Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
7?3. országos ülés 1918 február 2l-én, csütörtökön. 403 tése, mint most, mikor a háború, hála Isten, már befejezéséhez közeleg és csakhamar itt lesz az idő, mikor fontos állami érdek követeli, hogy a magyar mezőgazdaság fellendüljön. Kérem ennélfogva a kormány igen tisztelt tagjait, méltóztassanak odahatni, hogy a Credit agricole intézménye lehetőleg minél hamarabb megteremtessék. T. ház ! Sokat gondolkoztam afölött, hogy Magyarországon voltaképen miért nem fejlődik a. mezőgazdaság oly mértékben, mint fejlődnie kellene és miért kell azt látnom, hogy egyes vidékek mezőgazdaságát szemlélve, pl. a nyugati és a keleti vármegyék mezőgazdasági kultúrája közt úgyszólván évtizedes különbségeket tapasztalok. Az okát nézetem szerint abban kell keresni, hogy a gazdák voltakéj) magukra vannak hagyatva és ha valamely vidéken adásvétel vagy bérlet következtében valamely birtok gazdát cserél, és ha az a birtok, mely addig tanulatlan, tőkeszegény vagy hozzá nem értő kezekben volt. oly kezekbe kerül, hol megvan a tőke, a szaktudás és a szorgalom : akkor csakhamar ez a birtok belterjes üzemmé és jövedelmezőbbé válik, sőt a szomszédos gazdáknak egész mezőgazdasági irányzata is átalakul. Ilyen primitiv módon termszetesen, ha a gazdák mindig c;ak arra lesznek utalva, hogy azt figyeljék, hogy a jobb gazda mit csinál, a mezőgazdasági haladás az egész országban csak nagyon hosszú idő múlva fog elkövetkezni, és nem évtizedek, hanem egy évszázad fog kelleni hozzá, mig a déli vagy erdélyi vármegyékben a mezőgazdasági kultúra oly fokon fog állni, mint a nyugati vármegyékben, daczára annak, hogy a nyugati vármegyék mezőgazdasági kultúrájában is sok a tennivaló. Ezen az állapoton feltétlenül segíteni kell. De nézetem szerint segíteni csakis ugy lehet, ha a gazdák a jövőben nem lesznek annyira magukra hagyva és a jövőben a termelés irányitása nem ötletszerüleg, hanem előre kidolgozott földmivelési programm alapján fog történni, mely számol a magyar mezőgazdaság valódi helyzetével és a tennivalókat nem általánosságban szabja meg, hanem a valódi viszonyokhoz mérten. Ez azonban csakis akkor valósitható meg, ha az ország mezőgazdaságát minden vonatkozásában alaposan ismerjük. És most már azt kérdem, — e házban meglehetősen sok gazda van — meri-e mondani bárki az ittlévő legillusztrisabb gazdák közül, hogy ő a magyar mezőgazdaságot minden vonatkozásában, teljes aprólékossággal ismeri? Azt hiszem, ilyen ember egész Magyarországon nincs, mert mindenki csak egy bizonyos vidék gazdálkodását ismeri, de a magyar mezőgazdaságot létalapjaiban, valójában, minden vonatkozásában senki sem ismeri. Es ezt kell mondanom egy agrárállamban ! Nem ismerjük pedig a magyar mezőgazdaságot azért, mert eddig sohasem vettünk magunknak fáradságot erre, illetve a mindenkori kormányokban sohasem volt meg a hajlandóság arra, hogy a mezőgazdaság valódi állapotát az üzemi eredmények felderitésével kimutassa, illetve megismerni törekedjék. Azt ajánlom ezek után a földmivelésügyi kormánynak, hogy a gazdatársadalom bevonásával egyszer végre alapitsa meg azt a bizonyos üzemi intézményt, melynek megalapítását oly sokszor kértük már és amelynek feladata a következő volna : Először a magyar mezőgazdaság valódi helyzetének megismerése czéljából az ország számos vidékén a helyi viszonyokat jellemző típussal biró közép- és kisgazdaságokat kellene kiválasztani és ott a gazdák minden megterhelése nélkül szakszerű számadási adatokat kellene beszerezni és azokat központilag feldolgozni. Ezzel betekintést nyernénk abba, hogy az egyes vidékeken a gazdálkodásban a termelés fejlesztésére szolgáló erőviszonyok hogyan oszlanak meg és a gazdálkodás minő jövedelmekkel jár. Ha ilyen gazdaságok elég nagy számban állnak megfigyelés és quasi ellenőrzés alatt, az az adathalmaz, melyet ilyformán ny T erünk, kétségkívül alkalmas arra, hogy az ország mezőgazdasági helyzetéről nemcsak általánosságban, hanem detailokban is valódi képet nyújtson. A helyzet megismeréséből azután le lehet vonni a további konzekvencziákat és ahhoz lehet alkalmazni mindazon intézkedéseket, melyek a mezőgazdaság fejlesztése érdekében szükségesek. E tekintetben csak egyre utalok. A valódi helyzethez kellene alkalmazkodnia az alsóbbíoku népoktatásnak az egész vonalon, és pedig ugy a földmivesiskoláknak, mint a különböző tanfolyamoknak és előadásoknak, mert tudom, hiszen magam voltam tanárember, hogy ez hogyan történik. Egy egységes tanterv alapján tanítják az összes földmivesiskolákban a tananyagot, tekintet nélkül arra, hogy milyen vidéken gazdálkodnak. (Ugy van ! jóbbfelől.) Ez pedig óriási hiba. Ezenkívül mindazok a parádés tanfolyamok, amelyek tartatnak és amelyek csak arra jók, hogy a statisztikában szerepeljenek, ezek is csak ugy momentán, ötletszerüleg ölelik fel az anyagot, nem számolnak azzal, hogy azon a vidéken az a nép képes-e azt megérteni, vagy sem. Ha ellenben azok az előadások, amelyeket a nép számára tartanak, előttük ismerős gazdaságok adatait tárnák fel és rámutatnának számszerűleg, hogy ez vagy az a gazdaság miért jövedelmez többet, mint a másik, akkor természetes dolog, hogy sokkal inkább követnék annak példáját és ezen az utón a mezőgazdasági kultúrát sokkal nagyobb mértékben lehetne elterjeszteni. Ha pl. egy egész egyszerű magyarázattal rámutatnának arra, hogy mondjuk a vetésforgóval, uj növények beállításával minő eredményeket lehet elérni, ennek óriási jelentősége volna. Ez általánosságban csak ugy odavetve nag3 r on egyszerűen hangzik, de talán sokan nincsenek is tisztában annak horderejével. Pedig nagy hordereje lehet. 51*
