Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

768. országos ülés 1918 fi Polónyi Géza: Azt megengedem, de a nemzet szine előtt kell elintézni! (Olvassa) ; »2. Hajlandó-e a kormány a háború után szervezendő magyar hadsereg tekintetében a képviselőházat aziránt tájékoztatni, hogy mely intézményeket szándékozik a kormány az addig közösekből a jövőben is fentarfcani? így nevezetesen : megmarad-e a közös hadügyministerium, a közös hadsereg főparancsnoksága, a közös vezérkar és az erre előkészitő tanfolyamok, közös marad-e a haditengerészet, közösek maradnak-e a technikai csapatok és az ezekre előkészitő intézetek?* Ezt az interpellácziómat én nem azért intézem, mintha nem volnék tisztában a nyerendő felelettel, amelyet részben anticzipált is a ministerelnök ur. Én ezt az interpellácziómat azért intéztem, mert a legtávolabbról sem tűrhetném el, hogy ezekben a kérdésekben félreértés vagy félhomály legyen. A nemzetnek joga van ezt tudni és ha a .függetlenségi párt azután később meggyőződik arról, hogy mennyire igazam volt és kötelességem volt ezen kérdéseket felvetni, akkor majd el fog jönni az idő, mikor az én kedves tanítványom Falussy Árpád t. képviselőtársam bocsánatot fog tőlem kérni. Falussy Árpád: Soha! Polónyi Géza: Interpellácziómat kérem a ministerelnöknek kiadni. Elnök: Az interpelláczió kiadatik a ministerelnök urnak. Következik Barta Ödön képviselő ur sürgős interpelláczió] a. Barta Ödön: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Bocsánatot kérek, hogy az idő ilyen előrehaladott stádiumában is kénytelen vagyok egy kötelességet teljesíteni, miután az igen tisztelt elnök ur volt szives megadni az engedélyt sürgős interpelláczióm előterjesztésére, amelynek sürgős voltát a röviden előadandókból is méltóztatik majd látni és méltányolni. Nagyszőllős városában 1400 gyermek két esztendő óta iskolázatlanul van. Azt hiszem, maga ez a tény megadja a sürgősség indokolását: Röviden jelzem, hogy az 1915/16. évben már a tanév előtt elfoglalták a Vöröskeresztkórház számára az állami polgári fiu- és leányiskolát és akkor az állami elemi iskolában és a többi még meglévő apró intézetben elhelyezték ugy ahogy a tanításra szoruló gyermekeket, ugy, hogy délelőtt-délután megosztott tanórákkal az egyik időszakban az e^yik fajta, a másik időszakban a másik fajta gyermek tanult. Ezt a keserves helyzetet azonban csakhamar megszakította az 1916 augusztusban tett azon intézkedés, mely szerint a máramarosszigeti cs. és kir. tartalókkórházat helyezték át ugyancsak Nagyszőllősre és ekkor kitelepítették az állami elemi iskolát, az országos gyermekvédő liga fiúnevelő intézetét és mindent, ami ezekkel kapcsolatos, ugy hogy abszolúte nem maradt a tanításra való hely. Könyörületből bruár 7-én, csütörtökön. 279 átengedte egy kis időre az egyik felekezeti iskola a maga egyik tantermét beosztott tanításra, de ez sem tarthatott sokáig, mert a katonai intézetek különböző intézményeinek odahelyezésével ezt is elfoglalták. Az idő előrehaladott voltára való tekintettel is lehetetlen leirni ez állapotokat, de nem is akarok olyan anyagot szolgáltatni, mely izgatna az intézmények ellen, — ez nem czélom — csupán konstatálni vagyok kénytelen, hogy 1915/16 óta a feliratok és leiratok egész sorozata járta meg a budapesti hatóságoktól a nagyszőllősi tanügyi és vármegyei hatóságokig az utat, eredmény azonban a mai napig sincs. Ellenben megtörtént az, hogy a kórházi különitményeken kívül odahelyeztetett időközileg a parancsnokság egy századparancsnoki kiképző tanfolyamot, raktárakat ós az ezekhez szükséges legénységet, ugy, hogy ma annak ellenére, hogy a kultuszininister ur 202.916. száma legutóbbi rendelkezése szerint deczember végén intézkedést tett, felhiván a tanfelügyelőt és a hatóságokat, hogy bármilyen áron, akár magánlakásokban is, keressenek elhelyezést a gyermekeknek, — ha esetleg csak 20 gyermek lesz is egy szobában tanítható, tanerőket is alkalmazzanak hozzá, ami teljesen tiszteletreméltó intenczióval keresztülvihető intézkedés volna: — ez fizikailag lehetetlen volt, mert itt van előttem az ottani elöljáróságnak személyes meggyőződéssel is igazolt azon jelentése, mely szerint az ott elhelyezett katonai intézmények annyira elfoglaltak minden helyiséget, hogy még ólakból is lakószobákat csináltak maguknak a jDolgárok. Üres bolthelyiség sincs; a két vendéglő minden elfoglalható helyisége, szintén katonai raktár és egyebek számára van igénybevéve, ugy hogyha ma oda rendelnének veszély esetén 50 embert, aki csak átvonuló csapatként volna elhelyezendő, nem lehetne elhelyezésükről gondoskodni. En csak annyit jelzek, hogy azt mondtam, hogy ehhez az állapothoz képest egész irigylésreméltónak tartom a szerbiai állapotokat, ahol megszálló csapataink ellenséges elfoglalt területen fannak, de ahol a gyermekek neveléséről igen szépen gondoskodnak. A mi magyar gyermekeink — magyar városban 1400 gyermek, 200—300 család minden reménysége — a jövő számára elvesznek, mert olyan intézményeket helyeznek oda, amelyek másutt kényelmesen volnának elhelyezhetők. És hogy necsak szólamnak lássék, amit mondok, — én nem tartozom gondoskodni katonai intézmények elhelyezéséről, — de azt vagyok bátor megjegyezni, hogy ilyen mértékben a fennálló törvény világos rendelkezése szerint sem lehet megengedni azt, hogy a katonai parancsnokságok a polgárok ezt a jogát idáig kimerítsék. A már hivatkozott 1912. évi LXVIII. t.-cz., mely a hadi szolgáltatásokról szól, 3. §-ában ezeket mondja (olvassa) : »A hadi szolgáltatások igénylését a feltétlen szükség mértékére kell