Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

759. országos ülés 1917 deczember ll-én, kedden. M a tárgyalások a lehető legmesszebbmenő közeledésnek az alapján vannak folyamatban. Én ezt helyeslem. Előbb jeleztem már azt a meggyőződésemet, hogy a háború utáni közgazdasági élet a nagy közgazdasági egységeknek és nem a kis, elskatulyázott közgazdasági területeknek fog kedvezni. Tehát nekünk feltétlenül érdekünk az. hogy mi is lehetőleg minél nagyobb közgazdasági egységben legyünk. Hiszen a kívánatos az volna, — ami talán ma utópia számba megy, de lehet, hogy be fog következni, — hogy az egész európai kontinens képezzen egy közgazdasági egységet, a háború után bennünket rendkívül nagy mértékben fenyegető amerikai és japán versenynyel szemben. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Híve vagyok tehát én is és az a párt is, amelyhez tartozom, annak a törekvésnek — és a kormányt ebben az irányban támogatni fogjuk — hogy a német birodalommal lehetőleg messzemenő, intim közgazdasági viszonyt létesítsünk. Vannak azonban, t. ház, bizonyos alapfeltételek, amelyeket nézetem szerint minden körülmények között érvényesítenünk kell, amelyeket jó, ha ugy idebent, mint odakünn tudnak s amelyeknek megvalósithatása előfeltétele annak, hogy a magyar állam érdekeit kielégítő ilyen messzemenő megállapodások létesülhessenek. Ezen feltételek között első közgazdasági önrendelkezési jogunknak minden körülmények között való megóvása . . . Szterényi József: Természetes! Teieszky János: . . . ami annyira termeszei tes, hogy fölöslegesnek is tartom tovább foglalkozni vele; (Helyeslés jobbfelöl.) azután az, ami már kevésbbé magától értetődő, de talán szintén eléggé az, hogy t. i. az összes megállapodások a magyar törvényhozás jóváhagyásának feltételezésével köttessenek meg, vagy amennyiben olyan megállapodásokról van szó, amelyek törvényhozási megállapítást nem igényelnek, — de amelyek azért nagyon nagy fontosságúak, mint pl. a vasúti kérdések — szintén a magyar törvényhozás jóváhagyásának feltételezése mellett jöjjenek létre. Ilyen föltétel harmadszor, — hogy előbb a közjogi természetű kívánalmakat csoportosítsam — a paritás teljes érvényesülése a magyar állam szempontjából. T. i., hogy ne Magyarország és Ausztria együtt képezze a paritás egyik alapját, hanem Magyarország maga, mindazokban a kérdésekben, amelyekéim közgazdasági szempontunkból fontosak, (Élénk helyeslés jobbfelöl.) akár közvetlenül, akár olyan értelemben, hogy állásfoglalás előtt — Ausztriával kell megegyeznünk. Különösen fontos ez, t. ház, annak a kérdésnek eldöntésénél, hogy mely államokra terjeszkedjék ki ez a közeledési viszony, (Halljuk! Halljuk!) amennyiben az van tervbe véve — amit én, ha megfelelő módon megoldható, szintén helyeslek — hogy nemcsak Ausztria-Magyarország és a német birodalom, hanem más államok is be legyenek vonhatók ebbe a közeledési viszonyba. KÉFVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET (Helyeslés jobbfelöl.) Annál fontosabb tehát az, hogy csak olyan államok legyenek bevonhatók, amelyeknek bevonását mi magunk, a saját érdekcinkkel összeegyeztethetőnek tartjuk. (Helyeslés jobbjelöl.) Ezek jóformán magától értetődő dolgok voltak és csak azért említettem meg őket, mert az irodalomban e tekintetben is mindenféle nagyon furcsa ideák merülnek fel, (Igaz! TJgy van! jöbbfelöl.) különösen ezeknek a megállapításoknak ratifikálása tekintetében stb. Van azonban itt egy fontos kérdés, amelynek megoldása — őszintén megvallom — meglehetősen nehéz és ez : az adminisztratív vámkérdések dolga, ahol a majorizálás kikerülésének lehetősége mindenesetre nehezebb. A mi érdekeink szempontjából feltétlenül megkívánható, hogy itt is a paritásos és nem a majori záló álláspont érvényesüljön. Ennyiből tehát nem volt egészen felesleges ennek a kérdésnek említése. Pontosabbak azonban a materiális kérdések. ~ A materiális feltételek között első és legfontosabb feltételnek tartom azt, hogy ez a közeledés olyan legyen, hogy az a többi államokkal szemben ne gazdasági háborúba vigyen bennünket, hanem épen ellenkezőleg, a többi államokkal való egészséges közgazdasági megállapodások alapja lehessen. (Igaz ! Ugy van ! Elénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt tartom a legfontosabbnak. A másik igen. fontos feltétel az, hogy ez a megállapodás ne szolgáltassa ki iparunk érdekeit, ne helyezkedjünk ezen megállapodásoknál egyszerűen arra az álláspontra, hogy lehetőleg mezőgazdasági érdekeinknek minél teljesebb kielégítését biztosítsuk ezzel a nagyobb közgazdasági területtel, ami azután iparunk teljes védtelenségét vonná maga után, de igyekezzünk iparunk érdekeit és iparfejlesztésünk lehetőségét is biztosítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek legjobb módját én az államilag irányított kartelleknek közös egyetértéssel való behozatalában látom. Ha tehát az ipar érdekeit ily módon tartom védendőnek, másrészt természetes, hogy nekünk egy ilyen közeledésből leginkább és legnagyobb mértékben mezőgazdasági szempontból lesznek érdekeink kielégitendők. Ennek azonban bizonyos feltételei vannak, mely feltételek okvetlenül megvalósitandók, mert különben iparunk károsodik, vagy legalább is nehezebben fejlődhetik és a mezőgazda ság érdekei sem lesznek megóva. Ezen feltételek közül a legfontosabb az, hogy az a terület, amelyre ez a megállapodás vonatkozni fog, amelynek, mondom, ma még ismeretlen államok is tagjai lesznek, hogy ez a terület a jövő többtermelését figyelembe véve is ne egy mezőgazdasági ekszport-terület legyen, mert ha az lesz, akkor abból mezőgazdaságunknak semmi haszna nem lesz, ellenkezőleg elesünk az egész vámvédelemtől és, iparilag is hátrányban lévén, ez közgazdasági helyzetünkre is igen káros befolyással lehet. Ez tehát olyan szempont, amelyet feltétlenül érvényesíteni és ezért már ab ovo jelezni kell. E szern•5