Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
ÍÍ2Ú ?72. országos ülés 1918 Megváltozott a pártközi helyzet is, amelyről beszélni akarok. Mindenesetre azt kell mondanom, hagy a t. ministerelnök ur is érzi ezt a változást és mert ezt nagyon jól tudta, a sok diribdarab párt helyett igyekezett u. n. egységes pártot alakítani. Senki annyira a koalicziós kormányzás hibáit nem ismeri, mint Wekerle Sándor. (ügy van! Derültség a jobboldalon.) Es épen azért igyekezett minél hamarább ettől a nyáron inaugurált rendszertől szabadulni. Ez a rendszer tehát elmúlt. Én azt hiszem, t. ház. ha egyszer vége lesz a háborúnak és megint megtanulunk nevetni, amit már elfeledtünk, akad majd egy élelmes vállalkozó, aki nagy gyűjteményes munkát fog kiadni ezzel a czimmel : »A humor a világháboruban« ; és ebben néhány kötetet fog betölteni a magyar belpolitikának tavaly júniustól mai napig való története. (Derültség a jobboldalon.) Kezdem a kezdetben történt elhelyezkedéseken, a személyes aspirácziók bámulatos csatáin, ahol egyesek elveknek nevezték ki magukat és mint elvek kívánták az érvényesülést. (Derültség a a jobboldalon.) Létay Ernő : Ez csak humor ! Az önöké meg szomorúság volt ! (Mozgás és derültség a jobboldalon. Elnök csenget.) Farkas Pál: Tudjuk, altruista alapon szervezkedtek ! Hegedüs Lóránt: Következtek a ministereknek nyilt téren való feleselése egészen a »Blokktestvérek<< angol burleszk-bohózatának eljátszásáig. (Derültség a jobboldalon.) Ebből a korszakból két benyomása maradt a közönségnek. Az egyik az, és ez majdnem minden túloldali lapban előfordult, hogy az a csodálatos uj közjogi konstmkczió alakult ki, hogy be kellett biztositani a jogokat, minden pártnak, — nem a többségnek, annak semmi joga nincs — de minden pártnak joga van ennyi meg ennyi álláshoz, és kiszámították azokat a minimális adagokat, amelyek a pártok fentartásához szükségesek. (Derültség a jobboldalon.) Azt-hiszem, végre is a magyar közönség tisztelettel elfordult a politikai liszt- és kenyérjegy e rendszerétől. (Élénk derültség és tapsok a jobboldalon. Halljuk! Halljuk ! a jobboldalon.) A másik benyomás, amely volt és azt hiszem a ministerelnök ur érezte legjobban azt, hogy az mi, Juhász-Nagy Sándor t. képviselőtársam a különféle államjogi irókat egészen aranyszájú Szent Jánosig czitálva az összes államformákat emlegette, de eg}~et kihagyott, azt, amely csodálatosképen az összes államformák hiányait egyesiti magában : ez a koalicziós államforma, amely nem egyéb, mint a tántorgások kormányzása. És egy nemzet nem tántoroghat akkor, mikor örvények szélén áll. (Igaz ! Ugy van ! jobbfelől.) Ez a két benyomás az, mely elvezet bennünket addig, mig Wekerle Sándor mélyen tisztelt ministere] nök ur a koaliczió helyett most már egy u. n. e gy s ég es pártot szervezett. Méltóztassék megfebruár 20-án, szerdán* engedni, hogy ezen ténynek szemébe nézzek és saját egyéni impressziómat elmondjam, ugy amint egy nagyon elfoglalt, tehát túlságosan őszinte ember látja. (Halljuk ! Halljuk I) Mindenesetre haladásnak tartom azt, hogy a különféle pártok és különösen a koalicziós kormányzat helyett egy párt az, mely a ministereket adja saját kebeléből, annál inkább, mert a minister urak személye tiszteletet és becsülést érdemel. Azonban ugy látom, hogy itt egy proczesszus van, mely a jelenlegi pillanatban tovább igy fenn nem tartható. Ez a proczesszus vagy vissza fog esni komponenséire, vagy tovább kell haladnia, mert önök, mint turisták bizonyára ismerik azon sziklákat, melyeknél figyelmeztet a vezető, hogy csak egy lábbal lépjen rá az ember és siessen tovább, mert legördül a mélységbe. Ez az alakulat az instabilitásnak minden jelét magán viseli. Azt halljuk, hogy egy 48-as egységes alkotmánypárt alakult. Az egységesség nagyon különös módon nyilvánult abban, hogy a pártok a külső pártkereteket megtartották, mi által mindenki politikai kétlakiságra van kötelezve : egy belső pártkeretre és egy külső pártkeretre. A belső j:>ártkercthez tartozik, amin a kormány áll, a húszéves kiegyezés és a Németországgal ezen alapon való tárgyalás ; kivül- pedig ott a vidéken az önálló vámterületet hirdetik. A belső pártkeret az, amit a ministerelnök ur bizonyosan képvisel is, hogy az egyházpolitikai törvényeket revideálni nem lehet, kivül pedig, mint néppárt hirdetik, hogy az egyházpolitikát revideálni kell. Polónyi Géza: Már nincs néppárt ! Hegedüs Lorátlt: Az egyetlen nagy haladás az, hogy a néppárt végre elhagyta az egyházpolitikai törvények revízióját és belenyugodott abba, hogy ezeket revideálni nem lehet, legalább nem hiszem, hogy ezt gróf Zichy Aladár minister ur Vázsonyi igazságügyminister urnái megsürgetné. (Derültség jobbfelől.) Haladásnak látom tehát azt, hogy van egy kísérlet, mely azonban azért, mert nem teljes, mert nem merik azt megmondani, hogy igei is, egyféle elvet vallunk csak és nem a vidéken másfélét, kormányképességgé nem bir fokozódni. Semmi sem mutatja ezt jobban, mint az elnevezés : a 48-as . . . egyelőre kipontozott, most pedig alkotmánypárt. Mély tisztelettel kérdem, hogy a 48-as alkotmánypárt körülbelül nem azt jelenti-e, mint 67-es függetlenségi párt ? Vagyis nagyon hasonlít egy másik nemzeti institucziónkhoz, amit fából vaskarikának neveznek. (Derültség jobbfelől.) Lehetetlen azt hinnem, hogy ez a régi 48-as függetlenségi politikát jelentené, annál lehetetlenebb, mert mikor egy hónap előtt szélsőbali képviselőtársaim felhívtak, hogy mondjam meg, hogy az álláspontom 48-as-e vagy 67-es, én azt feleltem, hogy 1918-as állásponton állok. Azt reméltem, hogy ebben az irányban, a jövő irányában lesz a haladás, annál inkább, mert minden tiszteletem mellett a 48 és a 67 iránt, a kettő
