) de ha széjjelmennek, nincs veszekedés. Ha tehát mi Ausztriával jó viszonyba akarunk kerülni, ezt a legteljesebb mértékben elérhetjük abban a pillanatban, amint gazdaságilag teljesen különválunk. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A második kérdés, amelyről beszélni akarok, tulajdonképen a forrása annak a húszéves szerződésnek, amelyet Ausztriával meg akarunk kötni. Megjegyzem, hogy az elmondandók tekintetében semmiféle pozitív bizonyítékom nincsen, egyszerűen csak azokból a jelenségekből következtetek, amelyeket meglehetősen hosszú időn át észleltem. (Halljuk! Halljuk!) 1915-ben megjelent Neumann híres könyve, I Mittel-Europa, amely művészileg tárgyalja azt I az egész kérdést, hogy miként lehetne egy
