Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-759

28 759. országos ülés 1917 deczember ll-én, kedden. meg azon intézkedéseket, melyek ezen veszély kikerülésére alkalmasak, legalább azt várhattuk volna, hogy a mai Wekerle-kormány tanulva a multak tapasztalataiból, ki fogja kerülni ezen veszélyt és legalább most meg fogja tenni azt, amit akkor is meg kellett volna tennie. Mit kellett volna tennie? Egyszerűen — 1907-ről beszélek — a kormány vállalását ahhoz a feltételhez kellett volna kötnie, hogy a Széll-Körber kiegyezés ugy Ausztriában, mint Magyarországon feltétlenül törvényerőre emeltessék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezt kellett volna tennie a t. kormánynak 1907-ben, nem pedig autonóm vámterülettel, reczipriczotással, (Felkiáltások a jobboldalon: Szerződéssel!) szerződéssel és nem tudom minő, különböző dolgokkal jönnie. Ezért itt nem fektetek súlyt arra, amit tegnap a pénzügyi bizottságban feszegettek, hogy ki kezdte a SzéllKörber kiegyezés megváltoztatását, az akkori magyar kormány-e, vagy az osztrák kormány. Ez teljesen irreleváns. A kormánynak nem lett volna szabad a kormányzást másképen vállalnia csak azon feltétel alatt, ha garancziákat kap arra nézve, hogy a Széll-Körber kiegyezés változatlanul törvényerőre fog emeltetni. Akkor' nem tették meg az urak, ez már a múlt bűne. 1200 ós egynéhány millióval siratjuk, de hát vége van. De ez csak elég nagy tanpénz volt arra, hogy tanuljanak belőle most ós hogy most, amikor a kormányt vállalták, ne fentartásokkal dolgoztak volna, hanem a kormányzást csak azon feltétel mellett vállalták volna, ha a Tisza-Clamféle kiegyezés mielőbb törvényerőre emeltetik. (.Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) Nem tette ezt az Esterházy kormány, nem a mostani kormány sem és ennek következményeiért a felelősséget teljes mértékben a tisztelt kormányra kell hárítanom. Mert amennyiben a béketárgyalások során praejudicium fog teremtetni a kiegyezéssel szemben, — pedig nagyon félek tőle, hogy teremtetni fog, mert jóformán lehetetlen, hogy ne termetődjék,— akkor szakasztott abban a helyzetben leszünk, mint amilyenben volt az akkori t. kormány 1907-ben. Igen nagy veszély, hogy ez a praejudicium meg fog történni. Az egyik ok, amely ezt az aggályt bennem táplálja, a tisztelt ministerelnök urnak és a külügyminister urnak nem kielégítő válasza. A másik ok az osztrák ministerelnük ur viselkedése, (Ugy van! Halljuk! jobbfelöl.) aki azzal a kategorikus kijelentéssel szemben, amelyet a magyar ministerelnök ur tegnap a pénzügyi bizottságban tett, hogy t. i. mind a két kormány a Tisza-Clam-féle kiegyezést magáévá tette és azon az alapon áll, ugy viselkedik és azt mondja, hogy »kérem, hisz azok még nem befejezett dolgok, azokban még nagyon sok nyilt kérdés van; ott még nagyon sok változtatás lesz.« Szóval, az osztrák ministerelnök ur részéről azt % kategorikus választ, amelyért a t. ministerelnök urnak nagyon hálás vagyok, nélkülözzük. És még nagyobb veszedelemként jelentkezik az a módosítás, amelyet az oiztrák parlament a most tárgyalás alatt álló javaslatnak megfelelő osztrák törvényjavaslat tárgyalása alkalmával legnagyobb sajnálatomra a magyar kormány hozzájárulásával elfogadott. (Ugy van! jobbfelől.) Az a bizonyos toldás, amelyet a közgazdasági bizottság javasolt tárgyalásunk mostani alapját képező javaslatba, a mely toldást a t. előadó ur oly nagy örömmel üdvözölt, (Derültség jobbfelől. Helyeslés a baloldalon.) amely toldás azonban az én szememben fokozott mértékben tünteti fel azoknak az aggályoknak jogosultságát és azoknak a veszedelmeknek nagyságát, amelyek bennünket fenyegetnek a tekintetben, hogy hasonló hibák folytán ugyanúgy fogunk járni, mint 1907-ben. Mert, t. ház, én itt nem akarom most a kérdésnek azt az oldalát feszegetni, amelyet a t. előadó ur emiitett, hogy a magyar parlament mindig azon az állásponton volt, hogy Ausztriával kiegyezést csak teljesen alkotmányos utón hozhatunk létre. Nem akarom ezt részletesen feszegetni, mert először is azt hiszem, hogy alkotmányosság csak egy van; vagy teljes az az alkotmányosság és akkor alkotmányos, vagy nem teljes és akkor nem is alkotmányos. (Elénk helyeslés jobbfelől.) Vannak bizonyos fogalmak, amelyek nem ismerik a pluszt és mínuszt, amelyek vagy léteznek, vagy nem léteznek s azt hiszem, ezek közé tartozik az alkotmányosság is. Nekünk nem hivatásunk itt eldöntetni azt, hogy az osztrák alkotmány szempontjából alkotmányos-e a 11. § alkalmazása és hogy mikor az, vagy pedig nem alkotmányos-e. (Helyeslés a jobboldalon.) Mondom, ezt a kérdést nem akarom bővebben tárgyalni, sem azt nem akarom bővebben czáfolni, hogy a magyar parlamentnek mindig az volt az álláspontja, amit a t. előadó ur mondott, csak konstatálom, hogy a magyar parlamentnek igen tekintélyes pártjai és tagjai voltak, — és talán még ma is többségben vannak, — (Mozgás bal felől.) amelyek azt tartották, hogy a mi szempontunkból az a fontos, hogy egy a mi érdekeinknek megfelelő, az osztrák méltányos igényekkel számoló, a monarchia nagyhatalmi állását előmozditó kiegyezés jöjjön létre Ausztriával, (Helyeslés jobbfelől.) és teljesen mellékesnek és teljesen az osztrák illetékes tényezők elbírálására bizhatónak tartottuk azt a kérdést, hogy ez a kiegyezés Ausztriában miképen jön létre. A mi szempontunkból az a fontos, hogy egy nekünk megfelelő kiegyezés jöjjön létre és hogy azt Ausztria be is tartsa. Barta Ödön: Akkor mi lesz a 67-tel? Teleszky János: Tisztelt képviselő ur, ne visszafelé menjünk, de előre nézzünk nagyobb előrelátással, mint ahogy az urak néznek. (Helyeslés jobbfelől. Mozgás és zaj. a bal- és a szélsőbaloldalon.)