Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-759
759. országos ülés 1917 deczembev 11-én, kedden. 29 Hegyi Árpád: Ez a teória megy visszafelé! Teleszky János: . . . És épen ezért, minthogy én tisztán osztrák belügynek tartom azt a kérdést, vájjon a 14. §. alapján, vagy a 14. §. kizárásával ratifikálj ák-e a Magyarországgal kötött gazdasági megállapodásokat, engem / a kérdésnek ez a vonatkozása nem is érint. Én helytelennek tartom először azt, hogy a t. magyar kormány belement abba, hogy ez a kérdés szerződésben oldassák meg. Ez abszolúte nem szerződés tárgya. A szerződésnek ehhez semmi köze. Előttem az a fontos, hogy én Ausztriával megegyezzek, amint mondtam s hogy ez a megegyezés azokat a szempontokat, amelyeket magam elé tűztem, kielégítse és Ausztria ezen megállapodásokat betartsa. Szerződésileg én azzal nem törődöm, hogy Ausztria mikép ratifikálja ezen szerződést. (Helyeslés jobbfelöl.) Nézetem szerint hiba volt, hogy a magyar kormány belement abba, hogy ez a kérdés szerződésben oldassák meg. Ha a t. osztrák kormány és az osztrák parlament előtt szükségesnek látszott ma ezen kérdés tisztázása, ám tisztázták legyen maguk között saját törvényükben, de a magyar törvénynek ehhez semmi köze. (ügy van! johbfelöl.) De fontos ez a dolog az én szememben, nem ezen jogi vonatkozások szempontjából, hanem szimptomatikus mivoltánál fogva. Én azt kérdeztem magamban, miért kellett épen most az osztrák alkotmányosságnak egyszerre ilyen nagy vehemencziával jelentkeznie? (ügy van! ügy van! Élénk helyeslés jobbfelöl.) Miért kellett épen ma az osztrák alkotmányosságot olyan nagyon magas piedesztálra emelni, hogy nem is elégszenek meg azzal, hogy saját törvényükben biztosítják annak betartását, de a magyar törvényhozás segélyét is igénybe veszik, hogy biztosíttassák az ő alkotmányos ideáljaik betartása ? (ügy van! jóbbfélol.) Kérdeztem magamtól, hogy miért kellett épen ma ezen kérdést ilyen nagyfontosságunak feltüntetni és megoldani. És azt hiszem, megtalálom rá a feleletet. A feleletet megadja rá a t. ministerelnök ur tegnapi felvilágosítása: A két kormány a Tisza-Clam-féle kiegyezéssel kötve van. Ámde arra az esetre, hogyha majd a béketárgyalások praejudikálnak a közös vámterületnek, Ausztriának nagyon nagy előnye lesz, ha nem lesz lekötve a Tisza-Clam-féle kiegyezéssel. Akkor megismételheti az 1907-iki preczedenst (Igaz! ügy van! jóbbfélol.) s ők kedvezőbb kiegyezást fognak akkor Magyarországra ráerőszakolhatni. De ezt most nem tehetik, mert kormányuk kötve van; ha azonban kizárják azt, hogy azok a megállapodások az ő parlamentjük hozzájárulása nélkül törvényerőre emelkedjenek, akkor a kormánynak kötöttsége illuzórius. Elő fog majd állani az akkori kormány és azt fogja mondani: nem tudom keresztülvinni a kiegyezést ezen két év alatt, — amikor reméljük, hogy a béketárgyalások befejeződnek — ezt a kérdést pedig dűlőre kell vinni, én csak a parlamenttel tudom életbeléptetni a megállapodásokat, kérek tehát ilyen és amolyan konczessziókat, mert ha ezeket meg nem kajioni, én a kiegyezést véglegesíteni nem tudom. Itt van, t. ház, a nagy veszedelem, (ügy van! ügy van! a jobboldalon.) Ezért tartom én szimptomatikus szempontból igen aggályosnak ezt a pótlást s ebből és annak olyan vehemens kívánásából, ahogy az osztrák parlamentben az kívántatott, vonom le harmadik okként azt az aggályomat, hogy nem festek képzeletbeli ördögöt a falra, hanem igenis komoly veszélyek azok, amelyeket látok s azoknak komolysága és imminens volta kétségtelen, hogy ugyanis a béketárgyalások olyan helyzetet fognak teremteni, amelyet Ausztria majd felhasználhat arra, hogy a Tisza-Clam-féle, a mi érdekeinket kielégítő és az osztrák méltányos érdekekkel is számoló kiegyezés az 1907-iki preczedens mintájára in pejus Magyarország terhére módosittassék. (Igaz! ügy van! jóbbfélol. Mozgás a baloldalon.) Azért én nagyon kérem a t. kormányt, fontolja meg még egyszer ezeket a dolgokat. Tudom, hogy most már hiába beszélek akármit, ennek a törvényjavaslatnak sorsára az lényeges befolyással nem lesz. Polónyi Géza: Önök vannak többségben. Teleszky János: De feltétlenül szükségesnek tartom, hogy a kormány minden rendelkezésre álló eszközt megragadjon arra, hogy az Ausztriával való kiegyezés azon az alapon, amint az a Tisza-Clam-féle kormányok által megköttetett, mielőbb és lehetőleg a béketárgyalások előtt törvényerőre emelkedjék. (Ellenmondás a baloldalon.) Ez az, t. ház, amit az ország eminens közgazdasági érdekének biztositására kivánok. Polónyi Géza: Isten őrizz ! Teleszky János: Ezt mindnyájan megkövetelhetjük a t. kormánytól. (Felkiáltások a baloldalon : Aliért nem emelték törvényerőre ? Mozgás a jobboldalon.) De kérem, amennyiben a béketárgyalások, mint mindnyájan kívánjuk, oly gyorsan válnának aktuálisakká, hogy nem lehetséges e megegyezések törvénybe iktatása, mielőtt a béketárgyalásokat megkezdjük, erre az esetre igenis én meg fogom nevezni a t. ministerelnök urnak azokat a biztosítékokat, amelyek a veszedelemből való mentesítést legalább némileg előidézhetik és nagyon kérem, hogy a béketárgyalások során e biztosítékoknak érvényt szerezzen. (Halljuk! Halljuk!) E biztosítékok egyike, amely, tudom, nehezen és csak meritórius áldozatok árán, a meritórius kérdésekben való bizonyos engedések árán fog menni, de ezt, mint bizonyos rosszat, jobb szeretem mégis a bizonytalan nagyobb veszedelemnél: az, hogy a t. kormány hasson oda, hogy a békeinstrumentumokban, amennyiben a