Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember 11-én, kedden. 35 Németországgal megegyezésünk nincs s igy vagyunk kénytelenek a béke megkötésében részt venni Bocsánatot kérek, kissé a t. ház emlékezetébe kell idéznem, hogy midőn az Ausztriával kötött megegyezésnek mikénti törvényhozási megoldása itt szóba került, akkor az a korábbi kormány, amelynek a t. képviselő ur tagja volt, odanyilatkozott, hogy — persze bizonyos fentartással, h? különös viszonyok elő nem állanak — lehetőleg ne ez a parlament, hanem a háború után megválasztandó uj parlament döntsön ebben a kérdésben. (Igaz ! ügy van ! halfelöl.) s Köztudomásu dolog, hogy ennek a parlamentnek mandátuma a béke megkötése utáni hat hónapra terjed ki. Azt az álláspontot méltóztattak elfoglalni, hogy az Ausztriával kötött kiegyezés kérdésében az uj parlament döntsön, amely a béke megkötése utáni hat hónapig tartja meg mandátumát! Kérdem tehát, hogy azok a nagy aggályok, amelyek miatt eljárásomat hibáztatja, mikor keletkeztek a t. képviselő úrban 1 Hiszen ő maga azon álláspontra helyezkedett, hogy a békét megköti s csak azután fogja ezt a kiegyezést tárgyalni. (ügy van! balfelól. Ellenmondás a jobboldalon.) Engedelmet kérek, nem gondolja a képviselő ur, hogy ezen álláspont által én helyeztettem bizonyos fait accomplit elé ? Ezen álláspontot tette magáévá az Esterházy-kormány, ezt tettem magamévá én is. Mi a különbség mégis ? Az, hogy midőn az Esterházy-kormány és én is elfoglaltuk állásunkat, igenis annak feltétele az volt, hogy a korábban megkötött kiegyezést fentartsuk, kivévén gróf Apponyi Albert azon külön álláspontját, amelyet honoráltunk a tekintetben, de amely nem ellenkezett azokkal a kijelentésekkel, amelyeket korábban méltóztattak tenni és amelyeket mi tettünk. Ismétlem, a pointe ezen van ; vagy komolyan állitották azt, hogy (Élénk helyeslés és taps a haloldalon.) lehetőleg a békekötés után kell ezt a kiegyezést tárgyalni — és akkor a t. képviselő urnak nem voltak aggályai az ellen, hogy a kiegyezés meg ne köttessék, vagy pedig nem komolyan állitották. Mi most is ugyanabban a helyzetben vagyunk, csakhogy közelebb vagyunk a megegyezéshez. Kijelentettem és gróf Esterházy Móricz is kijelentette, hogy azt a kiegyezést honorálja, ezen az alapon tárgyal Németországgal. A Németországgal való tárgyalásokat a legkomolyabban, a leghatározottabban előrevittük, annyira, amenynyire azon rövid idő alatt, amely alatt itt vagyunk, csak előre lehetett vinni. En nem ugyan hivatalos minőségben, — hisz a politika terén nem szerepeltem az utóbbi években — hanem magánminőségemben, mint egy Németországgal összeköttetésben álló magánegyesület tagja, mindent elkövettem arra nézve, hogy Németországgal egy közeledés létesíttessék, még pedig elkövettem nemcsak puszta vágyódások kifejezésével, hanem elkövettem komoly munkával, (Élénk tetszés balfelól.) ahol egyes kérdéseket elővettünk és azokat megoldásra is juttattunk és ahol épen a vámtárgyalásokra vonatkozólag — ezt tslán elismeri a t. képviselő ur is — ahogy az utasításokat néztem, amelyeket kiküldötteinknek adtak, azok nagyban és egészben mindenben megfelelnek az általunk tett javaslatoknak. Tehát akkor is komolyan működtem e kérdések előksézitésében és mióta ezen a helyen vagyok, a legnagyobb praecipitással működöm ma is, s remélem is, hogy ez eredményre fog vezetni. Eredményre fog vezetni a tekintetben, hogy lényeges közeledés jön létre Németországgal, lényeges közeledés, amelynél ugyanazok az elvek és elemi igazságok, amelyeket a képviselő ur fejtegetett — hisz azt hiszem, nem velem szemben fejtegette, hanem inkább kifelé akarta ismertetni — mind érvényesülni fognak. Sőt meg lehet győződve, hogy annyira tisztában vagyunk ezen kérdéseinkkel, hogy kiküldötteink, akik ott tárgyalnak, mindezen kérdések részleteire nézve is tökéletesen orientálva vannak. Igyekezünk megvalósítani a Németországhoz való közeledést oly értelemben, hogy ahhoz mások is csatlakozhassanak. Ez természetesen, csakis saját érdekeink megóvása mellett lehetséges, amint a t. képviselő ur is hangsúlyozta. Csak egyre vagyok bátor figyelmeztetni, és ez az, hogy minél nagyobb gazdasági egységekkel dolgozunk, minél inkább nagy tömörülés áll elő, annál inkább másodrendűvé válik az egyes külön érdekek megóvása közbeeső vámokkal, surtaxeokkal vagy bármily néven nevezzük ezeket, mert minden csatlakozó állam kétségkivül fenn fog tartani bizonyos ily védelmeket, ami azonban a nagy gazdasági egységet, a forgalmi szabadságot, az áruk óriási többségének vámmentességét alterálni semmiesetre sem fogja. A t. képviselő ur nagyon hibáztatja, — csak a főpontokra leszek bátor kitérni — hogy hozzájárultam ahhoz, hogy Ausztriában is csak alkotmányos utón, helyesebben szólva, a törvényhozás hozzájárulásával lehessen a kiegyezést a provizórium tartama alatt végleg elintézni. Teleszky János: Szerződést! Wekerle Sándor ministerelnbk: A szerződés formáját választottuk, mert korábban is szerződést kötöttünk. A szerződéseknek egyformáknak kell lenniök, nem lehetnek külön szövegüek. Ha tehát hozzájárulok ahhoz, hogy ott módosittassék a szöveg olyképen, hogy »a törvényhozás hozzájárulásával^ akkor a hozzájárulást itt is ki kell magamnak is mondanom, amint máskép nem is képzelhető. A 14. §-nak alkalmazása, igaz, ezzel elesett, én azonban csak egyet vagyok bátor megjegyezni: hogy én eddig nem találkoztam osztrák kormánynyal, amely ne jelentette volna ki, hogy itt a 14. §-t alkalmazni nem akarja. De másodszor, ha én ebbe bele nem egyeztem volna, akkor mi következett volna be? Akkor egy továbbmenő módositás következett volna be, az, hogy a kiegyezést egyáltalán nem ismerik el. Ha ezt a szerződésbe be nem vettem volna, igenis, előállott volna az a 5*