Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

32 759. országos ülés 1917 deczember ll-én, kedden. állami kiadásokról volna szó, amelyeknek közössége az 1867 : XII. törvényczikken alapulván, ezen közös állami kiadásokban a két államnak közösen kell particzipiálnia. Nem tartom egészen feleslegesnek, hogy e tekintetben az 1867 : XII. törvényczikk egyes rendelkezéseire röviden felhívjam a t. ház figyelmét. E törvényczikk 16. §-a az mondja, hogy (olvassa): »közösek lesznek azon költségek, melyek a fentebbiekben közöseknek elismert tárgyakra forditandók«. A fentebbiekben egyik paragrafusban a külügy, a másikban pedig köztudomásúlag a hadügy van mint ilyen tárgy felemlítve; tehát csak a külügyre és a hadügyre fordított költségek közösségét mondja ki _az 1867 : XII. törvényczikk. Ugyancsak e szakasz tovább így intézkedik (olvassa): »Ez említett tárgyakra megkívántató összes költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésről szóló alábbi szakaszokban előadatik.« Az alábbi szakaszok, amint méltóztatnak tudni, a delegácziókról intézkednek, tehát meg van mondva, hogy az összes közös költségek közösen határoztatnak meg a delegácziók utján. Már most kétségtelen, hogy a delegácziók nem dönthetnek egyéb kérdésekbén, mint azokban a kérdésekben és azon költségek megállapítása tekintetében, amelyek szorosan véve külügyi vagy hadügyi természetű kérdések. (Ugy van! Ugy van! jobb felől.) Miután pedig itt az egyes államok részéről az állampolgároknak saját tetszése szerinti támogatásáról van szó, evidens, hogy ez nem olyan kérdés, amely a delegácziók ügykörébe volna bevonható. (Ugy van ! Ugy van ! jobbfelöl.) Ez mind a két államnak saját ügye, amelyet elintéz ugy, ahogy akar, ennek következtében természetes, hogy viseli a terheit is ugy, amint akarja és ezért teljesen helytelen az az összekapcsolás is, amelyet a tegnapi delegáczionális tárgyalások során Ausztriában láttunk, a hadi károk és a rokkantak, özvegyek és árvák ellátása tekintetében. A rokkantak, özvegyek és árvák ellátása természetesen, a legszorosabb értelemben vett közös ügynek : a hadügynek integráns alkatrésze. Ez régebben nem is törvény által volt szabályozva, hanem egyszerűen császári rendeletekkel. Később egybehangzó törvények alkottattak, amire az utóbbi időben mellesleg megjegyezve azért is volt szükség, mert a honvédségre is ezek a határozmányok vonatkoznak, ezeket pedig természetesen csak törvényileg lehetett megalkotni. Ezt a két kérdést tehát nem lehet összekapcsolni. Az osztrák delegácziónak teljesen igaza van, hogy az ellátási költségek, amelyek szükségképeni és természetszerű következményei a háborúnak és szükségképen és természetesen hadügyi kiadások, közösen fedezendők. A károk közössége azonban el nem ismerhető, mert, mint mondtam, a kármegtéritési kötelezettség sem áll fenn. Azért foglalta el az a kormány, amelynek szerencsés voltam tagja lenni, mindig azt az álláspontot, amelyet a túloldalról annyira támadtak, amelynek a helyességét azonban most talán be méltóztatnak látni, hogy az erdélyi károsultakkal szemben sem ismertünk el kártérítési kötelezettséget, hanem azt mondottuk: belátás szerint és a méltányosságnak megfelelően a magyar állam segitőakcziót fog indítani. Ez az akczió megindult az osztrákok hozzájárulása nélkül, valamint az osztrákok már sokkal előbb megindították az ő akcziójukat Gralicziában. Ezek teljesen különálló akcziók és mind a két állam a maga belátása szerint, a maga költségére kell hogy viselje ezeket a károkat. Olyan kérdés, aminek nem is kellett a két kormány között megállapodás tárgyát képeznie. Megállapodást akkor kellett volna létesíteni, ha meglett volna a hajlandóság arra, hogy közösen viseltessenek ezek a költségek. Ez a hajlandóság sohasem volt meg, tehát megállapodást létesíteni e tekintetben nem kellett a múltban, nem kell a jövőben sem. A mi álláspontunk azonban mindig tiszta volt és a mi álláspontunkat az osztrák kormányok, amelyekkel mi tárgyaltunk, mindig ismerték is, azt nekik mindig tudtul adtuk és a leghatározottabban és legkategórikusabban csak azért mentünk bele abba, hogy a kvótaleszállitás ne mindjárt következzék be, hanem később és szukczeszszive s csak oly mérvben, amint megállapítottuk, mert elismertük, hogy Ausztria a hadikárok tekintetében jobban van megterhelve, mint mi, amivel impliczite megállapítottuk és az osztrák kormányok tudomásul is vették azt, hogy közös károk megtérítéséről szó nem lehet. Azt hiszem, e tekintetben a magyar törvényhozásban nincs nézeteltérés. (Igaz ! Ugy van ! a jobboldalon.) Ezek után méltóztassanak megengedni, hogy röviden rátérjek a Németországgal való gazdasági viszony kérdésére. Mint jeleztem, a mi érdekünkben feltétlenül azt tartom szükségesnek — és erre is törekedtünk — hogy Németországgal végleges, vagy legalább is a fontos kérdéseket tisztázó megállapodásaink legyenek, mielőtt a többi államokkal tárgyalásokba bocsátkozunk, mielőtt a béketárgyalások kezdőcinek. Hál' Istennek, a béketárgyalások most már küszöbön állóknak látszanak. Mégis nagyon kérem a tisztelt kormányt, hogy ezeket a gazdasági tárgyalásokat siettesse, mert nem lehet tudnunk, hogy a béketárgyalások milyen halasztást szenvednek. Mindenesetre törekedjék arra, hogy Ausztriával a megállapodás mielőbb törvénybe iktattassák, valamint, hogy a Németbirodalommal mielőbb végleges, vagy legalább a fontos kérdéseket tisztázó megállapodás jöjjön létre. A tisztelt ministerelnök ur tegnapi nyilatkozatából örömmel értesültem arról, hogy ezek