Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
348 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. lehessen űzni megfelelő úthálózat nélkül, ha pl. a gépek az ut kellő közepén elakadnak, ha műtárgyak hiányában e gépeket a vidék egyik helyéről a másikra vinni nem lehet. De van egy másik szocziális szempontból is fontos része az útépítési programnak és ez a hazatérő munkáskezek foglalkoztatása. Ma nem tudjuk még azt, vájjon munkáshiány lesz-e a háború után vagy pedig túlságosan sok munkaerő fog-e rendelkezésre állani. Mindkét álláspont mellett épen a pénzügyi bizottság tegnapi ülésén is hallottunk szakavatott oldalról ellentétes véleményt. Ezt eldönteni nem tudjuk. De amennyiben szükség van arra, hogy munkáskezeket foglalkoztassunk, akkor igenis gyors segítséget tudunk nyújtani az útépítési munkálatokkal, amelyekkel az az előny is jár, hogy a munkáskezeket otthonuk közelében tudják foglalkoztatni és saját megyéjük, saját gazdaságuk közelében tudnak nekik munkát nyújtani. (Helyeslés.) T. képviselőház! Rátérek egész röviden a kormányprogramjának egy más csoportjára és ez annak jogpolitikai része. A háborús jogalkotásokban most egy bizonyos szünet állott be. Egészen érthető, mert hiszen az első időben a viszonyoknak hirtelen változása miatt oly sok szabályt kellett alkotni, amelyekbe a közönségnek, de a jogszolgáltatás közegeinek be is kellett magukat élni, ugy hogy e tekintetben egy bizonyos szünet volt szükséges. De van egy területe a jogpolitikának, amelyen nézetem szerint a^megállás egy kissé túlságosan hosszú volt. Ertem ezalatt a lánczkereskedelemre vonatkozó szabályozás végrehajtását. Októberben jelent meg a rendelet, de az árvizsgáló-bizottságok csak február 9 én lettek megbízva. Ez kissé hosszú idő. Es ha ezeknek a munkásságához túlságos reményt nem fűzök, teszem ezt azért — és ebben talán némelyektől szerény nézetem eltér — hogy lánczkereskedelmi rendeletünk, eltérőleg a német és az osztrák rendeletektől, a júaezi árt veszi irányadóul az ár megállajútásánál. Van nagyon sok argumentum mellette, teljesen elismerem. Azonban figyelembe kell vennünk és azt hiszem, ezen a végrehajtás kell hogy segítsen, hogy nagyon sok helyen, különösen vidéken ma a piaczi ár mesterséges valami, nem a kereslet és kínálat viszonyával, a termelési költségekkel és az avval járó rizikóval arányban lévő ár, hanem a spekuláczió eredménye. Minden attól függ ennek a rendeletnek a végrehajtásánál, vájjon alkalmazni fogja-e a hatóság magában a rendeletben előirt azt a kitételt, hogy az árnak a háború által okozott túlhajtása a piaezi ár megállapításánál, nem vehető figyelembe. Ettől függ minden. Örömmel üdvözlöm a jogbiztonság tekintetében, hogy az irányító ár kötelező az illető hatóságokra. Nem lehet valakit megbüntetni azért, hogy ezt az árat betartja, azonban az irányító ár megállapítása, amelyhez igazodni kell, történjék mindazon természetes előfeltételek megállapításával, amelyek a megfelelő árkápződésnél figyelembe jöhetnek, nem pedig idegen momentumoknak, egyes helyeken fellépő spekuláczióknak eredményeképen. (Helyeslés.) A háborús jogpolitikának vannak azután még olyan kérdései, amelyek inkább részletkérdések, amelyek azonban elég fontosak a hazatérő katonák és azok családtagjainak magánjogi viszonyainak rendezésére.. így kétségtelennek tartom pl., hogy a holttányilvánítási eljárás terén bizonyos intézkedéseket kell tennünk, továbbá bizonyos intézkedéseket kell tennünk az örökösödési eljárásnak megfelelő gyorsítása és egyszerűsítése érdekében is. Különösen ott szükséges ez, ahol gyámhatósági beavatkozásnak van helye és ahol erélyes rendeletekkel kell figyelmeztetni arra, hogy ne kutassák a gyámhatóságok hónapszámra, hogy ki az illetékes valamely ügynek elintézésére, hanem ott, ahol valamely vagyon fekszik, ahol az az ügy tárgyalás alá kerül, teljesítsék kötelességüket, tekintet nélkül arra, hogy az illetékesség megállapítása megtörtént-e vagy sem. Épen e napokban volt kezemben egy akta 1>1., ahol egy elhalt katonának a hagyatékát elküldték Csik vármegye árvaszékéhez azért, mert az illető a csiki fronton esett el. Amikor ilyen eltévelyedések történnek az igazgatásban, akkor igenis nyomatékosan kell figyelmeztetni arra, hogy mindaz, ami a háborús igazgatás folyományaképen a bevonult katonák családjainak istápolására, az ő anyagi érdekeik megóvására szolgál, fokozott figyelemben részesítendő és azok érdekeit hivatalból is a legmesszebbmenő mértékben figyelembe kell venni. (Helyeslés jobbfelöl) Legyen szabad ezek után áttérnem a kormány jjrogrammjának egy általánosabb érdekű részére, még pedig az igen tisztelt ministerelnök urnak egy igen pregnáns kijelentésére és legyen szabad ebből néhány tanulságot levonnom. Ez a nyilatkozata így hangzott (olvassa): »Mí az államok tartós és tisztességes békéjét óhajtjuk, de a felbomlás csiráit tenyészteni nem engedjük. Az államok helyett most alakuló népcsoportoknak a béke hamis jelszava alatti bomlasztó érvényesülését meg nem engedhetjük, mert ez annyit tenne, hogy a béke jelszava alatt a népek állandó küzdelme lépne a mai helyzet nyomába,« Ez teljesen helyes megállapitása egy álláspontnak kifelé is, befelé is. Külső és külpolitikai vonatkozásaival röviden akarok végezni, mert hiszen mindenki tudja, mire lehet ennél a pontnál elsősorban gondolni. Gondolni lehet azokra a törekvésekre, amelyek, mihelyt a béke kilátásai megnyíltak, bizonyos lajtántúli körök részéről a cseh és a délszláv aspirácziók tekintetében felmerültek. Tudvalevőleg nem kisebb bejelentéssel találkoztunk, mint azzal, hogy a békekötésnél szabályoztassék egyszersmind a keletkezendő délszláv birodalom és I a cseh-tót állam kérdése.