Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

322 772. országos ülés 1918 ez a pértalakitás jövőjének is kérdése, hogy vájjon a választójogi reformmal mit akarunk és különösen mit akar a kormány. Akarja-e a kormány tényleg a választójogi reformot, vagy pedig nem azt akarja, hanem azt — és a sajtóban hangoztatott nyilatkozatokból indulok ki, mikor ezt mondom —, hogy mivel abban az esetben, ha a választójog kérdését meg nem oldjuk, vissza talál jönni a munkapárt, tehát ez ellen kell védekezni ? A kérdés tehát az, vájjon a munkapárt ellen akar-e a kormány és a kormánypárt hadakozni, vagy pedig nem azt akarja, hanem magát a választási reformot. (Felkiáltások a baloldalon : Is ! I s !) Kun Béla : A munkapártnak el kell tűnni! Nincs gyökere a nemzetben ! (Derültség a jobboldalon.) Hegedüs Lóránt: Engedje meg Kun Béla t. képviselőtársam, hogy még mielőtt eltűnnék, egész őszintén elmondjam a magam nézetét. (Derültség.) Az én nézetem az, hogy ez itt a dilemma. Ha az a nagy önmegtartóztatás, mely a munkapártot és annak nagy vezérét irányítja, az az önmegtartóztatás, hogy semmiféle személyi kérdést a választójog vitájába bele nem keverünk, hogy mi lehajtjuk, mint mondám, alázattal a fejünket a nemzet nagy érdekei előtt, mondom, ha ez és nem az vezeti a kormányt, és a kormánypártot, hogy hogyan lehessen a másik pártot a parlamentből kilökni : akkor meg lehet találni a megoldást. Amint egyszer Szilágyi Dezső mondotta nekem : »Tudod fiam, valaki beszélhet ugy, mint Jézus Krisztus beszélt a Gecsemáni kertben, de ha békülni nem akar, akkor nem lehet vele békét csinálni.« Most már a kérdés az, hogy hogyan lehetséges megalkotni a választójogi reformot, nem pedig az, hogy melyik pártot tudjuk megbuktatni. Minthogy a 48 tagú választójogi bizottságnak tagja vagyok, azokat a szerény indítványokat, amelyekkel a kormány javaslatához közeledni kivánok, itt most nem fejtegetem. Polónyi Géza t. képviselőtársam már szives volt álláspontomra utalni. Én azt hiszem, különösen az ipari munkásság korhatára tekintetében, a Károly-keresztesek tekintetében lesz néhány olyan indítványom, amelyet mindenki megszivlelésébe ajánlhatok, nem illő azonban, hogy miután a bizottságban minden forr és nagyon jó irányban forr, mi egymást itt akarjuk kapaczitálni. Hiába mondja Juhász-Nagy Sándor t. képviselőtársam, hogy tizenegy felszólalás már obstrukcziót jelent. Mi egész más obstrukcziókat láttunk ! (Derültség a jobboldalon.) Nekem a választójogi reform megalkotását megakadályozni nem szabad, mert becsületbeli kötelességem, hogy azt előmozdítsam. Epén ezért fordulok teljesen njdlt kérdéssel a kormányhoz. A választójogi javaslatnak van egy szakasza, melyben egy titkos rugó foglaltatik. Ezt a titkos rugót csak a ház, a kormány, a kormány pártja bonthatja ki. Ez a titkos rugó a 184. §-ban van. Ez azt mondja, hogy mi kiterjesztjük ugyan az országgyűlési képfebruár 20-án, szerdán. viselő választói jogot, azonban a törvényhatósági választói jog egyelőre megmarad az 1915 : VI. t.-cz. alapján. Mindjárt méltóztatik látni, hogy miért említem ezt. Az 1915: VI. t.-cz. tudvalevően az 1914. évi listákat vette alapul. Ezeket Erdélyben már nem lehet megtalálni, rekonstruálni nem lehet, tehát ez nem helyes megoldás. A kormány azt hiszi, hogy ő képes lesz ideiglenesen fentartani azt a helyzetet, hogy más legyen a választói jog a törvényhatóságokban, mint amilyen az országos választói jog lesz. Ez ki van zárva. Először is az a nagy anyaghalmaz, amelyet Vázsonyi Vilmos t. igazságügyminister ur előterjesztett, bizonyítja, hogy ez sehol a világon nem volt lehetséges. Ellenkezőleg, az angol selfgovernment bizonyítja, hogy először a kisebb körzetekben adták meg a választói jogot és csak azután bizták meg az állam polgárait, hogy az ország ügyeibe beleavatkozzanak. Mert azt mondani a polgárnak, hogy te ministert buktathatsz, te az alkotmányt megváltoztathatod, az ország ügyeibe beleszólhatsz, de nem engedem meg, hogy állatorvost választhass, hogy a községed ügyébe beleszólhass, teljes lehetetlenség, ezt megérteni senki sem fogja. (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen.) Ez olyan szerencsétlen spanyolfal, amelyet magunk elé teszünk, mintha a választójogi javaslat utolsó szakaszába felvennők azt, hogy a választójognak azonban nem szabad a magyar nemzeti érdekeket sérteni, vagy mintha lőport hord a pinczéjébe, de kiirja annak falára, hogy felrobbannia azonban nem szabad. En, aki a választójognak hive vagyok, kérem, hogy a törvényhatósági választásokra is alkossák meg a reformot. Ez azt jelenti, hogy az országos választójog tekintetében én csak addig tudok elmenni a választójog kiterjesztésében, ameddig nyugodt lelkiismerettel el tudok menni a törvényhatósági választójog kiterjesztésében is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Most már a kérdés az : mi ennek az akadálya ? Nagyon egyszerű a felelet : ha a kormány ezt megtenné, a közigazgatás mai állapotában, akkor 3S magyar vármegyét kiszolgáltatna a nemzetiségeknek. Nem az aggaszt engem, és bárkit a pártunkban, hogy itt lesz 30 vagy 40 nemzetiségi képviselő, — beszéljenek itt, és kiabálják ki magukat — hanem az aggaszt, hogy lesznek nemzetiségi alispánok, nemzetiségi főszplgabirák, annál is inkább, mert a kormány tervezete szerint ezek életfogytiglan fognak választatni és életfogytiglan fognak ott állani azért, mert mi meg fogjuk csinálni a választójogot egy általa os választójoggal kapcsolatban. Ez a példa mutatja, hogy ez lehetetlenség. Vagyis, ha valaki akarja — nem a munkapártot üldözni, hanem a választási reformot megcsinálni, ha valaki akarja az általános választójogot a képviselőválasztásokra behozni, annak akarnia kell azt a törvényhatóságokra is alkalmazni, és aki ezt akarja, annak a közigazgatás államositását