Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772, országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 329 elérkezett immár az ideje annak, hogy a nép szélesebb rétegeit bevigyük az alkotmány sánczaiba, iiogy annak védőerejét szaporítsuk, fejleszszük és nem szabad szembekerülnünk a korszellemmel, mert az, aki a korszellemmel szembeszáll, kiteszi magát annak, hogy eltiporják. Porkoláb Mihály: Nem azért, mert sarkalatos programmpontja lett volna ez a függetlenségi pártnak, hanem, mert a viszonyok követelik. Bizony Ákos: Én aláírom mind a kettőt, sarkalatos programmpontja is volt a pártnak és a körülmények is kívánják! Platthy György: TJj magyarázata a függetlenségi programmnak! Hiteles magyarázat! Bizony Ákos: Mondom, nem látjuk czélszerünek azt, hogy most, a huszadik században helyezkedjünk szembe a korszellem követelményeivel és ezzel kitegyük hazánkat beláthatatlan belső és külső veszedelmeknek. De a függetlenségi pártnak volt egy másik oka is, amiért az általános, egyenlő és titkos választójogot sürgette s ez az ok a legszorosabb kapcsolatban volt jjrogrammjával, programmjának keresztülvihetőségével. (Úgy van ! Ugy van! a szélsobáloldálon.) Ugyanis évtizedeken keresztül azt kellett tapasztalnunk, hogy bár a nemzet többsége kétségtelenül mögöttünk áll, a képviselőházban többséget alkotni mégsem vagyunk képesek . . . Hock János: Számszerint is többségben! A választásoknál mellettünk negyvenezerrel többen szavaztak le! Bizony Ákos: Nem voltunk képesek többséget szerezni azért, mert a szükkörü választójog mellett épen azok az elemek szorultak ki a választójogból, amelyeknek lelkében a függetlenség iránti vágy a legélénkebben ólt, (Ugy van! a szélsőbáloldalon.) de azért sem, mert épen a szükkörü választójog lehetővé tette a választóknak minden módon való befolyásolását, hivatali presszió, vesztegetés és különböző egyéb dolgok révén. Igaz, hogy 1905-ben mégis sikerült ilyen szűk választójogi alapon is a függetlenségi pártnak relatív, majd 1906-ban abszolút többséget elérni. De ezek rendkívüli körülmények voltak. Az 1905-iki választást befolyásolta az 1904. évi november 18-iki házszabálysértés, amely felbőszítette a nemzetet, az 1906. évi választást pedig, amint méltóztatnak tudni, az a nemzeti küzdelem előzte meg, amelyet a darabont-kormány ellen kellett vivni. Ezek tehát nem voltak normális viszonyok és igy nem számíthattunk arra, hogy ami megtörtént akkor, az máskor, normális körülmények között is meg fog. történni, már pedig hogy azért, hogy mi programmunkát megvalósíthassuk, az országot ilyen csapásoknak kelljen érnie, mint ez a kettő volt, azt még csak nem is óhajthattuk. (Ugy van! a szélsőbaloldalon,) 1905-ben, illetőleg 1906-ban azonban megKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915. XXXVIII. KÖTET. történt az is, hogy a függetlenségi és 48-as párt arra a meggyőződésre jutott, hogy programmjának megvalósítása az általános, egyenlő, titkos választójognak behozatalát nemcsak a törvényhozás egyik tényezőjénél, a képviselőháznál teszi szükségessé, hanem szükségessé teszi felfelé, a törvényhozás másik faktoránál, a királynál is. Azt kellett ugyanis tapasztalnunk, hogy bizonyos körök ugy informálták Szent István koronájának akkori viselőjét, hogy az u. n. nemzeti vívmányok csak egy szükkörü, egy vékony réteg kívánja, a nemzet milliói meg vannak elégedve, azoknak semmiféle nemzeti követelmények nem kellenek. Méltóztatnak tudni, hogy 1906-ban az akkor alakult kormánynak választania kellett aközt, hogy vagy belemegy abba, hogy a Krístóffy tervezetének a választók számára vonatkozólag megfelelő törvényt alkot, vagy pedig kiteszi a nemzetet annak, hogy a darabontkorszak tovább dúlja, pusztítsa az országot és midőn ahhoz a határkőhöz értünk, amelyen túl már az alkotmánysértésnek teljes, eltagadhatatlan, nyílt esete állott volna be, akkor többé habozni nem lehetett. Mi nem kifogásoltuk ezt, nem pedig azért, mert bár alkotmányos felfogás szerint a király uralkodik, de nem kormányoz, azonban miután ministeri ellenjegyzés, tehát felelősség mellett történt a kijelentés 1906-ban a trónbeszédben, az ujabb időben pedig gróf Tisza István volt ministerelnök ellenjegyzésével fejeztetett ki hasonló királyi óhaj: mi ezt elfogadtuk alkotmányosnak, annál inkább, mert azt tartottuk mi is, bár talán más indokokból, hogy ez csakugyan helyes, üdvös és kívánatos. Én-ugyanis erősen meg vagyok győződve, hogy ha bizonyos tényezők azt hiszik, hogy az általános, egyenlő és titkos választói joggal le lehet törni ezt a nemzetet, akkor erősen csalódnak. (Igaz! Ugy van! a szélsobáloldálon.) Meg vagyok győződve, hogy minél általánosabb lesz a választói jog, minél szélesebb rétegeket veszünk be az alkotmány sánczaiba, annál erősebb lesz a magyar alkotmány, annál megvivhatatlanabb és annál inkább számithatunk arra, hogy felfelé is erőt tudunk tanusitani. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Vannak tehát rá preczedensek a múltban is, hogy a függetlenségi párt látszólag 67-es kormánynak is megszavazta a költségvetést, illetőleg az indemnitást. Ezek a preczedensek sokban hasonlítanak egymáshoz, de van köztük különbség is. Hasonlítanak abban, hogy mindkét alkalommal a kormányt támogató koalicziónak túlnyomó nagy többsége függetlenségi képviselőkből állt, a kormány tagjainak túlnyomó nagy többsége azonban 67-es politikus volt, A különbség pedig az, hogy akkor a kormányt támogató pártoknak többségük volt, most pedig nincs. Ezt azért említem meg, mert okoskodásom későbbi részében erre vissza kell térnem. A preczedens teljesen illett az Esterházy42