Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 323 ezzel egyszerre életbe kell léptetnie. (Élénk helyes­lés a jobb- és a szélsőbaloldalon.) Az én szavazatomnak tehát ára van. Az ára az : megkapom-e a közigazgatás államosítását a magyarság számára, igen vagy nem. (Helyeslés jobbfelől.) A t. háznak én megmondtam előre azt, hogy ki fog bújni a szeg a zsákból, el fogom mon­dani, hogy miért mondom ezt el és most rá­térek. Arra vállalkozom, hogy én épen azokat, akik leginkább ellenzik a közigazgatás államosi­tását, t. i. a szélsőbaloldalt igyekezzem meggyőzni, hogy a magyar nemzeti politika érdeke az, hogy ne ilyen szerencsétlenség jöjjön létre, hogy élet­fogytiglan válaszszuk a törvényhatósági tisztvise­lőket, hanem hozzunk be egységes, az ország nagy érdekeit képviselő modern közigazgatást. (Helyeslés jobbfelől.) Most bátor vagyok rátérni — és ez beszédem tartalma — arra a három aggályra, amelyet állás­pontom ellen fel lehet hozni és szerény tehetsé­gem szerint igyekezni fogok megczáfolni azokat tisztán azért, hogy a háznak bebizonyítsam, hogy igenis a legkomolyabban akarjuk az általános választói jog megvalósítását abban az esetben, ha annak a nem pártszmepontból, hanem a mi fajunk érdekében szükséges garancziáit meg­kapjuk. (Helyeslés jobbfelől.) Ábrahám Dezső : Tessék a választójogot meg­. csinálni, mi megszavazzuk a közigazgatás államo­sítását. (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) Hegedüs Lóránt: Közbevetőleg megjegyzem, hogy nagyon jól tudom, hogy a ministerelnök ur programmjában közigazgatási reformot is ígért, azonban nem hiszem, hogy bármely pártban több­sége lesz annak a tervének, hogy életfogytiglan választassa a vármegyei tisztviselőket. Ez a rend­szer szerencsésen egyesíti az összes rendszerek hátrányait, (ügy van! jobbfelől.) mert először is most, ha valakit rosszul választottam, akkor öt vagy hat év múlva az állás legközelebbi betöltése­kor megbuktatom, a kinevezésnél elhelyezhetem máshova, de tessék megkérdezni, hogy Budapest székesfővárosban micsoda baj van azokkal a tiszt­viselőkkel, akiket életfogytiglan választottak meg és nem tudják, hogy mit csináljanak velük ! De azonkívül ott van a nemzetiségi szempont. Hát a halálozási táblázat véletlenségétől függjön az, hogy melyik vármegyében ki legyei az alispán és ki képviselje a nemzeti álláspontot 1 Ez lehe­tetlenség. De lehetetlenség azért is, mert nem fogunk oda embereket kapni, mert a legöregebb urakkal lesz már betöltve a közigazgatás. Ezt csak mellé­kesen jegyzem meg és azt hiszem, a t. minister­elnök ur igazat fog nekem adni ebben. Visszatérek azonban arra, hogy három aggály van, amely visszatarthat valakit attól, hogy ne menjen be az én gondolatkörömbe, vagy azoknak gondolatkörébe, akik velem együtt gondolkoznak és amiért azt mondja, hogy nem szabad összekap­csolni a közigazgatás államosítását a választó­joggá! • Az első aggály az, hogy ezzel elhalasztjuk a dolgot. Ebbe nem mennék bele. Én azt látom, hogy abszolúte nem kell elhalasztani, miután a ma is szétosztott napirend szerint itt van az a három törvényjavaslat a közigazgatás államosí­tásáról, amelyeket minden bizottság letárgyalt és amelyek annak idején Sándor János volt belügy­minister urnak kitűnő munkája voltak. Semmi sem akadályozhat abban, hogy mikor a ház olyan töméntelen sokat szünetel, hogy az ember már resteli, ha azt kérdezik tőle, hogy mint képviselő mit csinál, hogy ezeket a javaslatokat napirendre tűzzük és letárgyaljuk. Nem bánom, ha prius a választójog és azután felette vagy alatta, ahogy majd tetszik, de egyszer már tárgyaljuk le ezeket a javaslatokat, annál is inkább, mert hisz a vá­lasztójog volt máskor is prius (Derültség jobbfelől.) és akkor szintén más javaslatot tárgyaltak, (Derültség a jobboldalon.) Én tehát ismétlem, nem mennék abba bele, hogy valaki épen nekem, aki az ipari munkásság választójogáért annyit verekedtem, s akit ezért egyenesen annyit szidtak, azt vágja szemembe, hogy el akarom halasztani a választójog reformját. Nem. De azt látom, hogy itt csodálatosan sok idő van. Méltóztassék ezt felhasználni arra, hogy a közigazgatási reform teljesen kész javaslatát le­tárgyaljuk . ,Nem is kell uj bizottsági tárgyalás, mert az már megtörtént, tűzzük ki nyomban napi­rendre. (Mozgás a baloldalon.) Ez a válaszom azokra a lapokban előfordult rágalmakra, hogy a munkapárt mindenféle ürügyet akar kitalálni, hogy hol adópolitikai, hol más reformok előtérbe tolásával gáncsot vessen a választójognak. (Fel' kiáltások a baloldalon : Ez is az !) Ezenkívül még két másik aggály van. Az elsőben ugyan a háznak nem sok tagja fog osztozni, de külföldön nagyon kapós, különösen Ausztriá­ban. Ausztria csodálatosan érdeklődik, hogy Ma­gyarországon mikor lesz az általános választójog életbeléptetve. Soha nem voltak olyan türelmetle­nek, mint most, amikor egyre sürgetik, hogy ne késsenek a magyarok, mert nekik is meg kell oldani a nemzetiségi kérdést, ami Ausztriában oly tökéle­tesen sikerült. (Derültség a jobboldalon.) Valahányszor mi valami kautélát kérünk a magyarság számára, valahányszor valahol, pl. a közigazgatás államosításában, a választójogon kívül keressük az egyensúlyt, ránk támadnak ezek az osztrák, azt mondhatni nemzetközi lapok, sőt most már némely budapesti folyóiratban is olvas­hatjuk ezt a vádat, hogy a magyarok már megint valami különöset akarnak maguknak, ez a faj, a amely nem birja az egyenlőséget, most a választó­jognál is valami privilégiumot akar a maga szá­mára. Nem hiszem, hogy a házban bárki osztaná ezt a véleményt, de fel kell hoznom, mert folyton olvassuk. Nekem az a nézetem, — és ebben talán mindnyájan egyetértünk — hogy mi magyarok magunknak soha semmiféle külön jogot nem akar­tunk. EUenkezőleg,mi azért akarjuk fenntartani a nemzeti államot, mert ez nemcsak a mi érdekünk, 41*

Next

/
Oldalképek
Tartalom