Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 355 TV ház ! Engedelmet kérek, nem szeretek beszélni a magam személyéről, de kénytelen vagyok most megemlíteni — és ez inditó oka és magyarázata is egyszer-másszor való erősebb szólásaimnak — hogy t. képviselőtársaim közül talán egynek sem jut a kezéhez és a fiiléhez annyi szomorú valóság, annyi keserűség, jogos panasz, mint énhozzám. (Felkiáltások balfélől: Dehogy nem! Csak nem csináljuk mesterségesen !) T. ház ! Hiszen bárhova megyünk, nemcsak az a természetes elkeseredés észlelhető, mely a háború ilyen hosszú időtartama miatt megüli a lelkeket, hanem olyan keserűségek is, amelyek helyes kormányzat utján megszüntethetők lennének. Ha már most nincs jogbiztonság a sajtószabadság terén, ha az újság nem tudja, hogy a czenzor szeszélye mit fog megengedni és mit nem enged meg, ha nincsenek az elvek szigorúan preczizirozva és ezek a szigorúan preczizirozott elvek szigorúan megtartva, akkor az a kiadó az ujságirónak nem meri azokat a czikkeit közölni, amelyek közérdeket szolgálnak ugyan, de esetleg valamely hatalmasságnak lehet, hogy nem tetszenek. Ez pedig szomorú következményre vezet : befojtására a szónak a gyengékbe. Én konstatálom, hogy magyar minister eddig még nem jutott arra a gondolatra, hogy ilyen szempontból nézze a sajtószabadságot és a Magyarországon megjelenő lapokat. Ez csak az igazságügyminister ur gondolata volt és ezt lehetetlen volt szó nélkül hagynom, különösen akkor, amikor B Budapesti Ujságirók Egyesülete, tehát az ujságirók erkölcsi szaktestülete egyhangúlag, pártkülönbség nélkül állást foglalt e sérelmek ellen, nemcsak a maga tollának szabadsága érdekében, de épen az ország jól felfogott közügyei miatt is. Ezeket kívántam egészen röviden előadni. Igyekeztem kikapcsolni beszédemből azokat a momentumokat, amelyeket nem hozhatok elő, mert a minister ur nincsen jelen és most egész egyszerűen kérdezni vagyok bátor (olvassa) : Interpelláczió a m. kir. igazságügyminister úrhoz a czenzura visszaélései ügyében. 1. Mivel magyarázza meg az igazságügyminister ur azt, hogy a Neues Pester Journal czimü politikai napilap február 3-iki száma »Vázsonyi und Fényes« czimü újdonságáért elkoboztatott ? 2. Mi indította a czenzurat, illetve a minister urat arra, hogy a lapot később ez újdonság kihagyásával sem engedték megjelenni, azzal a ténynyel szemben, hogy a czenzura, amikor a lap elkobzását elrendelte, kizárólag ennek az újdonságnak kinyomatását jelölte meg indokul ? 3. Miért nem engedtetett meg a nevezett lapnak, hogy az elkobzás tényéről másnap olvasóit értesíthesse ? E rendelkezésekben hol tudja megmutatni az igazságügyminister ur azt a hadiérdeket, amelyet nem a hadiérdek czimletével való visszaélésnek kell tekinteni ? i. Ertesült-e az igazságügyminister ur arról, hogy a budapesti ujságirók egyesületében, tehát az ujságirók erkölcsi szaktestületében egyhangú határozattal Ítélték el a czenzurának a hadiérdek czimletével való ilyen visszaéléseit? Hajlandó-e a minister ur olyan rendelkezéseket tenni, hogy a hadiérdek czimletével való ilyen visszaélések többé elő ne forduljanak és a czenzura ne egyéni hiúságok, vagy gyűlölködő boszuérzés szolgálatába állítsa hatalmát? Elnök : A ministerelnök ur kivan nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) Wekerle Sándor ministerelnök: T. képviselőház ! Méltóztassanak megengedni, hogy erre az interpelláezióra röviden én adhassak választ. (Halljuk ! Halljuk !) A t. képviselő ur tetszeleg magának azzal, hogy a czenzurális intézkedéseket a demokrácziával hozza összefüggésbe". Hát engedelmet kérek, a czenzura és a demokráczia nem azonos fogalmak, bár nem is ellentétesek. Fényes László : De a demokrácziából következik ! Wekerle Sándor ministerelnök: A czenzura megvan demokratikus, arisztokratikus és imperiafísztikus államokban egyformán. Farkas Pál: A bolsevikieknél is ! Wekerle Sándor ministerelnök: A czenzura megvan ettől függetlenül mindenütt. Legyen róla meggyőződve a képviselő ur, hogjr minekünk épen a közszabadságok és a demokratikus irányzat igazi megóvása érdekében van szükségünk a jelen viszonyok között a czenzura alkalmazására. (Igaz ! ügy van ! balfélől.) Méltóztassék elhinni, hogy a demokrácziának legszebb kincsei legfőbb elvei mernének veszendőbe a mai körülmények között, ha ez a czenzura nem alkalmaztatnék. A hadiérdek teszi indokolttá a czenzura alkalmazását, továbbá a sztrájkmozgalmak elfojtásának vagy azok szitása megakadályozásának érdeke. Ha egyszerű bérmozgalmakról lenne szó, t. képviselőház, akkor egészen másképen tárulnának fel előttünk a mi közállapotaink, mint ma, amikor a szabadság örve alatt még mindig veszélyes áramlatok kisértenek. (Igaz! ügy van! a jobb és a baloldalon.) Ezen veszélyes áramlatokat addig, mig végleg nyugvó pontra nem juttattuk, közömbösen nem vehetjük és ezért a czenzurát gyakorolnunk kell. (Helyeslés.) A czenzura gyakorlásának természetes kövekezménye az, hogy ha nem akarjuk nevetségessé tenni az intézményt, akkor a czenzura kritizálását sem szabad megengedni. (Helyeslés a baloldalon.) Egészen más dolog azután az, hogy ez ne szolgáljon ürügyül arra, hogy egyes egyének sértett hiúsága védelemben részesüljön. Ez nem is történt meg. A »Neues Pester Journak esetében az történt, hogy tudtommal a lap kritizálta a czenzurát és másnap, ha jól tudom, február 8-án ismét czikket közölt, melyben a czenzura kritizálva volt s tette ezt anélkül, hogy a czikket bemutatta volna a czenzurának. Az ügyész reggel Y 2 Q órakor vette észre, hogy a lap be sem mutatta a kérdéses czikket, mire az általános rendeletre való hivatkozással, az igazságügyminister urnak hire-tudta nélkül 45*
