Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

316 772. országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. virilisták nem is az adójukat, hanem az adósságukat képviselik. (Derültség a szélsőbaloldalon.) És ugyan beszélhetünk-e, vitatkozhatunk-e a mai főrendiház összetételének helyességéről % Született törvényhozók, még hozzá f öld adó-ezenzussal is megterhelten, csak az elmaradottság legsötétebb országaiban találhatók. El kell törölni e módositott feudalizmust, meg kell szüntetni a középkori privilégiumokat, sőt a társadalmi élet demokratizálása ezéljából, szerény nézetem szerint, a czimeket, rangokat, kitüntetéseket, rendjeleket is. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A radikalizmusnak a közélet demokratizálására vonatkozó részével teljesen egyenértékű annak népjóléti része is. Ugyan lehet-e megindultság nélkül megemlékezni a népről, amely elhagyatottan, elmaradottan, sötétségben tartva, szegénységben, nélkülözések és szenvedések között rója a maga nehéz robotjá-t itthon és hihetetlen hősiességgel visz véghez csodákat a harezmezőn ? (Igaz ! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ihletett fejedelmi ajkakról csendültek fel azok a soha elég hálával nem -fogadható elismerő szavak, amelyekben talán egyedül találhatunk melegséget a háború alatt elhangzott hivatalos nyilatkozatok közt. Durva válaszként hangzik még most is a másik oldalról, hogy mindenki kötelességet teljesít és senki sem számithat jutalomra, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) XIV. Lajos egy hirhedett udvaronczának mondása jut eszembe, aki igy szólott gazdájához : »Tous vas sujets vous doivent leur personne, leűrs biens, leur sang sans avoir le droit de rien prétendre. En vous sacrifiant tout ce qu'ils ont, ils font leur devoir et ne Vous donnent rien, puisque tout est a Vous.« Ez magyarul azt jelenti, hogy : Minden alattvaló önnek tartozik személyével, vagyonával, vérével, anélkül hogy joga lenne bármit is követelni. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) önnek szentelvén mindazt, amijök van, kötelességüket teljesitik és nem adnak önnek semmit, mert minden az öné. Magyarországon, t. ház, nem a parlament vitte a nép jaj kiáltásait és könnyeit a trón zsámolyához, hanem a király hozta azokat ide az országgyűlés elé. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nem érezzük ennek a helyzetnek megdöbbentő viszásságát ? (ügy van! balfelől.) Itt volna már az ideje, hogy félretéve előítéleteket, osztályönzést, merev pártszempontokat, itt ebben a teremben visszhangozzék végre : Mindent a népéit! (Igaz ! ügy van ! a, szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Csakhogy akkor vége a munkapártnak ! Juhász-Nagy Sándor: A népről való gondoskodásnak csak három fontosabb részéről kívánok röviden megemlékezni, úgymint a népegészségügyről, a népoktatásügyről és a népnek földhöz juttatásáról. Ezeket a programmpontokat nem látom kellő melegséggel és kellő erővel képviselve a t. kormány programmjában. Falussy Árpád : Pedig benne van ! Juhász-Nagy Sándor: Benne van, de nem kellő mértékben, (ügy van 1 a szélsőbaloldalon.) Mit beszéljünk pl. a közegészségügy reformjáról ? Kun Béla: A rokkantakról is szóltak, mégis nyomorognak ! Éhbéren tartják őket ! Csak Ígéret van ! (Zaj.) A hadiárvák és rokkantak most is nyomorognak mindenütt az országban ! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő ur . Kun Béla: Tíz koronát kapnak havonta! Juhász-Nagy Sándor: Ki ne ösmerné a közegészségügy terén tátongó sebcinket ? Ki ne ösmerné a fekete halálozási statisztikát, az óriási orvoshiányt, amikor a meglévő 6000 orvos helyett legalább kétszer annyi kellene, amikor a legkisebb községekben minden 100 ember közül 79 orvosi kezelés nélkül pusztul el ! Ki ne ösmerné egészségügyi, hiegénikus berendezkedésünk elmaradottságát, a fertőző betegségek pusztításait stb. Azt mondják a szakértők, hogy ha a magyar közegészségügyet csak a poroszországi nivóra emelnénk fel, évente 170.000 embert lehetne megmenteni a haláltól. Tökéletesen igaza van dr. Szana Sándornak, aki azt mondotta : jövedelmezőbb befektetés Magyarországon nem képzelhető cl, mint hogyha megjavítjuk ezt az életpazarlást. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ujabb időben sokat beszéltünk a mindennek alapját tevő közegészségügyi vagy népjóléti ministerium szervezéséről. Ausztriában tudjuk, hogy a múlt év június 3-án az uralkodó rendeletben hagyta meg egy »Ministerium für Volksgesundheit und soziale Fürs3rge« felállítását. Itthon, nálunk gróf Batthyány Tivadarnak kellően nem értékelhető kezdeményezésére, elhatározta a múlt kormány egy népjóléti ministerium szervezését. Ugron Gábor volt belügyminister ur, mint tudjuk, egyik folyóiratban magvas tanulmányt tett közzé . . Hock János : Elismerésre méltó, szép munka ! Juhász-Nagy Sándor : . . . amelyben a részletkérdések hangoztatásán felül különösen kiemelte az egészségügy általános reformját, az egészségügyi közigazgatás államosítását és kilátásba helyezte a leghatalmasabb intézményt, t. i. a népbiztositást. (Igaz! ügy van! Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Hock János: Két egészségügyi ministert dobtak ki ! Juhász-Nagy Sándor: Csak a legnagyobb sajnálattal kell tehát látnunk azt, hogy ezek a kérdések még mindig nem kerültek ide a ház elé hivatalos kormánynyilatkozatok alakjában és még mindig nem nyilatkozott a t. kormány sem a népegészségügyi vagy a népjóléti ministerium szervezéséről, sem a közegészségügy gyökeres reformjáról, sem legfontosabb követelésünkről : a népbiztositásról. (ügy van! a szélsőbal-oldalon.) Ugyanezeket kell elmondanom a népoktarás gyökeres reformjáról is, melyet szintén sajnálattal nélkülözünk a kormány programmjában. Itt is csak néhány statisztikai adatra mutatok rá. Köztudomású, hogy 1910-ben a hat éven felüli népességnek 31'%-a még analfabéta volt, 400.000 tan-