Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

-.m 7*12. országos ülés 1918 február 2Ö-ún, szerdán. egy alakjával, hogy a tőke elhelyezést keres ott, ahol az épen a legalkalmasabb és leggazdaságo­sabb. De ha azt olvassuk az osztrák sajtóban, hogy a cseh tőke a hadikölcsönjegyzésekre kap­ható nem volt . . . Barta Ödön: A Zsivnostenska Banka-nak ki adott 4 milliót az alapitásra? (Zaj és fel­kiáltások a baloldalon: Ki az ?) JSÍem ezen az oldalon ülő képviselő adta, hanem a túlsó olda­lon ülő. {Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a bal­oldalon : Halljuk Téleszkyt! 0 majd megsúgja!) Rakovszky Iván; Ötven évvel ezelőtt alakult! Niamessny Mihály: Legnagyobb sajnála­tomra nem tudok erre a közbeszólásra reflek­tálni, mert az olyan természetű megjegyzés, melyről én nem tudhatok. Amikor azt olvassuk, hogy a cseh tőke a legnagyobb tartózkodást gyakorolja a hadikölcsönökkel szemben, akkor mégis csak feltűnő az, hogy a tőkebőség épen abban nyilatkozik meg, hogy ott keressen érvé­nyesülést, ahol a délszláv törekvéseknek a fókusza van, vagy pedig ott, ahol nemrég a román be­töréskor a magyar államnak egy tátongó sebe vérzett. Ez gondolkozóba ejt és emiatt nagyon kell vigyázni az idegen betolakodó tőke mun­kájára, annál is inkább, mert hiszen tudjuk azt, hogy ma a viszonyok rendkivül kedvezőek az idegen tőkének elhelyezkedésére. Németországnak egyik legkiválóbb gazda­sági gondolkozója "W altér Batenau ezt irja a német viszonyokra. Méltóztassanak megengedni, annyira árnyalva ir a szerző, hogy nem kivá­nom lefordítani, hanem eredetiben adni: (olvassa.) »Es wäre nicht verwunderlich, wenn das valu­tenstarke Ausland, das heute schon unsere Kursschwäche durch biliigen Ankauf von Land­besitz, Anlagewerten und Kunstwerken ausnüt­zen sucht, künftig sich um die Beherrschung wesentlicher Teile unserer Wirtschaftsmittel bewirbt.« Nem folytatom az idézetet. De ha Német­országban aggályosak az ilyen jelenségek, hogy az idegen, ellenséges indulatú tőke a gazdasági eszközöknek birtokába helyezi magát, akkor azt hiszem, hogy nekünk, épen földrajzi helyzetünk­nél, államunk kisebb erejénél, de gazdasági fej­lettségünk csekélyebb voltánál fogva is kétszeres okunk van óvakodni az ilyen betolakodástól, kétszeresen kell arra ügyelnünk, hogy akkor, amikor ellenséges indulatú pénzcsoportok keresnek itt érvényesülést, minő érdekeket szolgálnak, gazdaságiakat-e, vagy pedig politikaiakat ? (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Legyen szabad végül az idő előrehaladott­sága miatt egészen röviden rátérni a kormány­programra gazdaságpolitikai részére. Itt is abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy szívesen indulhatok ki a ministerelnök urnak egy nyi­latkozatából, amely azt mondja, hogy az ipar­fejlesztést a mezőgazdasági érdekekkel karöltve — nem szórói-szóra idézem, de a »karöltve« szóra helyezem a súlyt — kívánja megvalósí­tani. Tényleg ma az ipar és mezőgazdaság között ellentétet keresni nem lehet, nem szabad és Széchenyi Istvántól kezdve minden nagy magyar gazdasági politikusnak az volt a törek­vése, hogy a magyar közgazdaság egyetemé­nek, a mezőgazdaságnak, iparnak egyaránt tegyen szolgálatokat. Semmi okunk nincs tehát bárminő gyana­kodással vagy félelemmel fogadni azt a nagy­szabású ipari programmot, amely azáltal is tartja bevonulását, hogy a kereskedelmi széket egy, az iparpolitikában igen ekszponált, kiváló politikus foglalta el. Amit más érdekkörök kívánhatnak, az semmi egyéb, minthogy ez a karöltve járó munka, melyet a ministerelnök ur kilátásba helyez, tény­leg így karöltve végre is hajtassák. A tőkekonczentrácziónak korát éljük. De ugyanekkor fel kell ismernünk azt, hogy más tényezőknek is szervezésre van szükségük. Szer­vezésre van szükségük kivált azoknak az elemek­nek, melyeket minden pártnak politikai hit­vallása szerint ebben az országban most gyara­pítania és erősítenie kell és ez a kisbirtokos elem. Azt hiszem, nem csupán az a feladatunk, hogy a kis embert, a hazatérő katonát, a földet kereső gazdát földhöz juttassuk, hanem az is feladatunk, hogy gondoskodjunk alkalmas esz­közökről, hogy ő a nagy gazdasági versenyben, amely megindul, meg is tudjon állani. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Semmiféle érdekkörnek nem lehet ártalmára az, ha termékeinek értékesítésében, hiteligényei­nek egy bizonyos kiemelésében, de főleg azon tevékenységében, amelyben ő az ipari tevékeny­séget a mezőgazdasági ipar terén megközelíti, vagy pedig azzal rokonterületeken, mint aminő például a gyümölcs kikészítése és annak feldol­gozása, megfelelőleg szerveztetik, ha neki tőke nyujtatik és ha ő mint épen olyan egyenrangú termelőtényező áll be a meginduló nagy gazda­sági versenybe, mint azok a tényezők, amelyek­nek a nagy tőkekonczentráczió rendelkezé­sükre áll. Hiszen rendelkezésére áll a t. kormánynak már most is egy szerv, amely sok helyen igen értékes munkálatokat is végzett és ez az Orszá­gos Központi Hitelszövetkezet, mely a mező­gazdasági szövetkezeteket a legnagyobb mérvben támogathatja azon törekvésükben, hogy a kis­gazda a maga versenyképességében megerősödve necsak földbirtokával vehessen részt a verseny­ben, hanem azon földbirtok modern kihaszná­lásának összes eszközei rendelkezésére állván, épen ugy kivehesse részét az élet versenyéből, mint a nagy tőkével rendelkező nagybirtok. Ez az egyik kívánság, amelyet ma hangoz­tatni kívánok. A másik szintén abból az érdek­szférából van véve, amelyet képviselni szeren­csém van és ebben szintén örömmel indulhatok ki a ministerelnök ur programmjából és ez : a kisipar életképességének lentartása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom