Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
280 768. országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. szorítani, a kötelezettség minden esetben csak a szolgáltatási képesség.mérvéig terjedhet.« Méltóztatik hallani, világosan disztingvál a szöveg a feltétlen szükség és a szolgáltatási képesség mértéke szempontjából. A feltétlen szükség a jelen esetben nem áll fenn, mert a nagy világon Nagyszőllősön kivül van még hely, ahol egy századparancsnoki tanfolyamot 70 tiszttel és a hozzávaló legénységgel — egészséges embereket — el lehet helyezni. Arra is van még hely Magyarországon Nagyszőllősön kivül, hogy venereás kórházi betegeket százszámra helyezhessenek el ahelyett, hogy Nagyszőllősön az iskolákat töltenék rneg. Van még hely olyan is, ahol azokat a raktárakat és egyéb különítményeket el lehet helyezni, amelyek miatt ma Nagyszőllősön egyetlenegy szoba nincs. Hogy a volt főispán lakásába is elhelyeztek katonát, mutatja, hogy igazán a végső megfeszítésig ment a bekvártélyozás. A feltétlen szükség azért sem forog fenn, mert pl. ugyancsak Ugocsa vármegyének egy szegényebb községében, nem is oly messze Nagy-. szőllőstől, Csépében üresen áll két olyan barakk, amely fürdőszobákkal és minden higiénikus igényt kielégítő felszerelésekkel el van látva; az eredetileg egy fogolytábor számára volt tervezve, amelynek lakói hivatva lettek volna ott valami vizimunkát végezni. Négy ilyen barakk épült, kettő teljesen üresen áll és én azt hiszem, igazán nem vagyok igazságtalan a katonaság igényeivel szemben, amelyeket mindenek fölé helyezek, ha azt mondom, hogy ebben a helyiségben, ha ott volnának elhelyezve bizonyos különítmények, amennyiben másutt nem találnak helyet, még mindig nem részesülnének mostohább elbánásban és még mindig nem kellene olyan nélkülözéseket szenvedniük, mint szenvednek azok a gyermekek, akik ezt még nem tudják megítélni és azok a szülők, akik aggódnak gyermekeik jövője miatt, mert a gyermekek iskoláztatásának két évig tartó szünetelése tanulmányaikban igen nagy hiányt fog előidézni és a gyermekek későbbi nevelését hátrányosan fogja befolyásolni. Tehát sem a feltétlen szükség nincs meg, sem annak a községnek szolgáltatási képessége nem tartatik be, mert ez a szolgáltatási képességet jóval felülmúlja. Sokkal több van igénybevéve, mint amennyinek teljesítésére az illető község a maga ekszisztencziális érdekeinek komoly veszélyeztetése nélkül képes. Ennélfogva a részletek felsorolása helyett csak arra mutatok rá, hogy előttem van itt egy kétíves felterjesztés, amelyet a kir. tanfelügyelő csak az intézkedések kérésével és az azokra kapott értesítésekkel megtöltve küldött hozzám: négy sürün irott féliv, két teljes iv, csak a tényeknek felsorolása minden színezés nélkül. Történt intézkedés alulról, történt intézkedés felülről. A vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz jött számtalan felterjesztés; minden intézkedés megtétetett olyan módon, hogy átirás történt a honvédelmi minister úrhoz; a vége mindig az lett, hogy ha még volt egy üres helyiség, egy-egy ilyen átirat folytán azt is elfoglalták. T. i. mikor azt tanácsolták, hogy ürítsék ki a liga épületét és helyezzék máshová, akkor elfoglalták a liga egész épületét, de máshová nem helyezték. Mikor azt tanácsolták, hogy egy másik óvodahelyiséget ürítsenek ki, hogy az iskolát oda lehessen helyezni, akkor ezt az üresnek jelzett óvodát is elfoglalták, ugy hogy ma már semmit sem lehet lefoglalni. Az állami fiués leányiskolák, a polgári iskolák, az összes iparostanoncz-iskolák, óvodák és az üresen talált és bármily czimen felhasználhatóknak vélt öszszes magán- és közhelyiségek mind el vannak foglalva a katonaság által. Ezeknek rövid ismertetése után bátor vagyok előterjeszteni interpellácziómat a vallás- és közoktatásügyi minister úrhoz és a honvédelmi minister úrhoz. Csak egyet akarok még közbevetőleg megjegyezni, hogy a desperáczió olyan nagy ebben a vármegyei székhelyt képező nagyjelentőségű határvárosban, amely minden i_zében és lelkületében tiszta magyar, hogy már arra gondoltak és illetőleg el is határozták a közigazgatási bizottságban, hogy miután rendes utón nem birják ezt az orvoslást megkapni, amelyet kérnek, felségfolyamodványt fognak intézni. Ezek nem memorandisták, de igen nagy desperáczió kell hozzá, ha odakényszeritjük a lakosságot, a hatóságokat is, hogy a legfőbb hadúrhoz forduljanak, hogy a legfőbb hadúr parancsoljon rendet és nem tudjuk keresztülvinni azt, hogy a mi tételes törvényünk, az 1912 ^LXVIII. t-cz. rendelkezése respektáltassék. Én azt hiszem, hogy ez felesleges. Itt nem kell a legfőbb hadúr beavatkozása, elég a magyar kormánynak erélyes beavatkozása, ha egyetemes erővel lép fel és azt mondja a hadseregparancsnoksághoz intézett átiratában, hogy ezen segíteni kell, mert különben ebből baj lesz. Interj>elláczióm a következő (Olvassa) : »1. Van-e tudomásuk a t. minister uraknak arról, hogy Ugocsa vármegye székvárosában Nagyszőllősön az összes tanintézeteket venerózus betegek számára létesített kórház és egyéb katonai különítmények, tanfolyamok elhelyezésére használja a hadvezetőség? 2. Yan-e tudomásuk a t. minister uraknak arról, hogy a Nagyszőllősön létesített különféle katonai intézményekhez berendelt tiszta állománylegénység, segéd- és kezelőszemélyzet beszállásolása folytán a jelzett megyeszékhelyen már két óv óta több mint ezer mindennapi tanköteles gyermek beiskoláztatása és tanítása vált lehetetlenné és szünetel? 3. Van-e tudomása a t. minister uraknak arról, hogy a szülőknek és a vármegye hatóságainak, valamint a kir. tanfelügyelőnek két év óta állandóan panaszolt sérelmei még mai napig sem nyertek orvoslást?
