Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
354 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. Most is konkrét esettel bizonyítottam azt a vádamat, hogy Vázsonyi igazságügyminister ur elárulta múltját, elárulta a sajtószabadságot és személyes gyűlölségből és kicsinyes személyes indokból koboztat el újságot, amikor arra a hadiérdeknek semmi szüksége nincsen. Ha valaki arra az újdonságra azt mondja, bogy ez a hadiérdek ellen vétett, bogy annak a megjelenését meg kellett akadályozni, akkor kiváncsi vagyok, hogy milyen érvekkel tudná megvédeni ezt az álláspontot. Ha pedig azt mondja, hogy a minister ur tudta nélkül jelent meg, ugy konstatálom, hogy utána módja lett volna reparálni ezt a cselekményt, mert hiszen másnap tetézte még azzal, hogy nem engedte azt sem megirni, hogy a ezenzura elkobozta a lapot és nem is tett semmit az ellen, hogy ilyen eset meg ne ismétlődjék és aki ezt a hibát elkövette, az a ezenzura köréből eltávolittassék. Ugyancsak egy másik esettel bizonyitom azt, hogy személyes indokok vezetik abban, hogy mit írjanak az újságok és mit nem. A Budapesti Újságírók Egyesülete mint az újságírók erkölcsi szaktestülete, foglalkozni kívánt természetszerűleg a sajtó helyzetével a ezenzura mostani alkalmazásával szemben. Késztette erre erkölcsi kötelessége, mert hiszen a sajtószabadság nem az újságíróké, hanem az egész országé és az ország minden polgáráé, de az újságírók vannak legelői a rajvonalban, ők tudják legjobban, bogy mikor és milyen indokból támadtatik meg a sajtószabadság. Érthető volt tehát a Budapesti Újságírók egyesületének az a mozgalma, melynek két része volt. Az egyik a személyi rész, az t. i., hogy fméltán felindultak az újságírók pártkülönbség nélkül azon, hogy Vázsonyi Vilmos, aki még csak a nyáron is határozott Ígéretet tett a sajtóczenzura terén elkövetett visszaélések kiirtására, épen maga tízszerte súlyosabban vétett a sajtószabadság ellen, mint az előző kormány. A maguk módja szerint kifejezést óhajtottak tehát adni annak, hogy az a minister. az a közéleti férfiú, aki ilyen csúnya módon elárulta eddigi elveit, nem méltó arra, hogy közöttük legyen és ki akarták őt kérni az újságírók egyesületéből. Természetesen megtudván ezt a minister ur, igen okosan és helyesen cselekedett, hogy megfutamodott e kizárás elől és kilépett az újságírók egyesületéből. Héderváry Lehel: Nem olyan futamodó ember. Fényes László: De nem tudta megakadályozni azt, hogy az Újságírók Egyesülete a maga egészében el ne ítélje a sajtóczenzurának azt a működését, melyet Vázsonyi Vilmos inaugurált és egyhangú határozattal felirt a képviselőházhoz, meg fog érkezni ide a t. házhoz a kérvény, melyben azt kérdi, hogy ezek a visszaélések, melyek most az igazságügyminister ur ténykedése alatt fokozottabb mértékben sértik a közérdeket és a sajtószabadságot, mint valaha, reparáltassanak és kötelező ígéretet tegyenek, hogy többé személyes bosszúból, kicsinyes személyes érdekből a Lapok közleményeit meg ne czenzurázzák. T. ház ! A Népszava megírta ennek a mozgalomnak keletkezését öt sorban. Azt irta, hogy a Budapesti Újságírók Egyesülete ekkor meg ekkor először választmányi, azután közgyűlést fgo tartani, amelyen foglalkozni fognak a ezenzura kérdésével. Ennyi volt az egész és hozzá még a következő mondat (olvassa) : »Az ülésen állást kell foglalni a ezenzura túlkapásai ellen«. Es a ezenzura ezt a sort, hogy az ülésen állást kell foglalni a ezenzura túlkapásai ellen, nem engedte közölni. Hát engedelmet kérek, t. ház, amikor itt a ház elnöke nem talál benne semmi hadiérdek ellen vétőt, ha a ezenzura túlkapásai ellen állást kell foglalnunk, amikor ez szerte mehet az országban, akkor én nem tudom, mire való volt ennek a sornak letiltása, hiszen ettől ugyan egy ember sem lesz lázító vagy anarchista és az igazságügyminister mégis visszaél hatalmával; mégis ilyen passzusokat töröltet a sajtó különböző orgánumainál, amelyek neki nem tetszenek. T. ház ! Nem olyan egyszerű és kicsi kérdés ez, aminőnek látszik. Ez csak két csepp a tengerből. Óraszámra tudnék felolvasást tartani azokról a közleményekről _ (Zaj balfelől.J, amelyek távolról sem érintik a hadiérdeket és amelyeket az igazságügyminister ur mégis töröltetett azért, mert azokban reá valamelyes személyes allúzió történt. Héderváry Lehel: Ugyan kérem, hiszen annyit támadják nap-nap után. Fényes László: Engedelmet kérek, t. ház, azt még sem lehet az igazságügyministeri hatalomnak engedni és igazságügyministeri jogkörnek elismri, hogy az igazságügyminister a neki nem kellemes, vagy neki épen legrosszabbul eső támadásokat kihúzhassa az újságokból, azokat, amelyek személyére vonatkoznak. (Zaj és ellenmondások halfelől.) Ez eddig más magyar ministernek nem jutott eszébe. De méltóztassék csak arra gondolni, hogy ha minden ministemek eszébe jutna, hogy előbb ő is megezenzurázza a lapokat, mert hátha írnak valami kellemetlent róla, mikor adhatna hírt a sajtó az eseményekről? Talán egy hét múlva. (Zaj és felkiáltások a baloldalon : Nem igaz l Nem olvassa a lapokat !) T. ház ! Én nem politikai és egyéb érdekből sugallt kifakadásokkal, hanem konkrét esetek konkrét bizonyítékával álltam itt elő, amikor felolvastam önöknek, hogy a ezenzura mit nem engedélyezett és miért büntetett jogtalanul. Kénytelen voltam ezt itt szóvá tenni, mert az országban súlyos bajok vannak, mint minden országban, amelyben hosszú háborúból olyan önfeláldozó módon vette ki a maga részét a nép, mint tette ezt a magyar. Ezeket a bajokat és sérelmeket itt a házban és a sajtóban tárgyalni kell (Ugy van! jobbjdól) és ezért reá kell mutatni a hibákra, mert ha ez lehetetlenné tétetik, akkor csakugyan be fog fagyni a Néva vize ! Mert bocsánatot kérek, akkor segítjük elő igazán az anarchiát, ha panaszoknak nem engedünk jogos, helyeg utat é« teret.
