Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 345 késik és otthagyják azt a készletet a gazda .őrizetére, akkor ő tavaszig ugy őrzi, hogy annak a kvantumnak fele sem marad meg. Van azután egy csomó Idhágási eljárás azért, mert az az öszszeg, amelyet megállapítottak, az átvételkor nincsen meg. Főleg a kukoriczánál lehetne az azonnal való átvételt behozni. (Ugy van! Igaz!) Az idei rendelkezés a kukoriczánál határozottan sérelmesebb és hátrányosabb volt a gazdákra nézve, mint a régi. Először is restringálták a hizlalások lehetőségét két darab öt családtagonkint, másodszor a közélelmezés czéljaira sozlgáló hizlalás megadásával kapcsolatosan elrendelték a rekvirálást, ugy hogy a kettő együtt ellentétet képezett. Az alispánok kiadták ugyan a hizlalási engedélyt, de azután a nagy rekviziczió folytán lefoglaltatták a hizlalásra engedélyezett menynyiségeket, ugy hogy ez egy kaotikus állapotot idézett fel. Hiba volt az is, hogy rendeletileg kimondották, hogy saját szükségletén felül kiki hizlalhat sertést közélelmezés czéljaira olyképen, hogy 50%-ig a saját kukoriczáját felhasználhatja. Szintúgy joga volt, amig az igénybevétel nem történt, kukoriczájából ötven perczentet magánosoknak is eladni. Mikor olyan konjunktúrák vannak a hizlalásnál, a sertések árainál, akkor természetesen fruktifikativebb volt a kukoricza felhasználása akár a titkos hizlalás formájában is, mint bevárni az igénybevételt. Itt is hiba volt az elkésés. Az Alföldön a kukoriczát szeptember elején törik ; a rendelkezés pedig szeptember végével jelent meg, Mivel tudják a gazdák, hogy minél előbbrehaladunk, annál inkább fenforog a lehetősége annak, hogy jön a rekvizitor, akit esetleg a katonaság is kisér, először megjjróbálják a maguk szükségletét biztositani. Fordítva kellene csinálni: először kellene a szigorú rekvizicziót gyakorolni és nem későn a már üres magtárakban. Tessék az első hetek alatt rekvirálni, akkor megközelítőleg meg is fogják találni a termés igazi mennyiségét. Ami egy szintén meglehetős nehéz kérdést képez, ez a malmok kérdése. Nem a nagy kereskedelmi malmokat értem. A malmok nagy jelentőséggel birnak az őrlemények folytán a közellátásra. Itt tapasztalható volt először, hogy azok a szigorú rendszabályok, amelyek a malmokra nézve kiadattak, többé-kevésbbé nem tartattak be. így mindjárt a kiőrlési perczentnél. Ki van mondva, hogy 85% a kiőrlési perczent. A vidéken átlag 60—70%-kal szoktak őrölni, részint kényelemből, részint egyetértésben a féllel, mert ő a korpát akarja ilyképen biztositani. Az ellenőrzés sem volt kielégítő ebben a tekintetben. A malmok üzeme általában nagyon gyengén volt ellátva mindenekelőtt a tüzelőanyagok nagymérvű hiánya következtében. Azután meg hiányzik a legtöbb helyen a szakértő munkaerő. A honvédelmi minister úrhoz intézett kérésem volna, hogy a felmentések azoknál az embereknél, akik szakszerű molnárok, intenzivebben eszközöltessenek, mert különben nagyon nehéz az ellenőrzés gyakorlása és a felelősségrevonás. A KÉPVH. NAPLÓ, 1910—1915. xxxvni. KÖTET. tulajdonos azt mondja, hogy nem ért hozzá, az az alkalmazott pedig aki ideig-óráig ott dolgozik, a rendeletet nem ismeri, ugy hogy midőn a kihágási eljárás megindittatik, a védekezés rendesen az, hogy az illetőnek nincs szakereje, aki a munkában rendelkezésére állhatna. Hasonlóképen tapasztalható volt. hogy p. o. az őrlési igazolványok nagyon szép szisztémája a gyakorlatban nem vált be. Ennek az lett volna a czélj a, hog y a malomban való minden őrlésnél más igazolványnyal kell az illetőnek magát igazolni s ez nemcsak vele szemben, de a molnárral szemben is fedezetül szolgál. Valóságban azonban faluhelyen, ahol nincsen olyan szigorú ellenőrzés, ez t mégsem alkalmazzák. Ott sok helyütt az az eljárás divik, hogy az őröltető kiállíttat egy őrlési tanúsítványt, de azután nem egyszerre, hanem többször viszi be gabonáját, ugyanennek a tanúsítványnak az alapján. Bizonyos kontingens lett tehát megőrölve; ami a vámőrlemények ellenőrzését sok esetben illuzóriussá tette. Hiba követtetett el ezenkívül magánál az őrlési igazolvány kiállításánál is. Az illető elöljáróság kiadta az őrlési igazolványt, de sokszor a fél előbb ment a malomba, odavitte az őrleményt, lemázsáltatta és azon az alapon állíttatta ki utóbb az őrlési igazolványt, azzal indokolva eljárását, hogy otthon nincs pontos mérlege, nem tudja megmérni a gabonát és csak a malomban fogja pontosan megtudni, hogy mennyi is volt. Magától értetődik és bővebben indokolni nem szükséges, hogy ez az eljárás magában is efemerre teszi ezt a rendszert, amelyet gondosan keresztülvitt őrlési igazolványok mellett fenn lehetne tartani. T. ház ! Ezek talán mind aprólékos kérdéseknek látszanak, de. azt hiszem, nem végeztem felesleges munkát, amikor ezekre ráutaltam, mert ezek a nagy kérdéseknek exasse kiinduláspontjai és ha itt bizonyos normativumot, bizon3 r os rendszert tudnánk találni, sokat lehetne a, helyzeten segíteni. (Helyeslés.) Még egy kérdést akarok említeni, a czirok kérdését A czirok tavaly a legnagyobb konjunktúra volt, bizonyos ideig, őszszel, óriási összegekre ment fel, hiszen egy kis holdon a talpon álló czirok 4000 koronát fizetett, ugy hogy aki csak látott czirokot, vagy hallott czirokról. az mind azt gondolta, hogy ez a jövendő gazdagságnak és jólétnek az alapja. Közbejött azonban a lefoglalás, a makszimálás, megszüntették a forgalmat s most az állam vette kezébe a lebonyolítást, de sajnos, megint késedelem állott be és akik nem adták át, azoknak még most is ott van az árujuk, nem tudnak vele mit csinálni. Akinek van pajtája, az el tudja raktározni, de hány embernek nincs! És ott óriási nagy a károsodás, mert megromlik az áru, ami mégsem lehetett czélja az államnak akkor, amikor bizonyos korlátozásokat állított fel, mondjuk, hogy ne legyen túlságosan konjunkturális Nem tudom, hol volt a nehézség vagy az akadály, de tényleg igen sok helyen panasz tárgyát képezte, 44
