Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772, országos ülés 19lB február 20-án, szerdán 349 Ennél a dolognál hosszasabban, imaóráim nem szükséges. A magyar politikának, a magyar politikai tényezőknek egyértelmű állásfoglalása az volt, hogy magyar belpolitikai kérdések, a magyar állam integritásának a kérdései üona nem képezhetik alkudozás tárgyát külföldi állammal. A témának tehát nem ennél a részénél kell hosszasabban időznünk, de gondolkoznunk kell azon, vájjon ezek a törekvések, amelyek külső segitséggel bizonyos aspirácziókat akarnak itt, a belföldön megvalósítani, vájjon komolyak-e, veszélyesek-e ; vájjon vannak-e eszközeink arra, hogy a magyar állam elleni támadásokat visszaverjük. Egy kis történelmi visszapillantást méltóztassanak megengedni egészen röviden. Megtudjuk ebből azt, hogy mihelyt a magyar nemzeti állam a negyvennyolca előtti reformkorszakban megerősödött, mihelyt a magyar nyelv a törvényhozásban, adminisztráczióban, iskolában a latin helyett elfoglalta az őt megillető helyet, azonnal jelentkeztek olyan törekvések, amelyek ennek ellenszegültek és bizonyos territoriális jogokat kívántak formálni a magyar állameszme ellen. Balla Aladár: Bécscsel szövetkeztek! Niamessny Mihály: A 40-es*évek elején Metternich figyelmeztette már József nádort arra, hogy a nemzetiségi kérdés milyen veszélyes. Megtaláljuk ugyanott József nádornak igen bölcs és talpraesett válaszát, amelyben azt mondja, hogy nem veszélyes magában az anyaországban, hanem veszélyes azokon a végeken, ahol bizonyos külön formácziókban vél jelentkezhetni az illető aspiráczió. Tudjuk, hogy amint a 40-es években ez az akczió illirizmus név alatt jelentkezett, most mint nagyszerb eszme jelentkezik. Tudjuk, hogy a háború előtt a Narodna Obrana tevékenysége volt az, amely ezt a délszláv eszmét terjesztette. A bíróságok aktái között a t. kormány erre vonatkozólag igen érdekes, igen értékes adatokat találhat. Nem azért hozom fel ezeket, hogy e jobbára lezárt aktákat a kormány valamely módon újból felpiszkálja és újból egy üldözési folyamat kezdődjék, hanem azért, hogy abból bizonyos politikai tanulságokat vonjak le. A Narodna Obrana csodálatosan megszervezte a maga akczióját. A legártatlanabb formában, ifjúsági tornaegyletek, dalegyletek, kulturegyletek formájában próbálta magához édesgetni az egészen ifjú embert. A szervezkedés a felnőtteket is a maga körébe vonta és legerősebb formáját a gazdasági szervezkedésben érte el. Ugyebár, ezek mind teljesen kifogástalan czélok, hiszen kulturális, gazdasági megerősödést szolgálnak. A hiba nem is ebben van, mert hiszen ezeket szabad államban nem lehet elfojtani. A hiba abban van, hogy ezek a szervezetek és törekvések olyan színben jelentkeznek, mintha mindezekre azért volna szükség, mert »a magyar haza ezt nektek nem nyújtja, ti kénytelenek vagytok ide csatlakozni, mert hiszen ez a ti természetes fejlődésieknek egyedüli eszköze és kénytelenek vagytok ide csatlakozni, mert saját nemzeti, sajátosságaitokat csakis igy építhetitek ki.« Ebben a magyarázatban, ahogy ez beadatik a tanulékony és hiszékeny ifjú lelkeknek, ebben van a méreg. Ebben van, mert elidegeníti őket a szolidaritástól, amelyben minden magyar embernek, tartozzék bármely nemzetiséghez, ebben a hazában élnie kell. Ezeket az eszközöket, ezeket a törekvéseket csakis egy általános, erős nemzeti politika paralizálhatja. Senki sem fog arra gondolni, amint nem gondolt soha arra a magyar politikának egyetlen kimagasló alakja sem, hogy az illető nemzetiségeket kultúrájuk, nyelvük ápolásában korlátozzuk, vagy elnyomjuk. Ez a magyar politika történelmében teljesen ismeretlen dolog. De viszont minden magyar jtolitikusnak, legalább mérvadó politikusnak, hitvallása az is, hogy a nemzetiségi csoportok közjogi organizáczióját, az államot az államban, a status in statu-t a magyar állam soha meg nem engedheti, ehhez segédkezet nem nyújthat, ezzel szembeszállni kénytelen. Ebből a szempontból a legveszedelmesebbek ma még azok a törekvések, amelyek gazdasági téren jelentkeznek. Bégen, amikor még a béke örömeit élveztük itt, azt hittük, hogy a gazdasági törekvések csak arra valók, hogy államok és népek közti barátságot szolgálják. Már akkor a Keleten a gazdasági politikát arra használták fel, hogy fegyvert kovácsoljanak ellenünk. Az igen tisztelt ministerelnök ur, amikor másodszor volt ministerelnök és pénzügyminister, egy kölcsönt óhajtott felvenni Franeziaországban és — ha jól emlékszem — nem csekélyebb ember, mint a most oly szerencsétlenül járt Caüleaux volt itt akkor Magyarországon és azt hiszem, informálódott vagy tárgyalt is talán. Ez akcziónak legérdekesebb megvilágítását találjuk abban a könyvben, amelyet egy franczia publiczista adott ki és amelynek czime : » Tizenkét évi propaganda a balkáni népek felszabadítása érdekében«, melyben előadja azt, hogy mint hiúsították meg Francziaországban a magyar nemzetnek adandó kölcsönt az ott levő, a balkán propaganda, a balkán czélok, a Magyarország ellen irányuló délszláv czélok érdekében. Világos tehát ebből, hogy a gazdasági eszközök ma igenis a politikai hóditásnak eszközeivé váltak és ma nagyon kell vigyáznunk, amikor a nagytőke megjelenik a horizonton, hogy kié az, kinek a kezében van, mert hiszen nem áll többé az, hogy a tőke olyan nagyon internaczionális. Csak arra utalok, hogy pl. most két igen érdekes cseh vállalatról olvastam. Az egyik egy hajózási vállalat az Adria partján, a másik pe• dig a román határra megy erdővállalatot alajsitani. Lehetséges, — nem tudom megbírálni, a tisztelt kormánynak módjában lesz ellenőrizni, hogy milyen czélokat követnek, — hogy nem egyébbel találkozunk itt, mint a tőkebőségnek