Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-773
773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön. 387 akar ez lenni. Hiszen a papiros, amelyen a rendeletet végrehajtották,, maga is többe kerül. Vagy adtak volna valamit, vagy pedig semmit. Mielőtt rö/id mondanivalómat befejezném, még egy kérésem van a honvédelmi minister úrhoz. A csererokkantak ügyét akarom felhozni. Ha jól tudom, van arra rendelkezés, hogy a csererokkantak, ha kellő orvosi vizsgálaton keresztül estek, bizonyos időre szabadságot kapnak. Hogy ez a rendelkezés mennyire nem häjtatik végre, erre felolvasom egy szegény csererokkant levelét, akinek ügyében magam is próbáltam interveniálni, sajnos, eredmény nélkül. A levél igy szól (olvassa) : »Én, Kiss György honvéd, mint tartalékos bevonultam a haza védelmére, 1914 augusztus hó 2-án. Hősiesen vettem fel a harczot az oroszokkal 1914 augusztus 26-án a tomasovi erdőben és kitartással védtem a hazámat 1915 márczius hó 20-áig. Fogságban szenvedtem két és fél évig. Ki lettem cserélve Oroszországból mint rokkant. Három felülvizsgálaton mentem keresztül és bajomat megállapították, baloldali sérv és szivbaj és deczember 7-én útnak inditottak Pétervárról. Megérkeztem Csehországba 1917 dcczember hó 15-én. Ott töltöttem 21 napot megfigyelés végett, örömérzés fogott el, amikor meghallottam, hogy hosszú szenvedés után magyar hazámba jutottam és hogy meglátom az én szeretteimet és kipihenem fáradalmaimat. Eljutottam Budapestre 1918 január hó 10-én és elhelyeztek a József műegyetemi hadikórházba. Ott voltam négy hétig és kértem onnan szabadságolásomat és elutasítottak, hogy megkapom az ezrednél. Kassán jelentkeztem a 9. honvéd gyalogezred-lábadozóban, a doktor ur főhadnagyi rangban volt és meg sem nézett jól, elküldött a 2. pótszázadhoz és ott kértem a törzsőrmester urat, hogy Írasson kihallgatásra szabadságolásom kérése végett és ő elutasitott.« Szóval irt ide-oda, kért itt meg ott, itt volt Budapesten, ott van Kassán és Kassáról a 27 kilométernyire levő Szepsibe nem tud eljutni, hogy szegény öreg anyját megölelje. Más mondanivalóm nincs. Amint beszédem elején jeleztem, a javaslatot elfogadom. (Elénk helyeslés és éljenzés jóbbfelől.) Elnök : Ki a "következő szónok? Gr. Károlyi Mihály: Személyes kérdésben kérek szót. Elnök: Gróf Károlyi Mihály képviselő ur személyes megtámadtatás visszautasítása czimén kért szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt. Gr. Károlyi Mihály: T. képvielőház ! A t. ház ma délelőtti ülésén nem voltam jelen és igy személyesen nem hallhattam meg azokat a támadásokat, amelyeket Farkas Pál t. képviselő ur ellenem intézett. Ezeket a támadásokat csak szóbelileg, közvetve hallottam és igy, ha nem adnám vissza helyesen azokat, kérem Farkas Pál képviselő urat, legyen szives engem rektifikálni, mert — mondom — még a gyorsírói jegyzeteket sem volt alkalmam elolvasni. Ahogy én értesültem, a támadásnak legélesebb része az volt, — eltekintve a külpolitikai kérdésektől, amelyekre most nem térhetek ki, mert csak személyes kérdésben szólhatok, — hogy én jjolitikai üzérkedést folytattam, illetőleg hogy én politikai elveimet bizonyos állásoknak betöltése czéljából áruba bocsátottam. (Zaj és eüenmondások jóbbfelől.) Farkas Pál: Egy szót sem mondtam ilyent ! Gr. Károlyi Mihály: Majd meg méltóztatik mondani, hogy jól vagyok-e értesülve. A támadásokra tulaj donképen Beck Lajos államtitkársága adott alkalmat. A képviselő ur, ha jól értesültem, azt mondotta, — és igen erősen aposztrofált ebben a kérdésben, — hogy helytelen volt összekapcsolnom Beck Lajos államtitkári kinevezésének ügyét a választójogban elfoglalt álláspontommal. ö hivatkozott Vázsonyi igazságügyminister ur nyilatkozatára, aki körülbelül azt mondta, hogy én az analfabéta Károly-kcresztesek szavazati jogára vonatkozólag megváltoztattam nézetemet akkor, mikor Beck Lajos államtitkári kinevezését elértem. Más szavakkal : én addig az összes Károly-kereszteseknek kívántam a választójogot megadni, az analfabétáknak is, de amikor ez a kérdés tető alá került, akkor többé erről nem beszéltem. Én elsősorban a leghatározottabban visszautasítom azt, mint hogyha én személyes kérdéseket politikai elvekkel összekötnék. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ezt sem magamra, sem a pártnak bármely tagjára nézve nem követtem. Nagyon örülök, hogy ez alkalommal egyenesen a jelenlevő ministerelnök úrhoz fordulhatok és kérem, legyen szives maga megmondani, hogyan ismeri a dolgot. Hiszen természetszerűen én elsősorban nem Vázsonyi akkori választójogi minister úrhoz fordultam, hanem a ministerelnök úrhoz és a ministerelnök urat kértem, legyen szives Beck Lajost kinevezni államtitkárrá, mert hiszen ezt Esterházy ministerelnöksége idején is beígérték. A dolog — elmondhatom, ebben nincs semmiféle titkolni való — a legegyszerűbben folyt le. Midőn Esterházy kineveztetett ministerelnökké, akkor arról volt szó, hogy igenis a párt, mint olyan, részt vegyen a kormányzásban egy bizonyos arányban. Résztvesz azáltal, hogy gróf Batthyány Tivadar belép a kabinetbe, azáltal, hogy egy államtitkárság jut neki és azáltal, hogy 5—6 főispán is ki fog a párt tagjai közül neveztetni. Esterházy ezt a dolgot nem finalizálta, ugy hogy amikor ő megbukott,- ez még függőben maradt és mikor én külföldről visszajöttem, az igen t. ministerelnök ur volt szives engem felkeresni és azt mondotta, hogy ő az Esterházy által vállalt személyes kötelezettségeket magára nézve fentartja és vállalja. Vázsonyi akkori választójogi minister ur közt és köztem egyszer vagy kétszer volt erről szó ; t. i. őt arra kértem, hogy ezt a dolgot lehetőleg sürgesse, mert hiszen sok nehézség volt. 49*
