Képviselőházi napló, 1910. XXXVIII. kötet • 1917. deczember 10–1918. február 25.

Ülésnapok - 1910-768

260 768, országos ülés 1918 február 7-én, csütörtökön. Ennyit voltam bátor megjegyezni. Elnök ." Szólásra következik ? Pá! Alfréd jegyző: Gróf Károlyi Mihály ! (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Gróf Károlyi Mihály : T. ház ! Daczára annak, hogy ma egész politikai rendszerek épülnek fel azon, hogy lehetőleg elhomályosítsák a programmoknak a keretét, nekem az a szándékom mai felszólalásommal, hogy lehetőleg élesen, lehetőleg markánsan megrajzoljam a mi álláspontunkat és azt szeretném felszólalásommal elérni, hogy az egész ország tudja, lássa, hogy mi valóban világosan milyen álláspontot foglalunk el ugy a függetlenségi kérdésekkel, mint általában a többi kérdésekkel, elsősorban természetesen a ministerelnök ur ekszp'ozéjával szemben. Ez a feladatom lényegesen megkönnyebbül az után az igazán kiváló beszéd után, amelyet az előttem szóló Bizony Ákos igen t. képviselőtársam mondott, (Élénk éljenzés a szélsőbaloldalon.) aki ugyanezt tette és akinek az volt a czélja, hogy a függetlenségi programmot élesen és markánsan megrajzolja. A ininisterehiök ur programmja engem nem lejjett meg. Én ugyan, őszintén szólva, többet, nagyobbat, a korhoz és különösen a mai korhoz illőbb, nagyobbszabásu programmot vártam volna, de utóvégre el kell, hogy ismerjem azt, hogy ebben a programmban vannak olyan részek, amelyeket én is igen helyesnek találok és amelyeknek én is tapsolni fogok, sőt vannak a programmnak olyan pontjai, amelyek egyenesen kötelességemmé teszik azt, hogy a kormányt ezekben a kérdésekben a legmelegebben és a legőszintébben támogassam. Később fogom majd megjelölni, hogy miben akarom támogatni, most egyelőre az én feladatom az, amint már mondtam, őrködni, hogy a függetlenségi és 48-as pártnak eszméit lehetőleg semmi el ne homályosítsa és azért az a czélom, hogy ennek a programmnak körvonalait az én felfogásom szerint és a mi felfogásunk szerint megrajzoljam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Utóvégre nem az én feladatom azt megindokolni, hogy a 67-es párt miért tartja helyesnek azt, hogy ő egyesüljön a 48-as párttal és hogy felvegye a 48-as nevet. Ezt a 67-es pártiak intézzék el. Az én feladatom megindokolni azt, hogy mi és az a párt, amelynek ezidőszerint szerencsés vagyok elnöke lenni, miért nem lép be az uj 48-as 67-es pártba. T. ház ! A 48-as pártnak lényegét képezi három kardinális pont, amely végigvonul 48-tól a mai napig. Ez a katonai kérdés, a gazdasági és pénzügyi függetlenségnek és önállóságnak a programmja vagyis röviden a personális unió. (Helyeslés a szélsőbahldalon.) Eltekintve a katonai kérdésektől, a különbség 67 és 48 között tulajdonképen a gazdasági és pénzügyi kérdésekben az, hogy ameddig a 67-esek azt a nézetet vallják, hogy a gazdasági és pénzüg}d különválásnak kérdése egy czélszerüségi kérdés, amelyet időről-időre a czélszerüség szerint bírálnak el, addig a 48-as pártnak mindig az volt a nézete, hogy ez rája nézve dogmát képez és hogy ők á limine lehetetlennek tartják azt, hogy ezek a kérdések ne a függetlenségi elv szerint legyenek megvalósítva. Egy non possumus álláspontjára helyezkedtek, ami annyit jelent, hogy bármikor vetődjenek fel ezek a kérdések, mi mindig akkor is, de már előre is bejelentjük azt, hogy mi a függetlenségi elvnek megvalósítását ezekben a kérdésekben mindig követeljük. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) i Elvégre el kell hogy ismerj em annak az álláspontnak a jogosultságát, hogy valaki nem osztja ezt a nézetet és azt mondja, hogy a czélszerüségnek kell dominálnia ezekben a kérdésekben. Azonban aki ezt a nézetet vallja, az mondhatja azt, hogy ő függetlenségi nézetét megváltoztatta, ehhez joga van, de nem mondhatja azt, hogy továbbra is ragaszkodik a függetlenségi eszméhez, ugy, amint azt annak megalapítói és eddig ő maga is hirdette. (Igaz ! Ugy van ! a báloldalon.) Ettől eltekintve én is teljesen osztom Bizony Ákos tisztelt barátomnak azt az álláspontját, hogy sohasem volt annyira aktuális a 48-as programm (Igaz! Ugy van! a baloldalon.), sohasem volt s annyira szükséges azért küzdeni, mint épen ma. Ma, amidőn az egész művelt világ a nemzetek önrendelkezési jogát hirdeti . . . (Derültség a jobboldalon.) Beck Lajos : Ezen mulatnak ! Hock János: Ezen nem lehet nevetni ! (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Beck Lajos: Finnországnak igen, Magyarországnak nem ? ! (Mozgás jobbjélől.) Gr. Károlyi Mihály : Csodálom, hogy a képviselő urak ezen mosolyognak, mert hiszen ugy tudom, hogy gróf Tisza István és a külügyminister ur között nincs különbség a külpolitikában ; már pedig a külügyminister ezeket az eszméket nemcsak magáévá tette, "Eanem lelkesedéssel hirdeti, hogy igenis, Estlandnak, Litvániának, Kurlandnak és a többi országoknak, amelyek eddig semmiféle történelmi alappal nem birtak, meg kell kapniok a teljes függetlenséget. Sándor Pál : Magyarországra nem mondta ! Hock János : Az a baj, hogy Magyarországra nem mondta ! Nekünk ezer éves jogunk van hozzá. (Igaz I Ugy van ! a szélsőbahldalon.) B. Madarassy-Beck Gyula: Czernin megmondta a véleményét a delegáczióban erről a frázisról ! (Felkiáltások balfelől: Nem frázis!) Ugy, ahogy az entente csinálja, frázis. Elnök (csenget) : Ne tessék folytonos közbeszólásokkal zavarni a szónokot ! Gr. Károlyi Mihály : Amikor mi a kormányunk ilyen eszmékért lelkesedik, akkor a legkevesebb, hogy mi a saját függetlenségünkért, a saját nemzeti önállóságunkért lelkesedjünk, de necsak lelkesedjünk, hanem annak teljes megvalósítását követeljük. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) A világháborúban unos-untalan hangoztatták minden oldalról, hogy ennek a nagy vér- és pénzáldozatnak meglesznek a maga eredményei és pedig elsősorban az, hogy a magyar nemzet min-