Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-772

772, országos ülés 1918 február 20-án, szerdán. 315 rializmus a kapitalizmusnak szükségszerű termé- i szeti folyománya, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) ' elkerülhetetlen átmeneti fejlődési állapot. Sőt a harmadik irányzatnak, az orthodox marxistáknak szellemi vezére, Kautzki maga is elfogadja ezt az álláspontot. Különben ő még ultraimperializmusról is beszél. Meg is határozza az imperializmust, azt mondván, hogy az imperializmus : (olvassa): »Drang jeder industriellen, kapitalistischen Nation, sich ein immer grösseres, agrarisches Gebiet anzugliedern und zu unterwerfen.« Vagyis minden ipari, kapitalista nemzet arra törekszik, hogy minél nagyobb agrárterületet vessen magának alá és csatoljon magához, (Ugy van! abaloldalon.) Holló Lajos." Magyarország adjon zabot és gabonát! JllHász-Nagy Sándor: Erre különösen bátor vagyok felhivni a figyelmet akkor, midőn a szocziáldemokraták maguk is az imperializmust tudományosan és elméletileg ily átmeneti állapotnak, ily elkerülhetetlen fázisnak tekintik, kérdem, hogy ugyan mennyit ér akkor az a tényleges küzdelem, amelyet ez ellen mégis folytatnak. Ezzel szemben mi volna szerény nézetem szerint a magyar nemzet hivatása és kötelessége ? (Halljuk! Halljuk! balfelől.) Az, hogy az egész nemzetnek egyesülnie kellene függetlenségi alapon (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) ugy, amint egyesülnek a csehek lengyelek a maguk nemzeti követelései mellett. A csehek, midőn száz egynehány képviselő mindenféle pártállásra való tekintet nélkül aláirta azt a hírhedt rezolucziót, vagy a lengyelek, akik most a cholmi kérdésben tüntetnek, midőn a legkonzervativebb lengyel politikusoktól kezdve a lengyel szocziáldemokratákig az egész nemzet összeáll. (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Ábrahám Dezső: Itt a kegyelmes titulus fonfcosabb, mint a nemzet önállósága ! KÚI1 Béla: Még most is mindent felülről várnak ! Juhász-Nagy Sándor: Azt hiszem, hogy ily viszonyok között egészen jelentéktelennek kell tartanunk azt a különben is már unalmassá vált jelszót, hogy szűnjék meg a meddő közjogi vita. Helyes, szűnjék meg, . . . Hock János : Adják meg előbb az ország függetlenségét ! Juhász-Nagy Sándor: ...de ne ugy, hogy mi föláldozzuk a magunk prograrnmját, hanem ugy, hogy mindenki fogadja el a függetlenségi programmot. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Az eddigiekben három tételt óhajtottam csak nagyon vázlatosan érinteni. Az egyik az, hogy a magyar függetlenségi törekvés társadalmi fejlődés, amely a fizikai törvényszerűség erejénél fogva következett be. A másik az, hogy a Magyarország és ^Ausztria között fennálló államjogi kapcsolat az államban és a józan ész törvényei szerint teljesen tarthatatlan,(Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A harmadik az, hogy a külső imperialista törekvésekkel szemben csak egy öntudatos, független és szabad állam képes megállani. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Ha pedig ezeket a tételeket elfogadjuk, akkor ebből az következik, hogy nagy és súlyos felelősségünknél fogva a teljes és érintetlen függetlenségi programmot küzdelembe kell vinnünk mindenkivel szemben, tehát a t. kormánynyal szemben is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Azt mondottam megelőzőleg, hogy ez a függetlenségi programm legyen radikális. Mit értőnk radikalizmus alatt ? Eugfene Fournére így definiálja : Radikális annyi, mint demokrata, antiklerikális, individuális. Ez nem egyéb, mint a szabadelvüségnek, a liberalizmusnak erőteljesebb fokozata. Hogy mi miért nem használjuk mégsem a »szabadelvü« és a »liberális« kifejezést, . . . Kun Béla : Mert lej aratták ! Juhász-Nagy Sándor: ... ennek azaz oka, hogy — amint t. barátom emliti — a volt régi 67-es párt ezt a szót, ezt a kifej ezést teljesen, tökéletesen lejáratta. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A radikalizmus tehát nem az, amit sokan értenek alatta, t. i. a liberalizmusnak felforgatássá fajulása, hanem ez a mi radikalizmusunk maga a tiszta liberalizmus, az igazi szabadelvüség. A szavak különben sem lényegesek, — hiszen pl. Parisban a klerikális párt nevezi magát liberálisnak, verba yalent sicut nummi — hanem a lényeg a fontos. És itt megállapitom, hogy az a radikalizmus, amelyet én vallok és hirdetek, nem felforgató, ez a radikalizmus békés. Ez a radikalizmus nem nemzetellenes,még ott sem ahol, mint a paczifizmusnak követelésénél, nemes internaczionalista alapon áll. A radikalizmusnak kétségtelenül leglényegesebb követelése a közélet és pedig ugy a politikai, mint a társadalmi közélet demokratizálása. Mit értünk ez alatt ? A demokrácziának fogalmával kell először tisztába jönnünk. Itt szokásom szerint idézek, mert nem a saját szerény nézeteimre, hanem kiforrott tudományos tételekre szeretek támaszkodni. Rambaud szerint a demokráczia-azt jelenti, hogy minden ilyen hatalom forrása legyen a nép és hogy mindenkinek egyenlő joga és kötelességei legyenek. Kidd szerint, hogy az egyének nem hátráltatva születés, előjog, állás által, a létért való küzdelemben egyenlő föltételek mellett vegyenek részt. A közélet demokratizálását tekintve, a t. kormány programmja nem tartalmaz egyebet, a választói jognak különben nagyfontosságú alapvető követelésén kivül. Már itt a ház ülésén legutóbb rámutatott gróf Károlyi Mihály, a függetlenségi párt elnöke, hogy a közigazgatásnak és a főrendiháznak demokratizálása is elkerülhetetlenné vált. Hiszen lehet-e ma komolyan beszélni a virilizmus intézményének bármely alakban való fentartásáról ? Hát mit képviselnek a virilisták ? A nép bizalmát, vagy a saját adójukat ? (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Azok, akiket csak a kivételes kormányintézkedések miatt nem lehetett eddig elárverezni vagy csődbe juttatni, azok a 40*