Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

40 759. országos ülés 1917 deczember ll-én, kedden. ditani, ezt megmagyarázni nem sikerült, talán nem is volt a czélja. Már most az igen t. képviselő ur logikája rendjén Magyarországot meg akarta óvni attól, hogy az osztrákok az állítólag jó kiegyezést alkalomadtán azon az alapon, mert e törvényjavaslat kapcsán az országgyűlés hozzájárulását kikötötték, visszautasíthatták, ezt a kikötést nem volt szabad megengedni és a ministerelnök úrral szemben ismételten hangsúlyozta, nekünk nem volt szabad a szerződésbe bevenni azt a kikötést, hogy csak a törvényhozás jóváhagyásával válik hatályossá ez a kiegyezés. Indokolásul sajátszerű alkotmányjogi teóriát állított fel a t. képviselő ur. Elsősorban is helytelenítette a kikötés felvételét a törvénybe, mert azt mondja, egészen belügye Ausztriának az, hogy ők mit tartanak alkotmányosnak, mit nem és továbbá, hogy az alkotmány vagy teljes, vagy nem teljes, de kevésbbé teljes vagy tökéletes alkotmányról szó sem lehet. Ebből látszik, hogy nem közjogász a t. pénzügyminister ur. Hódy Gyula: Bócher! Elnök; Ezért a kifejezésért rendre utasítom a képviselő urat. (Mozgás a baloldalon.) Hegyi Árpád: Tanítót jelent. (Mozgás.) Elnök: Kérem a képviselő urat tartsa meg a megjegyzéseit. Győrffy Gyula: Mert akkor az igen t. képviselő urnak el kellene fogadnia azt, hogy minden állam a saját alkotmányjogát ugy állapítja meg magára nézve, amint neki jól esik s az lesz az ő tökéletes alkotmánya, másszóval: alkotmányjogi séma nem létezik. Minden államnak alkotmánya, melyet magára nézve elfogadott. Ehhez nekünk tényleg semmi közünk és ha Ausztriában az . alkotmány kiegészítőjeként elfogadja a törvényhozás az u. n. esászárparagrafust, a 14. § alkalmazását, ez az osztrákoknak olyan belügye, melyhez nekünk egyetlen szavunk sem lehet, amint hogy mi sem engednők meg azt, hogy a mi alkotmányunk mikéntjének megállapításához az osztrákok hozzászóljanak. Hanem itt azután pont! Ha azonban valamely egyezség vagy szerződés az alkotmányossághoz köttetik, akkor ehhez az alkotmányossághoz mint szerződési feltételhez nekünk is van közünk azon részében, mely a szerződés feltételére vonatkozik. Ha tehát Magyarország annak idején kikötötte magának, amint hogy az 1867 : XII. t.-cz. kikötötte azt, hogy az osztrák örökös tartományokkal történt ezen közös megállapodást csakis az 0 felsége többi országainak törvényhozásával kötjük meg, akkor nekünk már jogunk és kötelességünk megállapítani azt, vájjon ezen kiegyezési feltétel odaát betartatik-e vagy nem. Már pedig nem hiszem, hogy, bármely alkotmánynak legyen valaki hive vagy magyarázója, azt a magyarázatot elfogadná, hogy a 14. §. alkotmányjogi eszköz, mert tudjuk, hogy a 14. §. alapján tett intézkedések forrása nem a törvényhozás. Nincs tehát a világon ember, kinek az alkotmányról halvány sejtelme van, aki a 14. §-t alkotmányosnak fogadná el. Legkevésbbé fogadhatjuk el mi, magyarok. Miért? Mert mikor mi az 1867 : XII. t.-czikket megalkottuk, alapfeltételül kötöttük ki azt, hogy Ü felsége örökös tartományai felett ezentúl abszolút hatalommal uralkodni nem fog, és hogy az örökös tartományokat parlamenti felelős kormányzattal látja el, hogy közös ügyeinket, vagy a közösen intézendő ügyeket velük elintézhessük ; kizártuk tehát azt, hogy Ausztriában azon kérdésekben, melyek minket érintenek, tehát az 1867 : XII. t.-cz. határozmányait illetőleg is, abszolút hatalommal — akár a 14. §. formájában, akár másként — lehessen intézkedni. Ez nem közjogi szőrszálhasogatás; ez a mi biztonságunk kérdése. Lehetséges olyan állapot, sőt volt is példa rá a történelem folyamán, midőn esetleg ez az abszolút hatalom megváltoztatja — talán a népek akarata ellenére is — Ausztria egész alkotmányát és struktúráját, sőt ha a reichsratbeli dühöngő felszólalásoknak hinni lehet, ily erőszakos változtatás a nép egy részére is támaszkodhatna egy ilyen átalakítás létrehozásánál. Vájjon Magyarország ilyen esetben beérné azzal, hogy odaát a 14. §. segélyével létrehozott államszervezet minket kötelezzen és ho zzálánczoljon tovább is az 1867 : XII. t.-cz.-hez? Azt hiszem, ilyen kétségbeesett ember Magyarországon akadni nem fog. Vagyis, ha azok az alkotmányos feltételek, amelyek mellett mi Ausztriával az 1867 : XII. t.-czikket megalkottuk, nem forognak fenn, akkor mi azonnal visszakapjuk önrendelkezési jogunkat az egész területen és akkor Teleszky János t. képviselőtársam is megnyugodhat, nemcsak önálló vámterületünk, hanem önálló hadseregünk és teljes állami függetlenségünk is lesz. És hogy ezt a lehetőséget mi feláldozzuk a 14. §-nak, azt a magyar nemzettől senki sem kívánhatja. I)e hát a 14. §. azért is baj a t. képviselő ur szemében, hogy a kormány a szerződésbe foglalta bele. Én emlékeztetem őt az 1867 : XII. t.-cz.-re. Nemcsak a közösügyek intézésénél, de a kereskedelmi viszonyok szabályozásánál is, ami 10 évről 10 évre kötendő egyezség utján történik, világosan ki van kötve, igy pl. a 61. §-ban, hogy minden kereskedelmi szerződés vagy vámszerződés vagy ezzel összefüggő vagy hasonló módon intézendő ügy, mely közös megállapodást kivan, egyenesen a törvényhozó testületek elé terjesztendő és azok által intézendő el. De hát tegyük fel azt, hogy Ausztriában indítványozták — szerintem pleonazmus ott is indítványozni — ós a kormány hozzájárult a kikötéshez. Szerintem felesleges munkát végzett, mert az 1867 : XII. t.-cz. úgyis parancsolólag irja elő, hogy minden hasonló megállapodás törvényhozásilag intézendő. Ha pedig a t. kormány egy ily kikötéshez hozzájárul, ezzel