Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-773

388 773. országos ülés 1918 február 21-én, csütörtökön: Ami a Károly-keresztesek ügyét illeti, erre nézve is röviden megadhatom a választ. Mindenki tudja — és én kijelentettem ezt a nyilvánosság előtt is — hogy én azt véltem helyesnek, hogy az összes Károly-keresztesek, tekintet nélkül arra, tudnak-e irni-olvasni, szintén választójogot kapja­nak. Ez a kérdés a választójogi blokkhan meg volt beszélve és abban a jegyzőkönyvben, melyet mi felvettünk, ez a pont szerepel. Bz a jegyzőkönyv azonban nem volt teljesen érvényes, mert csak én irtam alá és a többi fél nem irta alá ; hogy miért, miért nem, erre most nem akarok kitérni. A lényeg az, hogy nézeteltérés volt. Egy része a résztvevőknek — főleg Vázsonyi Vilmos igazságiigyminister ur — ugy emlékezett hegy a Károly-kereszteselmél nem állott fenn ez a pont akként, amint én emlékeztem. Ez a jegyző­könyv nyilvánosságra is került és én ünnepélye­sen megragadom az alkalmat, hogy ismételten kijelentsem, hogy ezt sem én ki nem adtam, sem ki nem adattam a nyilvánosságra, hanem ennek a nyilvánosságra hozatala egyenes akaratom elle­nére történt. (Mozgás.) Sőt, mikor előzőleg hoz­zám jöttek és kérték tőlem ennek publikálását, én ezt egyenesen megtagadtam. Ez a jegyzőkönyv azonban nagyon sok példányban megvolt, ugy hogy nem volt nehéz megszerezni. Tehát a Károly-keresztesekre vonatkozólag nem akkor, hanem rögtön Esterházy kinevezése­kor ez . a differenczia köztünk már felmerült és végül fenmaradt Vázsonyi közt és én köztem. Sajnálom, hogy az a jó viszony, amely közöttünk fennállt, épen ezen kérdés miatt élesedett annyira ki, mert ő egészen más színezetet adott állásfog­lalásomnak. Arról van tehát szó, hogy én mikor ejtettem el ezt a kérdést : akkor-e, mikor Beck ki lett nevezve, vagy később. Az analfabéták választójogát én akkor ejtet­tem el, mikor az utolsó blokk-ülés' össze­jött. Akkor én nehéz szivvel, de nem akarván azt, hogy ezért megbukjék az egész törvényjavaslat, inkább engedtem ebből a nézetből. Nagyon nehe­zen, de engedtem. Ehhez azonban Beck Lajos államtitkári kinevezésének semmi köze nem volt. Hiszen akkor már rég ki volt nevezve Beck Lajos államtitkár, ugy hogy a blokk ülése és Beck La­jos kinevezése között — nem emlékszem most már pontosan, de ugy hiszem — legalább is két hét különbség volt. Ezeket akartam elmondani és kérem a mi­nisterein ök urat, legyen szives szavaimra reflek­tálva, megerősíteni azt, hogy én a ministerelnök urnak sohasem mondtam olyasmit, hogy amennyi­ben e kérdésben álláspontomat honorálja, ilyen vagy olyan álláspontot fogok elfoglalni a választó­joggal szemben. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Wekerle Sándor ministerelnök: Ez igaz, kérem. Farkas Pál: Félreértett szavaim kimagya­rázása czimén kérek szót, Elnök: Farkas Pál képviselő ur félreértett szavai valódi értelmének helyreállítása czimén kér szót. Gondolom, a t. ház megadja az engedélyt a kéjyviselő urnak. (Igen!) Farkas Pál: T. ház ! Ha az igen tisztelt kép­viselő ur elolvassa beszédem gyorsírói szövegét, látni fogja rögtön, hogy mostani felszólalásában egy alapvető tévedésbe esett. Én t. i. szándékosan és egyenesen kerültem, hogy ugy állítsam be a dolgot, mintha ezt a politikai csereüzletet ő inaugurálta volna ; mert az én szubjektív meg­győződésem szerint ő érről — amennyiben ez megtörtént — bizonyára nem tudott s bizonyára intencziói ellenére történt az. Ellenben mondottam azt, hogy Vázsonyi Vilmos minister ur — és hozzá­tettem, hogy ezt nem velem lehet elintézni, hanem kizárólag ő vele — azt a határozott kijelentést tette, hogy az analfabéta Károly-keresztesek melletti agitáczió abban a pillanatban megszűnt, amikor az áUamtitkárságot liferálta. Elhiszem, hogy Károlyi Mihály t. képviselő ur e két tény, egy ilyen agitáczió és az államtitkárság között magában soha kauzális nekszust nem konstruált és elhiszem, hogy ő. soha ilyenféle szempontot nem érvényesített. Sőt nagyon elhiszem neki azt is, hogy ő a maga személyére nézve, amikor állások betöltéséről volt szó, elvi álláspontját, ha ugy fordult a dolog, bizonyára szembe helyezte a személyi érvényesüléssel. Ezt a t. képviselő ur egész működéséből feltételezem. Juhász-Nagy Sándor: Ez már helyes! (De­rültség a jobboldalon.) El kell ismerni, hogy korrekt nyilatkozat. Farkas Pál: Ha Juhász-Kagy Sándor t. képviselőtársam hosszabb ideig lesz tagja a ház­nak, meg fog róla győződni, hogy mi, akik ezen az oldalon ülünk, mindig jóhiszeműen beszé­lünk és jóhiszeműséget tételezünk fel a velünk szemben állókról. Azonban nem méltóztatik azt gondolni, hogy Vázsonyi minister urat erre a kijelentésre bizonyos indicziumok bírhatták? PSatíhy György: Ezt vele intézze el! Farkas Pál: Vázsonyi minister ur nem te­hetett könnyelműen ilyen állítást. Bizonyára tisztában volt azzal, hogy mit mondott és miért mondotta. Én nem ismerem az ügyet. Nem tu­dom ki járt nála, hányszor járt nála, hogyan járt nála és hogyan állították be a dolgot. De bocsánatot kérek, ma már a legimmitivebb zsa­roló sem megy azzal a bankigazgatóhoz, hogy megirja az ő szerelmi kalandját, ha nem fizet. Ennek vannak olyan finom, olyan nüanszirozott, annyira meg nem fogható és annyira letagad­ható módjai, hogy az illető egészen tisztában van vele, miről van szó; ő vagy fizet, vagy meg­írják az ügyet. (Derültség jobbfelöl.) TJgy­látszik, Vázsonyi igazságügyministex ur azzal tisztában volt, hogy ő vagy liferálja az állam­titkárságot, vagy ez az agitáczió nem fog meg­szűnni, (Derültség a jobboldalon.) Azzal végzem, amit a t. képviselő ur mon­dott. Arra kérem őt, vegye ezen az alapon re-

Next

/
Oldalképek
Tartalom