Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
278 768. országos ülés 1918 Már azt elmondottam, hogy nem egészen van így, mert a katonakérdésben folytatott harez nem 1905-ben és 1906-ban kezdődött, — hanem — a múlt századoktól most eltekintek — a közvetlen nagy harcz már 1889-ben a véderővita alatt kezdődött, ahol első izben a, 14. és a 25. §. körül forgott a nagy harcz. amelyben a képviselő ur ellenünk folytatta a nagy harczot stb. Ezekre nem térek rá. Azonban azt mondja a t. képviselő ur (olvassa): »A vámkérdésben a függetlenségi pártnak áldozata tulajdonképen annyiból áll, Logy elismeri azt, hogy az egy gazdasági kérdés, kikapcsolja a közjogi háttérből és azt mondja, hogy amennyiben a kiegyezést jól megköti, nem tartja ellentétben levőnek az ő elvi álláspontjával, hanem attól teszi függővé, hogy mit kivan az ország közgazdasága. Ezt a programmot a vámterület kérdésében hallottuk ismételten, elégszer, gróf Tisza Istvántól, a volt szabadelvű párttól, hallottuk ismételten a 67-es pártok mindegyikétől, tehát engedjék meg a t. képviselő urak, ez nem függetlenségi párti álláspont. Nekünk a vámterület önállóságának kérdése, a nemzeti önállóság és integritás kérdése olyan, amelytől soha, semmi körülmények közt tágítani nem akartunk és nem tudunk. Most, t. képviselőház, ha igy alakul a helyzet, hogy a képviselő urak ebbe a pártba a pártalakulásnak ily interpretácziójával belemennek, ne vegyék zokon, ha a választók kérdést fognak intézni, vájjon megtartottuk-e a függetlenségi pártnak igéretét, igen, vagy nem ? (Mozgás.) Hammersberg László: Majd megfelelünk! Polónyi Géza: Hallottam gróf Apponyi Albertnek a pártprogrammra nézve nagy elokvencziával elmondott nyilatkozatát. Tudom, t. képviselőház, hogy ő is, amint megvallotta, hamleti töprengés után jutott ez elhatározásra; t. képviselőtársam azonban mégis odakonkluclált, hogy nyilt konfesszióval elismerte, hogy az önálló hadsereg, a 48-as alapon követelt önálló magyar hadsereg más, mint amelyet most megvalósítanak. Ebben a pontban tehát nincs szükség további bizonyítására annak, hogy a 48-as párt ebben az uj pártalakulatban a saját programmját meg nem valósítja. Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Ebben nem ! De a lényeget. Polónyi Géza: Nagyon helyes dolgot csinál, de nem valósítja meg a 48-as programmot. Ep igy vagyunk a vámterület kérdésével is, ha ott nagy lemondás követeltetik meg; ha azonban a t. képviselő urak fentartiák az önálló vámterületre vonatkozó álláspontukat és azt hirdetik is, egészen más az eset. Ugyanakkor, amikor a t. képviselő ur, gróf Apponyi Albert a ház nyilt ülésében ünnepélyes konfessziót tett, — amikor nagy tépelőzés közt mintegy elbúcsúzott az eddig megtartott mesgyétől, mondván, hogy az a plusz, amelyről 'bruár 7-én, csütörtökön. még szó van, nem kényszeríti őt arra, hogy ne támogasson egy kormányt, amely ily nagy vívmány megvalósítására törekszik, — ugyanakkor, aznap délután, hozta a függetlenségi párt azt a határozatot, hogy'ő a nemzeti önállóságra vonatkozó álláspontját teljes mértékben fentartja. . Már most nem tudom, mi szüksége volt a t. minister urnak a tépelődésre, ha el voltak határozva, hogy megtartják a programmot ? Erre kérek felvilágosítást (Mozgás a baloldalon.) és kérem nyugtassanak meg abban a tekintetben, hogy mi lesz hát a további teendő. Már most a t. ministerelnök ur mai beszéde nem oldja meg azokat a kérdéseket, amelyeket én vele előzetesen közöltem, amelyekre nézve azonban a nemzet érdeke, hogy világosan megállapittassanak. Azért én most már nem kutatom a vámterület kérdését, nem kutatom a Németországgal való megállapodást és katonai konvencziót, hanem kérdésemet, hogy annak nyoma maradjon, tisztán és kizárólag két pontra szorítom. (Olvassa:) »Interpelláczió a ministerelnök úrhoz. 1. Hajlandó-e a képviselőházat aziránt tájékoztatni, hogy mi a kormánynak álláspontja az 1867. évi XII. t.-cz. 11. §-ában törvénybe iktatott alkotmányos felségjogoknak magyarázata tekintetében? Igy különösen olyan abszolút felségjognak tekinti-e a kormány ezen jogot, amelynek alapján az egész hadseregnek kiegészítő részét képező magyar hadseregben 0 felségének a királynak volna a kizárólagos joga a vezérleti, vezényleti és szolgálati nyelvnek a meghatározása ? Avagy olyan felségjognak tekinti-e, amely a nemzet törvényhozásának rendelkezési joga alapján a kormányzatban és a katonai közigazgatásban csak a felelős kormánynak alkotmányos részvétele és ellenjegyzése mellett gyakorolható ?« Egy hang (jobbfelöl): Már megmondta! Falussy Árpád: Erre már nyilatkozott a ministerelnök. Bakonyi Samu: Azt hiszem, hogy ezzel a kérdéssel egyes-egyedül áll! Polónyi Géza: Nyilatkozott, de ép ez a nyilatkozat nem elégít ki és világosságot, erre világos feleletet követelek. Már eleget magyaráztam itt, hogy e körül forgott az egész nemzeti harcz és engem nem lehet megnyugtatni azzal, hogy a kilenczes bizottsági javaslatnak a parafrirozásával állnak elém, hanem világos és félremagyarázhatlan feleletet követelek arra, hogy a kormány ugy, amint gróf Apponyi Albert ezt kifejezte, vallja-e azt az álláspontot, hogy a királynak nem kizárólagos joga a hadsereg nyelve felett való rendelkezés. Barta Ödön: Ha nem vallanä a kormány, akkor Apponyi nem volna a kormány tagja. Polónyi Géza: De amit "Wekerle Sándor niinisterelnök ma mondott, az nem az, amit gróf Apponyi Albert mond. Barta. Ödön: Majd elintézik egymásközt!
