Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-772
772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 319 nekünk semmiféle taktikára szükségünk nincs. Követeljük a kategorikus imperativus erkölcsi alapján azt, hogy az államnak szüksége van azon bevételekre, és abszolúte nem az a czélunk, hogy ezzel a választási reformot, vagy az országnak más hasznos reformját elodázni akarjuk. (Igaz! Vgy van! jobbfelől.) És hogy mennyire igaz ez, mutatja az, hogy június óta igen sok idő eltelt s nagyon sok ideje lett volna a képviselőháznak különféle hasznos munkákkal, tehát az adóreformmal is foglalkozni, ehelyett azonban egyebet mint elnapolásokat és időfecsérlést nem látunk. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon. Mozgás balfelöl.) Hock János : A prius köti le ezt a pártot ! Hegedüs Lóránt: Juhász-Nagy Sándor t. képviselőtársam előbbi számos külföldi idézeteit megtoldom egy angol idézettel. Bagehot azt mondotta, hogy >>a parlament a legnagyobb iskola«. Ha ez igy van, akkor minden dolgozó polgárt fel kell szólitani, hogy a mi iskolánkba ne járjon. (Derültség jobbfelől.) Ábrahám Dezső : önök vették fel a »munkapárt« nevet ! Hegedüs Lóránt : A másik kifogás az, hogy eljárásunkban következetlenség van. Mi a legtökéletesebb következetességgel tavaly június óta hirdettük, hogy az Esterkázy-kormánynak azért nem adtuk meg az indemnitást tovább mint négy hónapra, hogy azon idő alatt a kormány a pénzügyi programmal köteles legyen előállani. Ezt mondottam akkor, midőn az előadói székből búcsúzva épen ezen fedezet kérdéséről, a hadikölcsönről nyilatkoztam. Akkori beszédemet sok gáncs és gúnyolódás érce mindaddig, amig Wekerle Sándor és Teleszky János tekintélye ugyanezt nem mondta. Ugyanezt mondta gróf Tisza István is a legutolsó indemnitásnál és ehhez ragaszkodnunk kell. Ez az, és nem több, amit pártom megbízásából mondhatok. Mindaz, ami ezután következni fog, teljesen egyéni nyilatkozatom. Ezt hangsúlyoznom keh annál is inkább, mert kérem a t. házait, hogy mindaz a gáncs, amely érni fog, egészen engem érjen, mert igen kényes dologról, a politikai helyzetről, az uj pártalakulásról kivánok beszélni. (Halljuk ! Halljuk! jobbfelől.) Hangsúlyoznom kell egyéni felelősségemet annál is inkább, mert t. képviselőtársaim, akik igen gyakorolt politikusok, rá fognak jönni arra, hogy beszédemben egy rejtett czélzat lappang, az a czélzat, hogy a folyamatot valamivel előbbre vigyem, s ha lehetséges, a tisztázódás felé igyekszem a helyzetet valamiféle módon előmozdítani a megértés alapján, Nagyon csodálkoznám, ha azon minister urak, akiket meg fogok támadni, és azok a túloldalon ülő t. képviselőtársaim, akikkel perbe fogok szállani, hogyha szivesek lesznek beszédemet figyelemmel kisérni, nem azt mondanák magukban a végén, hogy talán ennek az embernek mégis igaza van. Ne méltóztassék gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársamnak azt hinni, hogy ma engem heveny nagyzási hóbort szállott meg. A filozófiát Herbert Spencertől tanultam, aki személyes ismeretségével is kitüntetett és aki azt tanítja, hogy az ember mondja ki az igazságát, bár tudja, hogy az nem a teljes igazság, de hiszi, hogy az ő igazsága is szükséges ahhoz, hogy az igazság teljes legyen. Ez az én álláspontom, amelyet elfoglalok és amelyet szívesen kiteszek minden gúnynak, annál is inkább, mert bármi más érhet engem, sem most, sem az általam képzelt jövő alakulatban semmiféle személyes aspiráczió nem vezet. És méltóztassanak elhinni, hogy nem olyan könnyű ezt nekem kimondani. Ezen szűk ajtón ezen bűvös terembe annyi ambiczióval és talán több hiúsággal léptem be, mint bárki más ; mégis az utolsó hónapok ese^ menyei, különösen mindaz, amit a jövőben látok, arra a meggyőződésre vezettek, hogy ilyen nehéz időkben csak az tud tehetsége szerint szolgálatot tenni nemzetének, aki alázatosan leoldja az egyéni ambicziók saruit és meghajtja fejét a nemzet nagy érdekei előtt. (Élénk tetszés és taps a jobboldalon és a középen.) Ezeknek előrebocsátása után arra a kérem a t. házat, próbáljuk meg, hogy lássuk tisztán a politikai helyzetet. Látásunkat megaczélozzuk, ha egyetlen egy kis politikai babonát el fogunk hessegetni ; ez a politikai babona az egész nyáron és őszön át divatozott és azt hittem, hogy már meghalt, amidőn most ismét megjelent a Károlyi-pártból kilépett azon főispán urak nyilatkozataiban, akik sürgős szükségnek tartották, hogy tehetségüket a kormány rendelkezésére bocsássák. (Derültség a jobboldalon.) Polónyi Géza: Ez nem babona ! (Élénk derültség a jobboldalon.) Hegedüs Lóránt: Ebben a nyilatkozatban fordul elő, ismétlem, az a babona, amely az egész nyáron kisértett, az a politikai matematika, amely a következőkből áll: Wekerle az Esterházy, ennélfogva a Wekerle-kormány az Esterházykormány, tehát a Wekerle-kormány helyzete ugyanaz, mint az Esterházy-kormányé, vagyis ma nem 1918 februárja, hanem 1917 júniusa van, quod erat demonstrandum. Ez a babona, amelyma is előfordul, akadályozza, hogy tisztán lássunk ; mert ha látnánk, akkor tapasztalnék, hogy minden rettenetesen megváltozott. Nem akarok magáról a ministerelnök ur személyéről beszélni. Hiszen bármennyire figyelem, közte és a volt ministerelnök ur személye között semmiféle hasonlatosságot felfedezni nem tudok. (Derültség jobbfelől.) Nem is hiszem, hogy az ő nagy közgazdasági tehetsége, amely előtt valamennyien, a közgazdasági élet bármely ágának napszámosai vagyunk is, tisztelettel meghajolunk, valamilyen politikai maskarában akarna szerepelni és hogy valakinek másnak szerepét akarná játszani. De ha a kormány tényleg vissza akarná csavarni az időt 1917 júniusáig, az idő tisztelettel jelenti, hogy nem engedi magát visszaesavartatni, mert azóta sok minden bekövetkezett és sok minden megváltozott. (Vgy van ! a jobboldalon.)
