Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

390 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. a t. bíráló urak ezen bírálatuknál a tárgyilagosságnak azt a mértékét, melyet a szabad meggyőződésüket követő politikusok tényei mindenkitől, tehát az ellenfelektől is jogosan igényelnek. Erre a kérdésre sajnos csak nem-mel felelhetek . . . Egy hang (a jobboldalon): Nagy érzékük van az utóbbi időben a tárgyilagosság iránt! Barta Ödön: ... mert nem vehetem mértéktartásnak azt a gúnyolódó hangot, amelyet pl. tegnap Hegedüs Lóránt t. képviselőtársamtól hallottunk! Pál Alfréd: Csak maguk mindig ugy beszéltek volna! Barta Ödön: Nem tudom, kit ért a t. képviselő ur azok alatt, akik bárha igy beszéltek volna. Pál Alfréd: A,t. túloldalt! Barta Ödön: Én mindig igyekeztem a tárgyalás komolyságához mért hangot megtalálni és az általánosításnak egyáltalában nem lévén barátja, azt hiszem, hogy az általánosítás' ez alkalommal is rosszul van applikálva. Én igenis azt az élezelődő hangot, amelyet igen szeretetreméltó tulajdonságnak tartok a magánéletben, azt a humort . . . Pál Alfréd: Egyszerre nagyon kényes lett! Elnök: Kérem Pál Alfréd képviselő urat, szíveskedjék az állandó közbeszólásoktól tar-, tózkodni. Barta Ödön: . . . amely Hegedüs Lóránt t. képviselőtársam társalgási modorát oly kellemessé teszi, nagyon rosszul alkalmazottnak és sértőnek tartom olyan politikai kérdések bírálata körül, amelyek egy egész országot érdekelnek és amelyeknek ilyen vagy olyan világításba beállítása nem lehet közömbös sem azokra nézve, akiknek kormányzásáért, mint ő mondja, ilyen alakulás felelős. Én ezen tréfás hanggal hamar végzek, nem fogom őt e téren követni. Komolynak tartom a kérdést és azt kérdezem, vájjon a t. képviselő ur tényleg meg van-e arról győződve, hogy ez az alakulás olyan 48-67-1918féle matematikai feladvány alapján jött létre? Nagyon téved a t. képviselő ur. Eérfiak férfiakkal tárgyaltak egy programm alapján, a mely programmot a t. túloldal nagyon megszívlelendőnek és olyan komolynak tart, hogy némelyek szerint szinte aggodalmas. (Mozgás jobbfelöl.) Ez az elhatározás egyáltalán nem volt könnyű azokra, akik nagyon jól tudták, hogy ez a programm nem fedi

x teljesen azt az elvileg hirdetett programmot, a mely mellett egyesek megőszültek a politika küzdőterén. Magam is azok közé tartozom, bármily csekély tényező vagyok is, aki körülbelül 40 esztendeje a közélet terén állandóan Magyarország önállósága ós függetlensége csekély tehetségemhez képest mért bajnokának tartom magamat. Sohasem tértem le ezen útról és ma sem térek le. Vegye, tudomásul t. képviselőtársam, hogy aki meggyőződése szerint vallotta és hirdette azt, hogy Magyarországnak joga van a teljes nemzeti önállósághoz és mindazokhoz az attribútumokhoz, melyek nélkül egy nemzet nem lehet teljesen önálló és független, annak ez a meggyőződése egy hajszálnyira sem változott. Ezekből a meggyőződésüket alkotó követelményekből azok a férfiak, akik az uj alakuláshoz hozzájárultak, egyetlenegy jottát sem adtak fel, egyetlenegy jottányi követelésükről sem mondtak le és nem is kívánta senki sem, hogy ilyen lemondás történjék. A különbség abban van, hogy miként állíttatik be a parlamenti harcz a küzdőtéren: vájjon előtérbe állittatik-e a közjogi harcz, vagy előtérbe állíttatnak azon követelmények megvalósítása iránti küzdelmek, melyeknek közeli megvalósítása lehetséges és ezen időre a közjogi küzdelmek háttérbe állíttatnak. Tisztán igy áll a dolog, semmi egyéb nem történt. A t. túloldalról, talán két szónoktól is, hallottam azon beállítást, hogy nehéz azt kapaczitálni, aki nem akarja magát kapaczitáltatni. Tisztelt képviselőtársaimnak is ezt ajánlom szíves figyelmükbe: nagyon nehéz azt kapaczitálni, aki nem akar kajDiczitálva lenni; mert, ha van ezen a téren helye a kapaczitácziónak, akkor ennek a beállításnak teljesen tisztán, igy megállapított szövege soha még klasszikusabban e parlamentben nem nyert kifejezést, mint ahogyan azt gróf Apponyi Albert t. kultuszminister ur e házban elmondotta. Semmi egyéb nem történt, a párt határozata szerint sem, mint a közjogi harezok háttérbe szorítása arra az időre, míg azok a nemzeti aspirácziók és. országos igények, amelyek Wekerle miniszterelnök ur jarogrammjában foglaltatnak, megvalósítást nyernek. Soha senki sem kívánt lemondást, és önök nagyon rosszul teszik, ha ezen kérdéssel előhozakodnak. Mert anélkül, hogy naplószerü idézetekkel akarnám a t. házat fárasztani — nem is volt rá időm, hogy a czitátumokra rákeressek, de elmémben megtartottam azokat — állítom, hogy valahányszor ezen oldal közjogi követelményekkel állott elő és azokat állitotta előtérbe, önök mindig harsányan kiabálták, hogy önök közt sincs senki, aki Magyarország önállóságának és függetlenségének jogosságát el ne ismerné és ne követelné, csak nem tartják időszerűnek, hogy ezért közjogi harezot vívjanak. Ezt letagadni nem lehet. Quod licet Jovi, non licet bovi. (Mozgás jobbfelöl,) Magunkra applikálom a bos-t. (Derültség.) Hát ami önöknek szabad, az nekünk nem szabad ? Es ami önök részéről gouvernementális és hazafias volt, az a mi részünkről elvfeladás, elvtagadás ? Az önök részéről jogosult és lojális, ha nekünk igyekeznek imputálni azt, amit mi nem tettünk és velünk szemben elvfeladásokról beszélnek, holott önök mindig helyeselték ezen aspirácziókat. Pedig az önöket is kötelező törvényben, az 1790 : X. t.-czikkben van megírva és ennek betartására királyi hitlevél és eskü