Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
356 77%. országos ülés 1V18 február 'dü-án, szerdán. elkoboztatta a lapot. A t. képviselők ur, aki annyira figyelemmel kiséri az igazságügyminister ur életét (Élénk derültség.) talán tudni fogja, hogy az igazságügyminister ur reggel %6 órakor nem igen szokott felkelni, hogy elkobozza az újságot. (Derültség.) Meg kell még jegyeznem, hogy ezt az elkobzást az érdekelt lap maga panasz tárgyává nem tette, csak a t. képviselő ur tette szóvá, aki szeret mindent feltálalni, ahol azt hiszi, hogy az igazságügyminister ur eljárását meg lehet kritizálni. Ugy tudom, hogy a Neues Pester Journal minden megbizása nélkül tette szóvá a képviselőuraz ügyet. Fényes László : Eri nem egy vállalat érdekében beszélek, hanem a sajtószabadság érdekében. Wekerle Sándor ministerelnök: Bocsánatot kérek, én a tényeket sorolom fel. A t. képviselő ur kifogásolja, hogy az igazságügyminister ur — és itt nem a konkrét esetre gondolok, hanem általában jegyzem meg — gyakorolja a saját személye érdekében a czenzurát ott, ahol a személyét támadják. Engedelmet kérek, tisztázzuk a fogalmakat. Ha az igazságügyminister ur személye a czenzura kritizálásával együtt tétetik megjegyzés tárgyává, akkor, igenis, gyakorolni kell a tiltó rendelkezéseket, de azért, mert a czenzurát kritizálják. Epén most küldték utánam a lapoknak egész sorozatát, melyekben éles támadások foglaltatnak az igazságügyminister ur személye ellen és amelyek, bár nem mennek anynyira, mint a t. képviselő ur, a kritikának igen tág mértékét alkalmazzák. Nem lehet tehát azt mondani, hogy az igazságügyminister ur letiltja a személye elleni támadásokat. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Az elv, amelyet követ és helyesen követ, az, hogy ha a czenzurát kritizálják az ő személyével kapcsolatban, akkor a czikket eltiltja, azonban, ha a személyét támadják a czenzura kritizálása nélkül, akkor ennek szabad folyást enged.' Tudok olyan lapról is, melyben igen éles támadás volt az igazságügyminister ur ellen és amikor bemutatták neki a czikket, ő maga irta rá, hogy a személyére vonatkozó kritika szabadon közölhető. (Tetszés.) Itt elvekről van szó. A mai viszonyok között kénytelenek vagyunk a czenzurát bizonyos szigorral alkalmazni. Amikor nagy érdekek megóvásáról, rendkivüli eszközök alkalmazásáról vari szó, akkor nem szabad egyes kis mellékes jelenségek alapján Ítélni. Itt magasabb szempontból kell megitélni a közállapotokat, magasabb szempontból azt a szigort, melyet alkalmazunk, amint magasabb szempontból kell azt is megitélni, hogy mindez ne a szabadság rovására történjék. Es nem is történik, mert — ismétlem — az egyéni kritikának, ha ez nem egyúttal a czenzura kritizálása, teljes szabad teret engedünk. (Helyeslés a baloldalon.) Nem követhetem a t. képviselő urat arra a térre, — szükségesnek sem tartom — hogy az ismételten felhozott vádakra reflektáljak. Ezek, bocsásson meg nekem, a denuncziálás jellegével bírnak felfelé, (Igaz! ügy van! a baloldalon.) amint egy másik kritikája a denuncziálás jellegével bir lefelé. (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) Az igazságügyminister urat ne méltóztassék ugy megitélni, hogy ő megfutott valahonnan. Héderváry Lehel: Még sohasem futamodott meg. Wekerle Sándor ministerelnök: Nekem nem lehet feladatom, hogy az ő személyes védelmére siessek, de egyet ki kell emelnem. Akkor, amidőn egy államférfi, aki mindig a szabadságnak volt a hive, akinek egész múltja a demokratikus törekvésekkel van összekötve, nehéz viszonyok között arra vállalkozik, hogy egész népszerűségének koczkáztatásával (Ugy van ! a baloldalon.), de egész erélylyel védje ÍÍ1€ÍT £}, közérdeket, bocsánatot kérek, nem kritikát, hanem minden körülmények között csak teljes elismerést érdemel. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Elnök : Fényes László képviselő ur kivan 'szólni. Fényes László : Tisztelt ház ! A t. ministerelnök úrral alig lehet vitázni (Derültség.), mert hiszen nem azokkal a tényekkel foglalkozik, amelyeket én felhoztam. Én azt bizonyítottam, hogy az igazságügyminister ur személyes okok szerint alkalmazza a czenzurát. Kénytelen vagyok valótlannak kijelenteni a ministerelnök ur azon állítását, hogy a Neues Pester Journalt más czikk vagy más ok miatt kobozták el; mint amit én felolvastam. (Nagy zaj és felkiáltások a baloldalon : Ohó ! Ohó ! Rendre 1 Rendre !) Elnök : Csendet kérek. Kérnem kell a képviselő urat, hogy kifejezéseiben méltóztassék magát a parlamenti illem szabályaihoz tartani. Fényes László : . . . Kénytelen vagyok újból kijelenteni, hogy a Neues Pester Journalt a czenzura határozottan a Vázsonyi—Fényes czimü újdonság miatt koboztatta el és semmiféle más közlemény miatt, melyet a ministerelnök ur említ. (Felkiáltások a baloldalon : A czenzuráról volt szó !) Itt semmiféle czenzuráról nem volt szó, csupán Vázsonyi és Fényes kritizálásáról. Erre nem lehet azt mondani, hogy ez a czenzura nevetségessé tétele. A tény az, hogy kihúzzák azt, ami Vázsonyira kellemetlen volt és bennehagyták azt, ami kellemes volt. A magasabb állami rendet így értelmezni nem lehet, mert az nem magasabb állami rend, htgy ha a parlamentea kivül a pártok összekombinálják egymást, ha i-észben zászlóbontással, részben zászlócsavarással összeállnak és latitüdöket engednek egyes ministerek privát kívánságának, akkor közbelép a czenzura. Engedelmet kérek, én bizonyítottam azt az állításomat, hogy személyes érdekből, személyes gyűlölködésből, hiúságból alkalmazza Vázsonyi minister ur a czenzurát. Felolvastam itt a szóban levő újdonságot. Ha találnak önök a pártkereteken kivül egyetlen józan eszű embert ebben az országban, (Derültség a baloldalon.) aki azt állítja, hogy hadiérdek volt ezt az újdonságot eltiltani, illetve miatta a lapot elkoboztatni, akkor.a parlamentben én többé egy szót nem szólok. (Helyeslés a baloldalon.)
