Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

404 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. Hivatkozom egy példára. (Halljuk! Halljuk!) Itt van a mosonvármegyei állattenyésztő egyesület, amely egyetlenegy növénynek bevezetése által átalakította a megye egész gazdálkodási rendszerét. Ez a nyulszapuka volt, egy hereféle, amely ott azon a talajon díszlik ; akol sem a luczerna, sem a lóhere jó termést nem ad. A mosonmegyei legjobb gazdák is régebben mindig rendkívül külterjes gazdálkodást űztek, nem volt takarmányuk, nem tarthattak állatokat, s ennek folytán természetesen nem trágyázhatták kellőképen földjeiket Nem hogy előre mentek volna a fejlődés tekintetében, hanem successive mindig hátrább és hátrább maradtak a többi nyugati vármegyékkel szemben. Amióta azonban a magyaróvári gazdasági akadémia lelkes tanára, most már igazgatója : Újhelyi Imre, aki igen szerencsésen ugy fogja fel a maga hivatását, hogy nemcsak a katedrán tanit, hanem leszáll a nép közé (Élénk éljenzés a jobboldalon és a közéfen.), a népet a gazdálkodás tekintetében vezeti és megteremtette a szarvasmarhatenyésztési egyesületet, amivel gyönyörű eredményeket ért el, amióta ő ott működik és rávezeti a gazdákat arra, hogy kinek mit kell termelnie, és bevezette a nyulszapuka termelést, azóta óriásilag föllendült Mosón vármegye egész gazdálkodása. (Helyeslés jobbfelől.) De ez természetesen csak egy példa. Más helyeken megint talán másra van szükség. Az üzemi adatok gyűjtése és az üzemi eredmények felderítése nemcsak azért szükséges, hogy a gazdasági helyzetet megismerjük, hanem azért is, hogy megállapíthassuk, minő kihatással bir a mai védvámos politika a különböző birtokkategóriákra. Külön meg kellene állapítani, hogy ennek a védvámos politikának a nagybirtokos, a középbirtokos és a kisbirtokos mennyiben veszi hasznát. A vámtárgyalások folytatásánál pedig kétségtelen, hogy rendkívüli fontossággal birnak az ilyen adatok és nagy előnyére válnának kormányunknak. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) De ezenkívül szükség van ilyen adatokra azért is, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy az agrárellenes sajtó, mikor védvámokról van szó, mindig támadja a mezőgazdaságot, támadja azért, mert abból indul ki, hogy az agrár védővámoknak a nagy- és a középbirtok látja hasznát, a kisbirtok ellenben nem. Mi nagyon jól tudjuk, t. képviselőház, hogy ez a tétel nem helyes és nem felel meg az igazságnak. Sajnos azonban, hogy ezen a téren még semmiféle adatgyűjtés nem történt s igy nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezeket a támadásokat adatszerüleg visszaverhessük. T. ház ! A védővámok hatásának kutatásánál ilyen alapon azt is meg lehetne még állapítani, — és ezt is csak mint példát említem — hogy melyek azok a minimális védővámok, amelyek mellett a termelés és az állattartás, szóval a gazdálkodás jövedelmezősége a különböző vidékeken és az egyes birtokkategóriákban még biztosítva van és hol van az a határ, melyen alul bizonyos védővám nélkül a mezőgazdasági termelés már nem válik lukratiwá és ennek következtében végeredményben maga a föld értéktelenedik el. Nagyon természetes, hogy itt, ha ilyen adataink vannak és megfigyeléseinket nemcsak a gabonára és nemcsak az állatokra terjesztjük ki, igen különböző eredményekre fogunk jutni. Különböző eredménjíekre fogunk jutni abban a tekintetben, hogy meglátjuk, hogy ezek a mezőgazdasági védővámok, pl. a gabonánál, állatoknál minő eredménynyel járnak, mennyire biztosítják a termelést, de különböző eredményre fogunk jutni a bornál és más terményeknél is. S ezekből azt is meg fogja állapithatni a.kormány, hogy a vámtárgyalásoknál az egyes védővámok értéke tulaj donképen mekkora és hogy mennyiben kell a védővámokmagasságát biztosítani, mennyiben veszi az ország annak tényleg hasznát és mennyiben nem. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mindenesetre egészen más helyzetben van a vámtárgyalásoknál egy kormány, ha az ilyen adatok birtokában van. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) De birtokpolitikai szempontból is szükségesnek látom az ilyen üzemi adatok gyűjtését és az üzemi eredmények felderítését. Szerintem oly irányban kellene az erre fordított munkát folytatni, hogy egyes vidékeken pl. kiderittessék: hol van az a határ, ameddig a kisgazdának földterületeket szereznie még czélszerü, hol van az a határ, ameddig ő neki földéhségéből kifolyólag tulajdonképen még saját érdekében áll földterületét megnagyobbítani és hol van az a határ, amikor az a kisgazda, aki vagyonra tett szert és aki ennek következtében földterületét növelni igyekszik, tulajdonképen igen különös helyzetbe kerül, amennyiben ha túllépte azt a határt, — amit mi már sok esetben láttunk —ameddig földjét saját családtagjaival együtt megművelni képes, sokkal roszszabb anyagi helyzetbe kerül, mint volt azelőtt, amikor földbirtoka kisebb volt. Ezt azonban meg kellene állapítani, mert ennek a mértéke Árvában, Liptóban bizonyára egészen más, mint pl. Torontál, Temes vagy Krassó-Szörény vármegyében. Es nagyon czélszerü volna adatokat gyűjteni, amelyek ismét a nép felvilágosítását eredményeznék, amelyekkel irányítani lehetne a népet és meggyőzni arról, hogy a föld megszerzésére irányuló törekvésében meddig áll érdekében elmenni és mi válik kárára. (Helyeslés.) En ha birtokpolitikát folytatmik és telepítési törvényeket alkotmik, akkor ugyebár szintén, tudnunk kell a határt, t. képviselőház, hogy milyen nagy területet adjunk. (Igaz! Ugy van! jobbfelől.) Mert egészen kis területből az a gazda megélni nem tud, a túlságosan nagy terület pedig, mint az imént kifejtettem, an}^agi romlásba kergeti. T. ház ! Ugyancsak pontos jövedelmi számítási adatok alapján az ország számos vidékén ki kellene deríteni, hogy a rendes piaczi forgalomba nem kerülő termények, minők a szalma, széna, takarmányfélék, répák stb. előállítási ára mennyi.