Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

344 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. Ezen szempontból is kétségtelenül megszívlelendő tehát a kérdés. Ami a gazdasági cselédséget, a gazdasági alkalmazottakat illeti, természeesen ezekre nézve sem lehet más mértéket alkalmazni, mint általában az őstermelő munkásoknál. Az eljárás tekintetében eltérő nézetek vannak. Nevezetesen a gazdaközönség igen nagy része azt a nézetet vallja, hogy a konvenezióból való levonás és leszámítás a cseléd és gazda viszonyára nézve káros hatással van. Minthogy a gazda kötelezettséget vállalt annak a terménymennyiségnek kiadására, ezért az illető alkalmazotthoz való viszonylata megromlik, ha kötelességének nem tesz eleget. Elismerem, lehetnek vidékek, ahol ily viszonyok állnak fenn, a saját otthonomban azonban ez nem áll. De ha vannak ily irányú jjéldák, azt hiszem, leghelyesebb a kérdést törvényhatóságonkint rendezni és rájuk bizni a kérdés megoldásának módját. Kétségtelen, hogy az országos ellátás szempontjából csak az a radikális és megnyugtató eljárás, amely a levonást már a kiadásnál eszközli. Mert a sokszorosan kiadott összegből való leszámítás, elszámolás alkalmával mégis mindig tetemes rész az, amely elvész. Ha tehát a szándék az, hogy a cselédekre nézve ne legyen túlságosan szigorú a rekviziczió, akkor az lehetne a rendszer, hogy ő neki a fogyasztók összes számára tekintettel kiadatik a fogyasztási kvóta és ő mint szabad jogalany azután ugy jár el, mint a másik, azaz bejelenti feleslegét. Hogy ha azonban abszolúte meg akarjuk fogni a felesleget, akkor csak az az egy lehetőség van, hogy elszámolás utján a gazda részéről pénzértékben történik a felesleg kiegyenlítése. A mi vármegyénkben, még mielőtt a rendelkezés megtörtént, már igy eszközöltük. Midőn azután a konvencziók teljes kimérése lett elrendelve, akkor ugy oldottuk meg a kérdést, hogy az illetőnek kiadatott az egész konvenczió, azonban a községi elöljáróságnak adatott át a gazda részéről a többlet jegyzék és ennek alapján történt az azonnali igénybevétel. Mert kétségtelen : hogy akármi módon oldj uk is meg ezt a kérdést, ha az alkalmazottaknál hoszszabb ideig meghagyják a felesleget, tekintve, hogy sokszor csak egy-két kilogrammról van szó, ez önmagától eltűnnék és többé feltalálható nem lenne. Meg kell még jegyeznem, hogy a mostani rekvizicziónál különösen feltűnő az a mostoha elbánás, amelyben a gazdasági üzemekben levő jószága llomány részesül. (Igaz! Ugy van!) Az az 1.4 kilogramm napi adag, amelyet egy napra konczedálnak annak az igáslónak és az a két kilogramm, melyet az állandó nehéz munkát végző lovaknak szánnak, oly csekély, hogy a nehéz munka idejében nem tudom miképen fogják a gazdák elvégezhetni munkájukat. Ezzel pedig nagyon sok mennyiség — nem kilogramm, hanem métermázsa — fog elveszni s ezzel nem tudom : nem adom-e oda a mai verébért a holnapi túzokot. Itt arról van szó, hogy a gazdaságoknak annyit juttassanak, hogy a maguk igavonó állatját rendesen el tudják tartam és munkájukat el tudják végezni. Ez a legszükségesebb providencziális gondoskodás, amitől eltekinteni nem lehet. Kérném a tisztelt kormányt-, hogy ezt a körülményt figyelmére méltassa és amennyiben a rendelkezések kiegészítésre szorulnának, ez megtörténjék, hogy legalább is valamiképen a nehezebb munkaidőre a gazdaságok helyzetén könnyitsünk. (Élénk helyeslés.) i Ott van — hogy csak egyet említsek — az aratás. Az aratás manapság — más erő alig van — aratógépekkel történik. Öriási nehéz munka. Harmincz fokos melegben egy jól megtermett búzát learatni, ez azt a lovat bizony alaposan igénybe veszi. Ha nem képes az a ló rendesen enni, akkor az az aratógép majd megakad. Hozzá kell számitanunk azt a lehetőséget is, hogy az orosz foglyokkal is nem tudjuk, hogyan fogunk állani. Ezért nagyon lényegesnek tartanám, hogy gazdaságoknál — nem a lukszuslovakat értem — a szükséges állatállomány takarmányozása erősebb mértékben jbiztosittassék főleg az országnak azon a vidékein, ahol nagy kaszálók, rétek nincsenek, ahol tehát a takarmányozás mindig gondot okoz. Méltóztassék az Alföldön megtekinteni : a tavalyi szárazság következtében széna alig termett, a kevésnek nagy részét is elvitték, ugy hogy most a lovak buzaszalmát meg l4 kg. zabot esznek. Ez nem biztató a lovak munkaképességének fentartására nézve, (ügy van! ügy van!) A jövőt illetőleg keresni kell egy megoldást, hogy mivel lehetne a helyzeten segíteni. Azt hiszem, mindenekelőtt az volna a fontos, hogy a jövő termelési, gazdasági rendszerre vonatkozólag idejekorán, gyorsan intézkedések történjenek, hogy kész elaboratum legyen, amely ne júliusban jusson az ország tudomására, hanem legkésőbb áprilisban tudomással birjon a közigazgatási hatóság is azon feladatokról, amelyekkel szemben áll. Méltóztassék először is az összeírásokat a tavalyi alapon elrendelni, a bevetett területekre vonatkozólag a statisztikai adatokat felvétetni, azután megállapítani a gabona árát, hogy aimak értéke biztosittassék s megállapítani a rekviziczió idejét, módját és lehetőségét. Magam részéről ismételten a cséplési idővel kapcsolatos rekvirálást tartanám a helyesnek. Ez feltétlenül a legfontosabb időszak, mert eltekintve a nagy csempészettől, egy általános kis csempészés is megy végbe napról-napra. Hiszen méltóztassék vidéken a vonatokat megnézni, láthatja az ember : hogyan utaznak egyik vidékről a másikra, az egyik törvényhatóságból a másikba, ahol kevésbbé szigorúan veszik a rendeletet; láthatja az ember, hogy naponta, amilyen a szezon, hol búzát, hol lisztet, hol más élelmiszert visznek. A sok kicsiből pedig nagy összeg válik. A láhágási eljárást is lényegesen megkönnyíti az, hogy ha épen a kisebb készleteket mindjárt a csépléskor zár alá veszszük, illetőleg átveszszük, lehetőleg ellenérték mellett. Ha az átvétel