Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

773. országos ülés 1918 február 2l-én, csütörtökön. 399 a szabad forgalomban 600—650 koronáért adott el. Ha tekintetbe vesszük azt, — amint azt az előző földinivelésügyi minister ur a délvidéki küldöttség előtt kijelentette — hogy a czirokszakáll várható termése 3000 vaggonra becsülhető, hogy az a jutalék, amelyet e czimen a gazdáktól szednek, 60 millió koronára fog rúgni. (Mozgás jobbfelöl.) Megjegyzem, hogy ez óriási bevétel nem tisztán a Takarmányköz])onté. Ezt az óriási bevételt a kormány azért teremtette meg, hogy ezzel — már t i. azzal a fölösleggel, amely a Takarmányközpontnak adminisztrácziós költségei után fenn fog maradni — birtokpolitikai kérdéseket oldjon meg. Én elismerem, hogy a kormány ezen szándéka igen tiszteletreméltó, de azért mégis meg kell jegyeznem, hogy az ily érvágást nagyon is túlzottnak tartom. Másrészt attól tartok, hogy a Takarmányközpont adminisztratív költségei esetleg oly nagyok lesznek, hogy mire leszámolásra kerül a sor, a voltaképeni czélra nagyon kevés fog maradni. Ezért arra kérem a kormányt, hogy ugy ezen központokat, mint egyáltalában minden központot a legszigorúbb ellenőrzés alá méltóztassék helyezni, (Helyeslés a jobboldalon.) de nem a ministeriumok fogalmazói kara által kiküldött tisztviselőkkel, mert azok az ellenőrzéshez nem értenek, hanem számvevőségi közegekkel, akik a mérlegbe betekintést nyernek és akik az adatokat csoportosítva, legalább bizonyos képet tárnak fel. Nem mondom azért, hogy a fogalmazói kar is ne legyen képviselve, hiszen diszpoziczió joga rá tartozik, de a számok tengerében a fogalmazói kar. ki nem ismeri magát.' Ezenkívül kérem a kormányt arra is, hogy a czirokszakáll átvételére elegendő vasúti kocsit bocsásson rendelkezésre. Most az a helyzet, •— a gazdák köréből számos panasz érkezik — hogy a czirokszakállt nem tudják elszállítani, mert a Takarmányközpont nem veszi át. Mindig az a kifogás, nincs vasúti kocsi. Én meglehetősen ismerem Ausztria-Magyarország vasúti kocsiparkját, annak számát, tudom azt, hogy az rendkívül csekély de — számot nem akarok említeni, mindazonáltal ezen igen fontos termény elszállítására vasúti kocsikat kell biztosítani és kérem a kormányt, méltóztassék a legerélyesebben oda hatni, hogy ezen elszállítás biztosíttassák is. Két központtal foglalkoztam itt egészen röviden. Hogy a múlthoz képest való haladást illusztráljam, csak annyit említek fel, hogy mig ezen központok olyan óriási jutalékokat szednek, addig a régebbi időben alapított központok jutalékszedése ugyancsak nagyon szerény keretek között mozog. Semmi mást nem említek, mint csak a Korpaközpontot, mely összes adminisztratív költségeit abból az 50 fillérből kell hogy fedezze, amelyet ma is szed a korpa q-kénti forgalombahozása után. Ezzel az 50 fillérrel méltóztassanak az ujabb központok nagy jutalékszedését szembe állítani és akkor méltóztatnak látni, hogy nagyon sajnálatos irányban haladunk előre, Nagyon kérem a kormányt, méltóztassék ezzel az iránynyal szakitani és kérem a földroivelésügyi minister urat, hogy teljes erélylyel hasson oda, hogy mindazon központok tiszta jövedelmei, mely központok mezőgazdasági terményeket hoznak forgalomba, kizárólag a földmivelésügyi tárcza költségeire fordíttassanak és pedig azért, mert elvégre ezen összegek a magyar mezőgazdaságtól vonattak el erőszakkal és így feltétlenül kívánatos, hogy a háború után, amikor a magyar mezőgazdaságra igen fontos feladatok várnak, ezen összegek a magyar mezőgazdaságnak álljanak rendelkezésére. Kívánatosnak tartom ezt azért is, mert azt hiszem, hogy jó sokáig olyan időnek kell elkövetkeznie, amikor nem szabad, hogy a földmivelésügyi minister tevékenységének a mindenkori pénzügyminister kék czeruzája gátat vessen. Meg vagyok róla győződve, hogy, ha a földmivelésügyi minister ur ily kívánsággal előáll, az egész gazdatársadalom mint egy ember fog mögötte állani és fogja őt ezen törekvésében támogatni. Még egészen röviden rá akarok mutatni arra, hogy a háborús gazdálkodással kapcsolatban a rekvirálások sem ugy eszközöltettek, mint ahogy kellett volna. Nevezetesen nem volt egységes a rekvirálási eljárás és ebből nagy zaklatások származtak. Ezenkívül sok baj származik még abból is, hogy a rekvirálási rendelet nincs összhangban a termést lefoglaló rendelettel. Ezért szükségesnek tartanám, hogy ugy, amint az a múltban is megvolt, a közélelmezési hivatalban sürgősen állittassék fel egy felszólamlási bizottság, mely — tudomásom szerint — eddig nincs felállítva s amely a konkrét panaszok elbírálására lesz hivatva és azokban azonnal dönt. De természetes dolog, ennek is ugy kell felállítva lennie, hogy a gazda birtokon belül legyen, mert ha a vetőmagot elveszik tőle, nem sokat ér vele, ha az ítéletet csak akkor fogják meghozni. Röviden rá akarok mutatni a kenyér- és takarmányadagok csökkentésére. A legutóbb kiadott kormányrendelet szerény nézetem szerint a fejkvótákat nagyon is mélyen szállítja le -s túlságosan alacsony fejkvótát állapit meg ugy az élelmezés, mint az abraktakarmány adagolásánál. Ezenkívül az az észrevételem, hogy nagyon meg fogja magát bőszülni, ha a rendelet ugy. marad érvényben, amint most van. A rendelet ugyanis egyszerűen kimondja, hogy igás ökrök számára abrakot visszatartani semmiféle formában sem szabad. Eégen voltak maradi gazdák, akik koplalásban megedzett magyar ökrökkel négyes fogatban szántottak tenyérnyi mélységben egy fél holdat egy nap alatt.