Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.
Ülésnapok - 1910-768
768, országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. 275 A hadseregre nézve a t. ministerelnök ur ma azt mondja, hogy ő nincs abban a helyzetben, hogy felvilágosításokat adjon a részletek felől. Megengedem, sőt hiszem is, hogy ez bizonyos nehézségekkel, talán taktikai nehézségekkel is jár. De engedelmet kérek, ha egy politikai párt megalakulásáról és arról van szó, hogy az ember lemondjon az elveiről, — most mindjárt le fogok majd számolni ezzel a kérdéssel — akkor legalább is annyit tudni kell, hogy annak az ígéretnek háta mögött milyen tartalom áll. A mai napon megtudtuk már hivatalosan, hogy a hadsereg kérdése tekintetében most már nemcsak Ausztriával való közösségünk, hanem a Németbirodalommal, a szövetségessel megkötött katonai konvencziók tartalma felől is jó volna tájékozódnunk, mert ha a hadseregünk — mondjuk — szervezetében, vezérkarában leköttetik a szövetségnek, akkor önálló magyar hadseregről nem beszélhetünk. Ugron Gábor: A törökkel, bolgárral! Polónyi Géza: De Németországgal. Amikor felvetődik például az a kérdés, hogy a haditengerészet közös marad, — mert ezt irták a lapok —• akkor csak van jogom tudni, hogy mi lesz a közös hadügyministeriummal. Lesz közös haditengerészet közös hadügyministerium nélkül? Nincs nekem jogom, mint magyar politikusnak, tudni azt, hogy mi lesz az igazságszolgáltatással a legfelsőbb fórumban és mi lesz a vezérkarral ? Ha ezek a dolgok hivatalos titkok, én respektálom azt a hivatalos titkot, de nem ismert tényekkel szemben nem tudok magamnak helyes konkluzumot alkotni. így vagyunk a gazdasági kérdés tekintetében is. Hogy egyebet ne mondjak, a t. ministerelnök ur programmjának alappontjává teszi az Ausztriával megkötendő és illetőleg részben már előzetesen, nem ugyan véglegesen megkötött, de több pontjában megegyezésre jutott egyezményt, amelyet gróf Tisza István kötött. Programmalapitásra ez nem lehet ok, mert lehetetlen, hogy egy programra vagy egy párt alapítására alapul szolgáljon egy olyan szerződés, amelyet senki sem ismer, amelyről senki sem tud, kivéve azokat, akik résztvettek a tárgyalásokban. A katona-kérdés sem képezhet programmalapitási alapot, mert hiszen ebben a házban senki sincs, aki ennek ojroozicziója lenne. Az. hogy ez a program m ma pártprogrammá tétetik, diminuálja annak értékét. Én nem hiszem, t. képviselőház, hogy 0 felsége a király, ha arra az elhatározásra jutott, hogy megadja, ép ugy meg ne adná egy gróf Tisza István vezetése alatt álló kormánynak. Ugyebár, megadná. Felvetődik ránk, mint függetlenségi pártra, a kérdés, hogy ha a választójog törvénynyé vált és megszűnik az ok, mely a mostani ellenzéki többséget elválasztja és jön egy gróf Tisza István vezetése alatt álló kormány, mit fog akkor csinálni gróf Apponyi Albert E képviselő ur? Gr. Apponyi Albert: Azt majd aztán megmondom. (Derültség.) Polónyi Géza: De én azt hiszem, hogy ezek után a nyilatkozatok után nehéz dolog azt mondani, hogy a hadsereget veszélyeztetve látom, ha nem támogatom a kormányt; akkor nem fogok, odaállni támogatni a kormányt! Miért vélem ezt fontosnak? Mert hogyha ez a dolog így áll, akkor a függetlenségi pártra nézve egyenesen szerencse lett volna, ha a gróf Tisza István-féle kormány hozta volna ezt a nagy nemzeti ajándékot, mert az legalább nem kért volna tőlünk semmiféle elvi áldozatot és meglett volna a hadsereg. (Mozgás bal felöl.) Ez tiszta, világos konkluzum. (Derültség jobb felől.) Miért indult tehát ezen az alapon az uj kormány? Rám nagy benyomást tett az, amit gróf Apponyi Albert tegnap mondott, hogy veszélyben látja a hadsereg kérdését áz / esetre, ha nem siet a kormány támogatására. Én nem tudom, miben van a veszély. De ha igy áll a dolog, akkorj nekem lehetetlen más konklúzióra jutnom, mint arra, hogy ennek az ajándéknak valami feltételének kell lennie. (Zaj balfelől.) Most rátérek, hogy röviden befejezhessem, amit el akartam mondani, a pártalakitás kérdésére. És itt engedtessék meg, hogy mély sajnálatomat fejezzem ki, hogy gróf Andrássy Gyula, aki tisztában lehetett azzal, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozni fogok, mert ezt be is jelentettem, nem tisztelt meg azzal, hogy meghallgassa előadásomat. Nagy figyelemmel olvasom a pártalakitás körül történt eseteket. Melegen óhajtom, hogy testvéreinkkel szemben, akikkel hosszú életen át együtt működtünk, egyrészt bizonyítékát adjam annak, hogy a lehető legjobb indulat vezérel irányukban, másrészt a legsúlyosabb kötelességérzet abban a tekintetben, hogy az adott helyzetet tisztázzuk. Kezembe veszem az alakulás körül történteket és ott azt olvasom, hogy a függetlenségi és 48-as egyesült pártnak feloszlása alkalmával gróf Apponyi Albert azt mondta: Az uj párttípus egyébként, ha Wekerle programmját tekintjük, inkább felel meg a 48-nak, mint a 67-nek; az a párt nem lesz sem kimondottan 48-as, de 67-es uj párt lesz. (Zaj balfelől.) A Pesti Hirlap február 2-iki számában jelent meg. Ha nem helyes a közlés, legalább alkalmat adok, hogy most rektifikálják. A lap szerint gróf Apponyi Albert — még egyszer felolvasom — a következőket mondotta (olvassa): »A párt nem lesz se kimondottan 48-as, de 67-es uj párt.« Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi minister: Sem ! (FelhiáltásoJc balról: Nyomdahiba !) Polónyi Géza (tovább olvassa): »Ozimében feltétlenül kifejezésre fog jutni az 1848.« Ugyanazon napon az alkotmánypártban az uj elnök is nyilatkozott e tekintetben, de ezt most nem olvasom fel. 35*
