Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
274 768. országos üiés 1918 február 7-én, csütörtökön méltóztassék megengedni, hogy erre nézve felolvassam gróf Andrássy Gyulának a feleletét és mindjárt tisztában leszünk a differencziával. Én tisztán akarok látni. Akár kellemetlen vagy nem kellemetlen a ministerelnök urnak, de az elől a ministerelnök ur nem térhet ki, ha uj pártot alakit, hogy a nemzetet tájékoztassa, hogy egyetért-e gróf Apponyi Alberttel abban, hogy ez a jog sohasem illette a királyt, vagy nem, és hogy a t. ministerelnök ur vaílja-e azt, hogy a katonaság nyelve felett kizárólag a király rendelkezhet. Az a ministeri felelősség, mely csak abból állna, hogy ministerek vagyunk és nem teszünk ez ellen semmit, nem alkotmányos felelősség. Ministeri felelősség alatt értjük azt, hogy a minister részt vesz magában az intézkedésben és azt ellenjegyzi. Az nem alkotmányos felelősség, hogy a ministerek itt vannak és tűrik azt, amit a király csinál. Hogy ez a dolog mennyire igy van, méltóztassék megengedni, hogy azt elmondjam gróf Andrássy Gyulával, aki a következőket mondotta és ezzel fogják az urak megérteni az én egész felszólalásom lényegét, okát és egyúttal a nemzeti küzdelem tendencziáját. Gróf Andrássy Gyula a Neue Ereié Pressében ezt felelte báró Fehérváry Gézának ugyanazon év február 9-én (olvassa): »A felségjogokat illetőleg mindenekelőtt konstatálni kívánom, hogy nálunk Magyarországon minden kormányzási tény királyi jogra vezethető vissza. A főispán, a püspök, a minister kinevezése, minden akczió . . . stb. A katonai felségjogok ugyanilyen természetűek. Egyenes megtagadása a parlament minden befolyásának a végrehajtó hatalomra, ha azt állítják, hogy támadó előnyomulás és hatáskör túllépése az, ha a parlament a felségjogok gyakorlásának módjára befolyást gyakorol. Ha ez igy volna, akkor a parlament kizárólag a törvényhozás egyik tényezőjévé sülyedne le. A mi parlamentünknek azonban mindig megvolt az a joga, hogy a végrehajtó hatalomra is befolyást gyakorolt. Annál csodálatosabb, hogy még mindig vannak politikusok, akik ezt nem tudják, mert a parlament többsége nem is igen régen ép a katonai felségjogok tekintetében egy programmot állított fel, melynek minden egyes pontja érintette a katonai felségjogokat.« Ez volt épen a kilenczes-bizottság programmja, a szabadelvű párt kilenczes-bizottságának programmja. (Tovább olvassa) : »Ha ezt részletesen vizsgáljuk, csakhamar látni fogjuk, hogy a programmnak jóformán minden pontja vonatkozásban van ezekkel a jogokkal. Ezt a programmot O felsége elfogadta, sőt annak alapján kormányt is nevezett ki.« Ez a programm pedig kifejezetten foglalkozik a hadsereg nyelvének kérdésével, amire nézve szószerint ezt mondja. (Olvassa): »A ministerium politikai felelőssége, mint a korona minden tenyéré, ugy erre is kiterjed és az országgyűlés törvényes befolyása, mint minden jogra, ugy erre nézve is fennáll. Ezt az állapotot a törvényhozás: a korona és országgyűlés együttesen változtathatják meg. Ausztriát illetőleg, igaz, azt állították, hogy ott abszolút felségjogok állanak fenn. Azt hiszem azonban, hogy Ausztriában is, ha egyszer a hadseregnek valamely kérdése különösen nyomná a szivüket, az ujonczok megszavazásánál, vagy a közös költségvetésnek a delegáczióban való megállapításánál, meg volna az alkalom vagy lehetőség arra, hogy valamely reformot a hadseregben keresztülvigyenek, semmi esetre sem tartanák ott sem olyan nagyon jogosulatlannak, hogyha ily körülmények között valamely reform követeltetik.* Most következik egy igen érdekes okmánynak, az ő édesatyjára való hivatkozásnak az ismertetése, az, t. L, hogy a gróf Andrássy Gyula édesatyja miként magyarázta ezt a kérdést. Ezt azonban most elengedem, hogy az időt kíméljem és befejezésül ezt olvasom fel (Olvassa) : »Fejérváry báró azt mondja, hogy a koalicziónak étvágya támadt a fejedelmi jogra. Ebben téved. A koaliczió csak azt kívánja, hogy a ministerium politikai felelőssége kiterjedjen a korona minden tenyéré és az országgyűlés befolyása továbbra is maradjon fenn minden alkotmányos jogra. A koaliczió csupán az abszolút felségjogok elméletét utasítja vissza.« Méltóztatik ezt hallani? Erről volt szó mindig a nemzeti küzdelemben. (Tovább olvassa): »Most már láthatja mindenki, hogy nem egyik vagy másik katonai reform sürgetése akadályozza a békés kibontakozást, hanem az a teljesen uj felfogás, hogy a nemzet joga a hadseregben csupán a pénzszolgáitatásban áll és abban merül ki az abszolutisztikus felfogás, amely szerint - ellenkezik a felségjognak lényegével, hogy a nemzetnek befolyást engedjenek. Ez a felfogás, amely a magyar nemzet hagyományos szellemével ellentétben áll és a magyar nemzet önállóságát a legnagyobb veszedelmekkel fenyegeti.« Erről van tehát szó. En aggódó lelkiismeretességgel akartam és akarom, hogy ebben a kérdésben tisztán lássunk, mert én gróf Apponyi Albert t. képviselőtársamhoz és kultuszminister úrhoz intézem azt az alázatos kérelmet: lehetetlennek tartom, hogy ha az a magyarázat — ha azt jól el akarja olvasni •— amelyet ma a t. ministerelnök ur a kérdésnek adott, kormányzati programmá válik, ő áldozatul hozza azt a meggyőződését. . . Wekerle Sándor ministerelnök (Msbessál). Polónyi Géza: Kérem, csak erről van szó. Wekerle Sándor ministerelnök: Majd felelek rá! Polónyi Géza: Hát tessék megmondani, hogy a nemzet jogának tartja a t. ministerelnök ur ezt is és rögtön szent lesz a békesség. Semmi más ezélom nincs, mint hogy ne ismerje el a t. ministerelnök ur azt, hogy a hadsereg nyelve felett való rendelkezés abszolút felségjog volna. Erről van szó.
